Az edzők és a menedzserek világa között könnyű párhuzamot vonni, a sportban és az üzletben is övék a vezető szerep. És ahogy a mai sportpszichológia tapasztalatait a munka világában is átveszik, úgy a sportban is tudatos szervezeti felépítésre van szükség, hogy egy sikeresen működő klubról vagy egyesületről beszélhessünk. A mai élsport egyben üzlet is, az edző pedig egy középszintű vezető, aki felett és alatt ugyanúgy állnak emberek, mint bármely más gazdasági társaságban – kezdte a beszélgetést Nagy Sándor sportpszichológus, aki szerint a sikeres vezető egy meghatározott személyiségtípus, és mindegy, hogy azt edzőnek vagy topmenedzsernek nevezzük. 

Vezetőnek születni kell?

Manapság a személyiség szerepe egyre jobban kidomborodik a sikeres ember modelljében. A pszichológia ezért a vezetés képességét külön tehetségterületként kezeli. A vezetői hajlam korán kialakul és jól felismerhető jelei vannak. „Már óvodáskorban kiderül, kik azok, akik képesek maguk köré szervezni társakat és bármilyen áron fókuszba kerülni. Az ilyen gyerekek már ekkor képesek olyan játékszabályokat felállítani, amely alapján a környezetük azt elfogadva, játszani is fog velük. A vezetés képessége részben öröklött tulajdonság, de csak olyan meghatározott tulajdonságok mellett érvényesül, mint a jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képesség, a kreativitás vagy a döntéskészség, amelyek tanulhatóak. Nincs sikeres vezető megfelelő társas- és érzelmi intelligenciaszint nélkül” – fogalmazott a szakember. 

És nemcsak az edzők, de ma már a csapatsportokban a játékosok kiválasztási folyamata is egyre jobban kezd hasonlítani a cégek munkaerőkiválasztási-modelljéhez. A vezetői tulajdonságok mérésére általában a háromszáz kérdéses CPI, vagy más néven Kaliforniai Pszichológiai Kérdőívet használják, amellyel könnyen feltérképezhető az ember személyisége. Ez az egyik legelterjedtebb teszt a vezetők kiválasztásakor, amellyel a dominancia mellett az együttműködés képessége, a tolerancia és a felelősség is mérhető. 

Az eredménykijelzőn minden eldől 

A vezetői gyakorlat személyiségfüggő, de minden esetben azon múlik, hogyan tud valaki egy csoportnyi embert befolyásolni egy közös cél érdekében. És bár a cél sokszor csak egyetlen gól vagy egy plusz centiméter, a visszajelzést az edző sikeréről ugyanarra az eredményjelző táblára írják ki, amire a sportolóét. 

„Ha nem azt látja, amit szeretne, akkor a változáson neki kell dolgoznia. A csapatépítés folyamata a sportban egy soha véget nem érő folyamat, mindig dolgozni, frissíteni kell rajta. És egyáltalán nem mindegy, hogy azt milyen típusú vezető teszi. Az üzleti élethez hasonlóan személyiség- és környezet függő, hogy az edző autokratikus vagy demokratikus módon irányít. De ma már nem elég ösztönösen jó vezetőnek lenni. Szakmai, szervezet-fejlesztési és -vezetési háttérismeretek is kellenek, amelyeket folyamatosan fejleszteni kell és ezt minden vezető pozícióban lévő embertől elvárják. A multidimenzionális vezetői modell szerint a kapcsolat- és feladatorientáltság együtt határozza meg egy vezető sikerességét” – mondta Nagy Sándor. 

A sikeres ember önmagát motiválja 

Benedek Tibor, a háromszoros olimpiai bajnok és 2013 óta a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, a londoni olimpia után több interjúban is utalt arra, mekkora különbség van az első és a negyedik olimpiai arany megszerzésére készülni, és hogy a legnehezebb a motivációt fenntartani a mindig újabb győzelemhez. Ezt mondja a pszichológus is, hozzátéve, hogy ma az számít sikeres élsportolónak, aki belülről motivált, akit nem kell hajtani, és nem kell külső motiváló tényezővel, például anyagiakkal meggyőzni. 

„Korábban az élsportban az edzői feladatok közé tartozott a motiváció folyamatos fenntartása, de ma már a motiváció a versenyző felelőssége. Egy nagyobb verseny, pláne győzelem után, természetes, hogy teljesítmény- és motivációs vákuum keletkezik. Elérkezik az a pont, amikor a sportoló úgy érzi, kihozta magából a maximumot, és már semmi nem motiválja. Az edzőnek ezt fel kell tudni ismernie, és bár segítenie kell, a sportoló feladata, hogy ezt a vákuumot megszüntesse. Éreznie kell, hogy nem másért, hanem a saját fejlődésért dolgozik. És tudnia kell, hogy a sikerhez ez nem mindig elég, mert egy versenyen rajta kívül még számos motivált sportoló lesz, de csak egy győztes” – fogalmazott a pszichológus utalva arra, hogy nemcsak az élsportban, de az üzleti életben is csak az lehet sikeres, aki aktív pályafutása alatt folyamatosan magas szinten tudja tartani saját motivációját. A kudarcból talpra állás, a folytonos újrakezdés, vagyis a re-motiválás elsősorban a sportoló feladata, az edzőnek pedig a magas szint megtartásához szükséges feltételeket kell megteremteni. 

A coaching lassan haza talál

Nagy Sándor számos olimpikonnal, világversenyre készülő sportolóval, a magyar labdarúgó- és a női kézilabda válogatottal is dolgozott együtt, utóbbinál edzőként is. Azt mondja, tévhit azt gondolni, hogy egy edzőnek pszichológusnak kell lennie. A végeredményért mindig az edző a felelős, de fel kell tudni ismernie, hol a határ, amikor már a sportoló lelkivilága a tét. A csapatban dolgozó pszichológus ezeket a határokat segít kezelni, és bár hazánkban az edzői (vezetői) coaching még csak most kezd elterjedni, már vannak sportvezetők, akik felismerik, hogy segítségre van szükségük. 

 „Általában akkor keres meg egy edző, amikor egy olyan vele szemben támasztott elvárás, olimpia vagy világbajnokság előtt áll, amely nagyobb kihívást jelent számára, mint amire képesnek érzi magát. És csak nagyon ritka, hogy azért jönnek hozzánk, mert nemzetközi szinten látták, hallották, hogy a sikeres külföldi edző kolléga munkája mögött coach szakemberek segítsége áll. Külföldön már évekkel ezelőtt felismerték, hogy egy coach-nak vagy sportpszichológusnak az edzőhöz hasonlóan szerepe van egy sportoló vagy egy csapat sikerében. Mi még nem tartunk itt, de a látványsportágakban már kezd terjedni. A coaching egykor a sport világából indult, és most tűnik úgy, mintha egy kicsit hazatalálna” – fogalmazott a szakember.