Szuverenitásvédelmi törvény előzménye: a „civiltörvény” 

Az úgynevezett szuverenitásvédelmi törvényt 2023 decemberében fogadta el az országgyűlés, azonban a szabályozást megelőzte a „civiltörvény” néven elhíresült 2017-ben elfogadott szabályozás. A jogszabály az átláthatóság mellett érvelt, a kormány szerint azért volt rá szükség, hogy a civil szervezetek és alapítványok átlátható pénzügyi viszonyok mellett, ellenőrizhető formában működjenek. A törvény kimondta, hogy azok a szervezetek, amelyek évente 7,2 millió forintnál több külföldi adományhoz jutottak, azoknak ezt 15 napon belül a székhely szerinti bíróságon tételesen kell jelezniük egy listán kitérve arra, hogy kitől és milyen célra érkezett a támogatás. Továbbá, azon szervezetek és alapítványok, akik átlépték a bűvös 7,2 milliós támogatási összeget, egy éven keresztül a „külföldről támogatott szervezet” megjelölést voltak kötelesek használni.

Már ekkor is feltűnt, hogy a törvény hasonlít egy 2012-ben Oroszországban elfogadott szabályozásra, aminek központi eleme volt, hogy a szervezeteknek magukra kellett aggatniuk a „külföldi ügynök” jelzőt, ezzel szemben a magyar kormányoldal többször hivatkozott arra, hogy az Egyesült Államokban is van külföldi ügynökökről szóló törvény, a Foreign Agents Registration Act (FARA) - ennek a részletnek később még nagy jelentősége lesz. 

2020-ban az Európai Unió Bírósága kimondta, hogy a magyar korlátozások a civil szervezetekkel kapcsolatban nem összeegyeztethetőek az uniós joggal, mivel szerintük „a szóban forgó szervezetek és a számukra ilyen támogatást nyújtó személyek vonatkozásában hátrányosan megkülönböztető és indokolatlan korlátozásokat vezetett be”. Majdnem egy évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a magyar kormány visszavonja a törvényt, ezzel együtt azonban új szabályt is bevezettek. Minden olyan egyesületről és alapítványról, aminek a mérlegfőösszege eléri az adott évben a 20 millió forintot, az Állami Számvevőszék készít vizsgálatot évente. Ez alól a sportegyesületek, a vallási közösségek, valamint a nemzetiségi szervezetek jelentenek kivételt. Ezek után nem sokat kellett arra várni, hogy egy új törvényről kezdjenek beszélni, ami már nem csak a civil szervezeteket érinti. 

A szuverenitásvédelmi törvény és a hivatal megszületése

A korábban már említett 2012-es orosz törvény folyamatosan szigorodott, 2017-től sajtóorgánumokra, 2020-tól már magánszemélyekre is vonatkozott, 2022-ben már úgy fogalmazott, hogy külföldi ügynöknek minősülhet az is, aki „külföldi támogatásban részesül vagy nyomásgyakorlással, meggyőzéssel vagy egyéb módon” hatnak rá külföldről. 

A 2022-es orosz módosítás felmerülésének idején Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője is felvetette az orosz törvény által ihletett magyarországi szabályozás kiterjesztését a sajtóra is. 

„Azok a civil szervezetek vesznek részt a magyar belpolitikában, amely szervezeteket vagy külföldről finanszíroznak, és mégis itt fejtik ki a belpolitikai tevékenységüket, vagy azok a médiafelületek, amelyek teljesen nyilvánvalóan külföldi szolgálatban állnak. Ezeknek a beazonosítása vagy legalábbis ismerete nélkülözhetetlen lesz, ha a szuverenitásvédelemről beszélünk” 

– mondta akkor Kocsis. 

2023 novemberében megismerhettük a szuverenitásvédelmi törvény részleteit, ami a kormány állítása szerint elsősorban azokat a politikusokat érinti, akik a választási kampányukhoz külföldről fogadnak el támogatást. Az ekkor benyújtott javaslat tartalmazta a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítását is, ami egy alaptörvényi szinten szabályozott szervezet. Feladata feltérképezni a külföldi befolyást a magyar politikai élet tagjaira. Ennek körében a hivatal vizsgálhatja az információk manipulálására irányuló és dezinformációs, valamint a demokratikus vita, illetve az állami és társadalmi döntéshozatali folyamatok befolyásolására irányuló tevékenységeket. 

2023 decemberében az országgyűlés végül elfogadta a törvényt, ami komoly médiavisszhangot kapott, hiszen a kormányfüggetlen sajtó nyilatkozatban ítélte el azt. „A most elfogadott »szuverenitásvédelmi« törvény betűje szerint ugyan nem a médiacégek működését szabályozza, mégis alkalmas arra, hogy súlyosan korlátozza a sajtószabadságot, megnehezítse, akár ellehetetlenítse a független szerkesztőségek, újságírók, médiacégek munkáját” – írták. 

A hivatal szerintük bárki ellen korlátlanul felléphet, önkényesen szállhat rá ügyekre és személyekre, kontrollt nem gyakorol felette semmilyen más szerv. „A törvény világossá teszi: ma Magyarországon a hatalom gyakorlói számára mindenki gyanús, aki részt vesz a demokratikus vitákban, vagy akár csak a közvélemény tájékoztatásában” – írták a szerkesztőségek, hozzátéve, a független média egyes tagjait is azzal vádolják rendszeresen, hogy külföldi érdekeket szolgálnak. Arról is írnak, a független újságírói műhelyek működése átlátható, nincsenek eltitkolt pénzeik. Az aláíró szerkesztőségek szerint a hivatal létrehozása „ellentétes a legelemibb jogállami normákkal, a Magyarország által is elfogadott emberi jogi és demokratikus alapelvekkel, valamint a józan ésszel is”. Hozzáteszik, működésükön nem fognak változtatni, átláthatóan, számonkérhetően, a szakmai szabályokat betartva dolgoznak majd tovább.

Nem kellett sokat várni, hogy a Hivatal akcióba lendüljön és a sajtót ellenőrizni kezdje. Pálvölgyi Ákos, a Szuverenitásvédelmi Hivatal igazgatója 2024 június 25-én hivatalos levélben tájékoztatta az Átlátszót arról, hogy a hivatal a nemzeti szuverenitás védelméről szóló törvény felhatalmazása alapján vizsgálja az oldalt. 

A levél szerint a vizsgálat olyan szervezetekre tér ki, melyek külföldről származó támogatás felhasználásával a választói akarat befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak, vagy ilyen tevékenységet támogatnak. Az Átlátszó mellett a Transparency International Magyarországot is megkereste a Szuverenitásvédelmi Hivatal. 

Következő lépésük július 4-én következett, amikor kiadtak egy elemzést, amiben a nyugati háborúpárti és orosz legitimációs narratívakat vizsgálták, és természetesen a független sajtó esetében találtak példákat. „Fontos kiemelni, hogy a nyugati háborúpárti narratíva azóta is tendenciózusan megjelenik az olyan országos és nagy elérésű médiatermékekben, mint például a Telex, a 444, a 24, a HVG vagy a Népszava” – írták az elemzésben. Érdekesség, hogy az orosz legitimációs narratíváról csupán annyit ír a tanulmány, hogy bár jelen van a magyar sajtóban az orosz narratíva, viszont csak kisebb elérésű médiatermékekre jellemző. Ehhez képest születtek már írások arról, hogy a magyar kormányhoz köthető médiumokban, hogyan jelennek meg az orosz narratívak. 

Az új határozat 

Pár nappal később, pontosabban július 8-án kormányinfót tartottak, ahol Gulyás Gergely, miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette, hogy kötelezik a pártokat és a médiumokat arra, hogy forrásaikat átláthatóvá tegyék, ezzel akarják kiszűrni az úgynevezett háborús propagandára érkező, Európai Unión kívülről érkező forrásokat, amiket vissza fognak utalni. Még aznap este megjelent egy határozat a Magyar Közlönyben, amelyben a kormány a háború helyzetét áttekintve úgy döntött, háborúellenes akciótervet hirdet. 

A közlönyben, július 8-án megjelent határozat szerint a jogszabálymódosítást július 31-ig kell elkészíteni, holott a szintén aznap megtartott kormányinfón Gulyás Gergely arról beszélt, szeptemberig kell összeraknia az igazságügyi miniszternek, hogy egy médiumban mi számít „háborús propagandának”, ki állapítja ezt meg, és hogyan utalhatja vissza az állam a „háborús propagandát szolgáló” támogatásokat.  A 444-nek nyilatkozó Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója szerint ha valakire hivatalosan rásütik a háborúpártiságot, azt igen nehéz lesz a bíróságon megtámadni. „A háborúpártiság egy vélemény, és ha egy államhatalmi szerv a működése során hivatalos minőségében tesz sértő vagy becsmérlő megállapítást, azt el kell fogadni, nincs jogorvoslat ellene” – mondta. 

Mit mondanak a kormányhoz köthető szervezetek?

Mint már említettük, a kormány és a hozzá közelálló szervezetek/orgánumok szerint a szuverenitásvédelmi törvény és határozat elsősorban azokat a politikusokat érinti, akik a választási kampányukhoz külföldről fogadnak el támogatást. Ezenkívül van még egy aduász a zsebükben: egy bizonyos amerikai törvény, amire hivatkozni tudnak, ez a már említett FARA. 

Pár nappal a szuverenitásvédelmi törvény elfogadása előtt Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont intézet vezetője a Magyar Nemzetnek nyilatkozott, melynek apropója David Pressman, amerikai nagykövet bírálata volt a törvénnyel szemben. Mráz szerint az orosz és az amerikai szuverenitásvédelmi törvény azonos logikára épül, mint a magyar, a külföldi ügynökök regisztrációját írják elő és azok tevékenységeit korlátozzák, illetve az illegális tevékenységeit büntetik. „A magyar szuverenitásvédelmi törvény ehhez képest enyhébb, hiszen alapvetően tájékozódási és tájékoztatási feladatokkal egy új hivatal létesítését írja csak elő” – tette hozzá. 

Mráz arról is beszélt, hogy az amerikai szuverenitásvédelmi törvény, a FARA lényegében mindenkire vonatkozik, aki az amerikai közéletben szerepet vállal és külföldi pénzforrásokat is kap. „Más az is, hogy miközben az amerikai törvény kötelező regisztrációt és adatközlést ír elő minden érintett »külföldi ügynök« számára, amelyeknek maguknak kell felismerniük ezt a kötelezettséget, a magyar törvény csak a vizsgált szervezeteket kötelezi adatszolgáltatásra. Azaz a magyar jogszabály csak gyanú vagy kutatási program esetében gyűjt információkat, miközben az amerikai hatalmas adatbázist épít” – emelte ki a Nézőpont vezetője. 

Nagyjából fél évvel később egy igencsak hasonló esetben maga a Szuverenitásvédelmi Hivatal reagált a nagykövet bírálatára. „Felhívjuk Nagykövet Úr figyelmét arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok szuverenitásvédelmi törvénye (Foreign Agents Registration Act) mindenkit külföldi ügynökként azonosíthat, aki az országon belül politikai tevékenységet folytat külföldi megbízói számára, PR-tanácsadóként, reklámügynökként, információs szolgálat alkalmazottjaként vagy politikai tanácsadóként tevékenykedik; pénzt vagy más értéktárgyakat és adományokat gyűjt. Velük szemben regisztrációs kötelezettséget ír elő, külföldi ügynökként bélyegzi meg őket, a törvényt megszegőket pedig súlyos pénzbírsággal és öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti” – írják egy Facebook bejegyzésben. Hozzátették, hogy szerintük az Amerikai Egyesült Államok szabályozása minden tekintetben szigorúbb, mint a magyar törvény.

De mi is ez a már ennyit emlegetett FARA? 

A Foreign Agents Registration Act (FARA) 1938-ban lépett hatályba, az Egyesült Államokban. A FARA előírja, hogy a külföldi megbízók bizonyos ügynökei, akik politikai tevékenységet vagy a törvényben meghatározott egyéb tevékenységet folytatnak, rendszeresen nyilvánosságra hozzák a külföldi megbízóval való kapcsolatukat, valamint az e tevékenység támogatásául szolgáló működésüket, bevételeiket és kiadásaikat. „Az előírt információk közzététele megkönnyíti a kormány és az amerikai nép számára az ilyen személyek tevékenységének értékelését külföldi ügynökként való működésük fényében. A Nemzetbiztonsági Osztály (NSD) kémelhárítási és exportellenőrzési osztályának (CES) FARA-csoportja felelős a FARA igazgatásáért és végrehajtásáért”. 

A FARA-t 1938 óta többször módosították, a legjelentősebb felülvizsgálatra 1966-ban került sor, hogy a politikai propagandistákról a külföldi megbízók gazdasági érdekeit képviselő ügynökökre helyezzék át a hangsúlyt. 

A FARA előírja a „külföldi megbízó ügynökök” nyilvántartásba vételét és közzétételét. Ezek olyan szervezetek vagy sajtóorgánumok, akik közvetlenül vagy más személyen keresztül az Egyesült Államokban „politikai tevékenységet” folytatnak egy külföldi megbízó nevében; a külföldi megbízó PR-tanácsadójaként, reklámügynökeként, információs szolgálat alkalmazottjaként vagy politikai tanácsadójaként járnak el; hozzájárulásokat, kölcsönöket, pénzt vagy más értéktárgyakat gyűjtenek, adományokat gyűjtenek, folyósítanak vagy osztanak ki egy külföldi megbízó számára vagy érdekében; vagy a külföldi megbízó érdekeit képviselik az Egyesült Államok kormányának bármely szerve vagy tisztviselője előtt. Ezen túlmenően a FARA előírja az „ügynökök” számára, hogy a külföldi megbízó nevében vagy érdekében az Egyesült Államokban továbbított „információs anyagokat” egyértelműen fel kell tüntetniük. A FARA regisztrációs és címkézési követelményei alól az „ügynökök” és tevékenységek meghatározott kategóriáira vonatkozóan azonban vannak kivételek. 

Mik is azok a kivételek? 

A FARA-regisztráció alóli törvényi mentességet élveznek: diplomaták és külföldi tisztviselők, magánkereskedelmi tevékenységet folytató személyek, vallási tevékenységet folytató személyek, olyan szervezetek, amik tudományos, akadémiai, vagy képzőművészeti tevékenységet folytatnak. Továbbá orvosi segítségre, vagy humanitárius célokra gyűjtő személyek, külföldi megbízókat képviselő ügyvédek bíróságokon vagy hasonló eljárásokban.

Ezenkívül nem számít „külföldi megbízó ügynökének” az az Egyesült Államok vagy más állam törvényei szerint működő összes „bona-fide” (meggyőződésből működő – a szerk.) hír-vagy sajtószolgáltatás, mindaddig, amíg tulajdonosi hátterét és vezetőségét legalább 80 százalékban az Egyesült Államok állampolgárai adják. Amíg ez a feltétel teljesül és az adott kiadványokat nem irányítja, felügyeli, ellenőrzi, támogatja, finanszírozza vagy politikáját befolyásolja bármilyen külföldi megbízó, addig nem kötelesek a regisztrációra. 

Még néhány külföldi példa

Ahogy korábban már említettük, Oroszország 2012-ben fogadta el a „külföldi ügynökökről” szóló, széles körű törvényt. Az orosz kormány többször is azzal érvelt, hogy a törvényük célja ugyanaz volt, mint a FARA-é. A törvény elfogadásakor Vlagyimir Putyin elnök például a következőket mondta: „Úgy gondolom, hogy Oroszországban is lehet olyan törvényünk, mint amit az Egyesült Államokban 1938-ban fogadtak el. Miért védték meg magukat így a külső befolyástól, és miért alkalmazzák ezt a törvényt már évtizedek óta? Miért ne tehetnénk mi is ugyanezt Oroszországban?”. 

A FARA-hoz hasonlóan az első orosz törvény is egy átláthatósági törvény volt, amely jelentéstételi kötelezettségeket tartalmazott. A törvényt 2012 óta alkalmazzák az emberi jogok védelmezői és politikai aktivisták ellen. A törvény életbe lépése óta több száz szervezetet kényszerítettek arra, hogy regisztráltassa magát. Több mint 30-at kellett bezárni, sok más szervezetet pedig arra kényszerítettek, hogy megváltoztassa tevékenységét. Azok, akiket bejegyeztek, azt tapasztalták, hogy finanszírozásuk és hitelességük csökken, és sokuk alkalmazottiat megfélemlítették és zaklatták.

2021 novemberében Nayib Bukele, Salvador elnöke új „külföldi ügynökökről” szóló törvényt javasolt, amelyet emberi jogi és más szervezetek szerint a kormány arra használna fel, hogy a „másként gondolkodókat” célba vegye. A bírálókra reagáló tweetsorozatában Bukele elnök egy linket tett közzé az Igazságügyi Minisztérium FARA-oldalára, és kijelentette, hogy a javaslat „alapvetően ugyanaz a törvény, mint ami az Egyesült Államokban van”. Az elnök folytatta: „Ha ez a törvény jó az Egyesült Államoknak, miért ne lenne jó nekünk is?” El Salvador törvényhozó gyűlése még nem fogadta el a törvényt. A tisztviselők azonban továbbra is arra használják a törvény elfogadásának lehetőségét, hogy megfenyegessék és elhallgattassák a civil társadalmi szervezetek kritikus hangjait. 

2023 februárjában a Grúz Köztársaság kormánypártja bevezetett egy „külföldi ügynök” törvényt, amelyet a kritikusok szerint a civil társadalmi szervezetek ellen használnának fel. Akkoriban az Egyesült Államok grúziai nagykövete kijelentette: „továbbra is mélyen aggaszt minket a bevezetett külföldi ügynöktörvény, pontosan azért, mert megbélyegezné és elhallgattatná a független hangokat és azokat a grúziai polgárokat, akik elkötelezettek egy jobb ország építése iránt polgártársaik és közösségeik számára.” Az eredetileg javasolt „külföldi ügynökről” szóló törvényjavaslat átment az első parlamenti szavazáson. A második szavazáson azonban elbukott, miután 2023 márciusában több ezer demokráciapárti tüntető vonult az utcára a törvény elvetését követelve, akik attól tartottak, hogy elfogadása megbénítja a grúz civil társadalmat, és az országot közelebb viszi Oroszországhoz.

A 2012-ben Izraelben javasolt „külföldi ügynök” törvényjavaslat megvitatásakor Avigdor Lieberman külügyminiszter azzal érvelt, hogy a törvényjavaslat a FARA „közvetlen fordítása”. A 2016 júliusában elfogadott végleges törvényjavaslat jelentősen módosult, de előírja, hogy azok a csoportok, amelyek finanszírozásuk több mint felét külföldi kormányoktól kapják, a nyilvánossággal folytatott kommunikációjukban ezt a tényt jelentsék. A törvény aránytalanul nagy terhet rótt a kormánykritikus csoportokra, például a legtöbb regisztrációra kötelezett csoport emberi jogi szervezet, Izrael palesztin állampolgárai által vezetett csoportok vagy a politikai ellenzékhez kapcsolódó kutatási és érdekvédelmi szervezetek. 

(Kiemelt kép: a nyílt levél illusztrációja, alkotó: Telex/Somogyi Péter [szarvas])