Ki használhatja más logóját?
Néhány évvel ezelőtt a Ferrari beperelte Philipp Plein divatmogult amiatt, hogy a közösségi média posztjaiban az általa tervezett cipők mellett jelenítette meg az olasz autógyár világhírű márkáját. A maranellói cég úgy vélte ugyanis, hogy a közzétett reklámanyagok egyrészt kihasználják, másrészt csorbíthatják a Ferrari márka jóhírnevét. Habár viszonylag ritkán érkezik hír hasonló esetről, a különféle reklámokban és marketinganyagokban időről-időre felbukkannak olyan, a Ferrarihioz hasonló high-end termékek vagy márkajelzések, amelyekre figyelemmel indokoltnak tűnik megvizsgálni, hogy mit ronthatott el Philipp Plein.
Mostanra olyannyira a mindennapjainak részévé váltak bizonyos világmárkák termékei – gondoljunk csak az almás telefonokra és laptopokra –, hogy nem feltétlenül jut eszünkbe, hogy a termék neve, logója és sok esetben formája is valaki más, az esetek döntő többségében a gyártó szellemi tulajdonát képezi. Mindezzel egészen addig nem is kell foglalkoznunk, amíg a terméket a rendeltetésének megfelelően használjuk, és nem például arra, hogy asztaldísz legyen egy élelmiszer reklámfilmjében. Utóbbi esetben ugyanis számos további megfontolásra érdemes szempontot lehet szükséges mérlegelni.
Ha már az Apple szóba került, a cég a weboldalán közzétett jogi dokumentumokban kifejezetten rögzíti, hogy nem támogatja a termékeiről készült képek marketing célú felhasználását, mivel az ilyesmi azt a látszatot keltheti, mintha a cég kapcsolatban állna azzal a céggel, amelynek a reklámjában az adott termék megjelenik. „Habár ez az álláspont elsőre szigorúnak tűnhet, a hazai jogszabályi környezet alapján is az állapítható meg, hogy számos jogi eszköz áll a gyártók, mint jogosultak rendelkezésére a márkájuk reklám- és marketinganyagokban történő, engedély nélküli használatának esetére. Ezen eszközök elsődlegesen a védjegyjogban és a szerzői jogban keresendők” – magyarázza az Oppenheim szakértője.
Mit tehet egy védjegyjogosult cég?
Ha valamely termék neve, logója vagy akár formája védjegyoltalom alatt áll, a védjegyjogosult felléphet az engedély nélküli használattal szemben, feltéve, hogy az gazdasági tevékenység során és a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal összefüggésben valósul meg. A védjegytörvény ezen felül külön is nevesíti azt az esetet, amikor egy más javára oltalom alatt álló, a fogyasztóközönség döntő része által ismert, úgynevezett jóhírű védjegyet használ valaki annak érdekében, hogy e megjelölés jóhírnevét tisztességtelenül kihasználva előnyre tegyen szert. A jóhírű védjegyek esetében az áruk és szolgáltatások hasonlósága vonatkozó követelmény nem feltétlenül érvényesül: a jóhírű Ferrari logót valószínűleg cipőalátétként sem lehet használni.
A szerzői jogi törvény a gyártót (szerzőt) megillető kizárólagos felhasználási jog alapján védjegyoltalom hiányában is (vagy akár azzal párhuzamosan) lehetőség ad a szerzői jogi oltalom alatt álló mű – amely lehet akár egy laptop, egy üveg pezsgő vagy egy autó is – engedély nélküli használatával szembeni fellépésre. A szerzői jog érvényesítése során az érintett áruk és szolgáltatások jellege nem, a szerzői jogi védelem alatt álló mű ismertsége pedig csak a vagyoni természetű igények körében juthat jelentőséghez.
A védjegyjogi, illetve a szerzői jogi jogsértés megállapítása esetén is hasonló szankciók alkalmazásának lehet helye: ezek közül egy nagyobb költségvetésű reklámkampány esetében nem csak a kártérítés, hanem a kampány abbahagyására kötelezés és az elkészült reklámanyagok felhasználásától való eltiltás is különösen fájó lehet a megrendelők számára.
„Habár a jogszabályok megteremtik a lehetőséget a jogosultak fellépésére, a gyakorlatban erre csak ritkán kerül sor; általában a márkajogosultak vérmérséklete dönti el, hogy egy adott felhasználás túlmegy-e a tűréshatáron” – foglalja össze Ormos Kristóf. „Ettől függetlenül valamennyi esetben érdemes lehet számolni a márkás kütyük, autók, kozmetikumok vagy italok felhasználásából fakadó a kockázattal, amely a legegyszerűbben a márkajogosult engedélyének előzetes beszerzésével zárható ki. Amennyiben erre nincs mód, úgy érdemes tájékozódni arról, hogy az egyes márkák milyen elvárásokat támasztanak a termékeik marketinganyagokban történő felhasználásával szemben, illetve mérlegelni, hogy vajon tényleg szükséges-e az adott reklám sikeréhez a kérdéses termék azonosítható módon történő felhasználása.”
Nehogy a végén úgy járjunk, mint Philipp Plein.
A cikk szerzője: dr. Ormos Kristóf, Ügyvéd, Oppenheim Ügyvédi Iroda
Borítókép: Adobe Stock
