Március végén cikket szenteltünk annak az ádáz folyamatnak, ami az állami szabályozó aktorok és a közösségi médiát üzemeltető vállalatok közt folyik – szentimentálisan túlozva – a lelkekért.

Amellett, hogy adatvédelmi és nemzetbiztonsági aggályok is fel-felmerülnek bizonyos szociális médiumok körül, egyre többen aggódnak amiatt, 

• hogyan hathat a fiatalokra az ezek által okozott függőség, torzulhat-e a személyiség,
• ez hogyan akadályozható meg, milyen állami szerepvállalás szükséges, 
• meddig terjeszkedhetnak a hatóságok, hol sérülnek az egyéni polgárjogok,
• elindulhat-e a világban egy szigorító hullám.

A hullámot elindító, az amerikai Utah tagállamban hatályba lépett jogszabály lényege, hogy a szülő vagy gondviselő szinte teljes kontrollt tarthat fenn a gyermeke közösségi médiája felett. Többek közt az engedélyével regisztrálhat és hozzáférhet később is a 18 év alatti fiatal fiókjaihoz. A gyerekeknek nem lehet majd reklámozni, éjszaka elérhetetlenek lesznek az oldalak számukra, és eleve korellenőrzéssel tud majd bárki belépni e felületekre az államban. (Azóta pedig Montana a TikTokot tiltotta be.)

Nálunk is ellenőrizhet a szülő

Dr. Krasznay Csaba kiberbiztonsági szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense szerint egy utah-ihoz hasonló tilalom könnyen megkerülhető, a 18-as életkori kérdésre úgyse fog minden fiatal a korának megfelelően válaszolni. A komolyabban védett oldalakat VPN-technikával lehet kikerülni, bár Krasznay hallott olyan javaslatról az Egyesült Államokban, ami kvázi betiltaná ezeket a hálózatokat.

Krasznay szerint az európai adatvédelmi jogszabályok (igen, a GDPR) a kiskorúak védelméről is szólnak. Például 16 év alatt elvileg csak szülői engedéllyel regisztrálhatnának a hálózatokra a gyerekek. Az egységes európai azonosítóval az sem lenne nehéz, hogy ellenőrizzék, ki regisztrál a platformokra. De a valóság mégsem ez, e jogszabályok nincsenek különösen betartatva.

„Alapvetően a felelősséget áthárítjuk a szülőre és gyerekre” – magyarázza a szakember, aki szerint a szolgáltató felelőssége, hogy megteremtse a lehetőséget a szülőnek az ellenőrzésre.

Különböző megközelítések jellemzik a kérdést az USA-ban, Európában és Kínában. Ez utóbbi országban mindenkinek van személyije, kikényszertíthetnek netes azonosítást. Európában technikailag szintén kivitelezhető ez, de a személyiségi jogok miatt rizikós lenne a gyakorlatba ültetés. Az USA-ban viszont nincs egységes személyazonosító, felmerül a kérdés, hogyan szereznek érvényt egy ilyen jogszabálynak.

„Alkoholt is lehet úgy venni, hogy előreküldöm a felnőttet, és ő veszi meg a gyerekkorúnak.”

Ezzel is érzékeltette Krasznay Csaba, mennyire egyszerűen ki lehet kerülni bizonyos korlátozásokat. Legfeljebb nem a 18 év alatti tini fog regisztrálni a saját nevében, hanem 18 év feletti cimborája. 

Ámde a cikk alapjául szolgáló szabály Utah államban született, márpedig „a mormon államról van szó, ahol még az alkoholtilalmat is valamelyest fenn tudják tartani”, talán ez is sikerülhet, ellenben más tagállamokban nem biztos, hogy megvalósítható.

A gyerek a legjobb hacker

A szakember szkeptikus: „Nem mondom, hogy nem kell kontroll a gyerekek digitális jelenlétében”, de egy ilyen jellegű szabályozás nem biztos, hogy megoldja a gondokat. Technikai kérdések is felmerülnek, például mely eszközön lehet eszközölni a tiltást. Az egy dolog, hogy Apple-eszközökön, Windowson, Androidon végrehajtják a korlátozást, aztán „majd Linuxszal vagy patkolt Androiddal kikerülik” az élelmes fiatalok.

Krasznay szerint „a gyerek a legjobb hacker”, meg fogják találni a kiskapukat.

A tömeg valószínűleg el fogja fogadni a szabályozást, a kisebbség keresi majd csak a kiutakat a docens szerint. De a szolgáltatók is módosíthatnak a szolgáltatásokon a korlát hatására, így összességében teljesülhet a társadalmi cél.

A hátrányok ellenére még mindig kiszámíthatatlan, mennyire üdvös a közösségi média hatása, például az ezen felnőtt Z-generációnál. Krasznay szerint jó példa az Észak-Afrikán és a Közel-Keleten 2010-11-ben végigsöprő arab tavasz nevű forradalmi hullám, ami részben azért tört ki, mert az arab fiatalok tömegesen fértek hozzá az információhoz arról, hogyan élnek kortársaik nyugaton.

Mivel a jövőt nem látjuk előre, Krasznay szerint kérdéses, jó dolog-e korlátozni a fiatalokat. „Azt sejtjük mi, az idősebb generáció, hogy ami történik, az az emberiség szempontjából nem feltétlen jó irány”, de közben lehet, hogy elvágjuk magunkat egy békésebb, szebb jövőtől. „Ez a huszadik század utolsó lehelete”, a kontrollé, hogy megmondjuk, mi a jobb.

Végül megkérdeztük, Magyarországon várható-e a fiatalok közösségi médiás korlátozása. Igény régóta lenne Krasznay szerint erre, hisz pl. a Meta gyakorlatilag elérhetetlen Magyarországon, nem lehet rá joghatóságot gyakorolni. Erre uniós irányelv készül Digital Services Act néven, így nem is a magyar kormány fog előbb lépni, hanem az Európai Unió.

A tini is vágyik a személyes kontaktra

Demetrovics Zsolt, klinikai szakpszichológus, addiktológus, az ELTE-PPK Pszichológiai Intézetének professzora segített a pszichológiai vonatkozás megértéséhez. Krasznayhoz hasonlóan azt mondta a Kreatívnak, „látni kell, hogy a közösségi média a mai fiatalság esetében tulajdonképpen a társas együttlét, a kapcsolatok fenntartásának az egyik meghatározó színtere”. 

A korábbi személyes kapcsolatok egy részét elvette az online együttlét. Lehetnek reális aggoddalmak, de az infokommunikációs változásnak van egy alapvető kulturális-kommunikációs következménye: ha nincs jelen a tini a social medián, a társas kapcsolatai megsínylik ezt.

Emellett azért a személyes jelenlétre is van igény: „A Covid is rámutatott, hogy nem tud mindent az online kapcsolat pótolni, és pont a tinédzserek, fiatal felnőttek voltak azok, akik a legrosszabbul viselték a tényleges fizikai találkozások korlátozását.”

Demetrovics szerint a közösségi médiának minden korosztály számára lehetnek hasznos és kockázatos részei. Minél idősebb korosztályról beszélünk, annál kevésbé problémás, annál kevesebb kontrollt igényel. Szerinte „lehet azon vitatkozni, hány éves kortól válik ennek használata fontossá, de az biztos, hogy amikor serdülőkorban megnő a kortárs kapcsolatok jelentősége, akkor igen fontossá válik a fiatal számára a jelenlét a közösségi médiában”.

Leesik az Államnak?

A szakember szerint borzasztó összetett a téma, régóta megy a gondolkodás, mit kezdjen a társadalom az online felületekkel. A utahi egy kísérlet, hasonlóak történtek a videójátékok területén Kínában. „A társadalmat joggal foglalkoztatja, hogy ezekkel a platformokkal, amik több tekintben kockázatot jelenthetnek, mit kell tennie az államnak” – mondta Demetrovics.

Hozzátette, „ha pusztán szabályozás szintjén” akarja az állam megoldani, „abból nem lesz csoda, sokszor inkább csak értelmetlen beavatkozás, aminek a hátulütői sincsenek végiggondolva, és a hatékonysága is kérdéses”. Némiképp hasonló a helyzet a drog- és alkoholproblémával, amit szintén nem sikerült sehol pusztán szabályozással lerendezni.

„Nyilván van egy ipar, ami arra játszik, hogy a gyerekek, fiatalok, felnőttek minél hosszabb ideig legyenek az online térben, ami nem oké” Demetrovics szerint. Hogy ettől védeni próbál az állam, a társadalom, ez jogos törekvés. Mit lehet csinálni, meddig tart a szülő szerepe, honnan kell az államnak beavatkozni, mit vegyen át a szülői funkciókból? Ezek nyomós kérdések. Sok szülő mankóként érné meg, sok meg úgy, hogy az állam belenyúl valamibe.

A veszély a szabályozásokban a pszichológus szerint ott van, hogy a jogalkotó úgy gondolja, ezt megoldja, és pont. „Ha valamit akarunk kezdeni a közösségi médiával, online térrel, el kell gondolkozni, mi a probléma, kell felvilágosítás, prevenció” – mondja Demetrovics. Szerinte ma is tudja monitorozni és szabályozni a szülő, mit csinál a gyerek a telefonján, milyen appokat használ, tudja ellenőrizni a képernyőidőt. A konklúzió:

„Erre technológiai lehetőségei és szülői készségei is vannak. Egy jól működő családban nem feltétlen kell állami szabályozás.”

Fény és árnyék

„A szülői kontroll nagyon fontos dolog, de sok tekintetben már jóval 18 év előtt e kontrollnak, folyamatos monitorozásnak nem kell, nem szükséges, sőt nem szabad jelen lennie, mert egészségtelen” – fogalmazta meg véleményét Demetrovics. 

Azt nem kell látnia a szülőnek, hogy a 16 éves mit beszél a barátjával, barátnőjével, társaival. Előtte volt tizenpár év arra, hogy kialakítsanak egy olyan viszonyt a gyerekkel, hogy elmondja, amit szeretne, ami bántja, a dolgok jelentős része pedig már nem tartozik a szülőkre ebben az életkorban.

A közösségi média emellett sok lehetőséget, pozitívumot is hordoz. Az akár kiszolgáltatott, abuzív családban élő gyerekeknél a közösségi média lehetőség, hogy információhoz jussanak, segítséget kérjenek. Szexuális kisebbségek, LMBTQ-személyek tekintetében is segíthet. Egyes gyerekek sok mindent nem tudnak a szülőkkel megbeszélni, és ebben hatalmas a közösségi média szerepe, „ez a lehetőség nem volt meg húsz éve, és nagyon esetleges volt, hogy akadt-e egy szomszéd, egy nagymama vagy egy tanár, aki segített”, és ezt a lehetőséget nem jó bezárni. 

Nem szabad elzárni a közösségi média azon szálait, amik az élet fontos részévé váltak, meg amiknél nagy nyereség, hogy egy fiatal utána tud nézni dolgoknak.

Szülői példamutatás túlszabályozás helyett

A Be Social ügynökség kifejezetten a tinikre szabott kutatásokat is szokott végezni a közösségimédia-használatukról. Forgács Mariann társalapító és társtulajdonos rizikósnak érzi az amerikai szigort. Ennek ugyan az a célja, hogy megóvjuk a gyerekeket, „de szerintem ha tiltasz, nem éred el ezt a célt”. Üdvösebb lenne Forgács szerint tudatos social media használatra nevelni a gyerekeket.

„A kiváltó ok olyan, amivel foglalkozni kell” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy igenis meg kell védeni a fiatalokat bizonyos információktól. Mondjuk most „kicsit álszentnek” érezné egy ilyen szabályozás hazai bevezetését, miután a Covid idején digitális oktatásra volt szinte sok fiatal kényszerítve, most meg be akarnák tiltani e platformok használatát.

Említett felmérésükről így beszélt a Kreatívnak: „Megnéztük többek közt azt, mennyire zaklatják a tiniket a social térben, mennyire jellemző, hogy van álnéven futó profiljuk”. Nem volt rózsás a helyzet, több fiatalt zaklatnak online. Sok influenszer rossz példát mutat „ledér öltözettel kínálva portékáját”. Forgács állítja, „nemcsak a platformok felelőssége az egész, hanem a szülői (felnőtt) példamutatás is fontos lenne”.

Hiába várjuk el a gyerektől, hogy ne zaklasson, ne bántson az online térben, „ha apa-anya fröcsög a Facebookon egy cikk alatt”.

Vissza a felméréshez: az ifjoncoknak sorrendbe kellett rakniuk a kedvelt social csatornákat, ez alapján a TikTok egyre népszerűbb. Más az algoritmusa, ezért ez húzza be leginkább a fiatalokat Forgács szerint. Kezdeni kell valamit a TikTok hatásával, „folyamatosan éri inger az embert, sose fogynak el a tartalmak”, ez pedig a fiatalok figyelmében komoly változást eredményez. (A lenti videó a mostani felméréshez készült.)

A Messenger még mindig nagyon fontos a fiataloknak. A felnőttek is használják a közösségi oldalakat, ezeket nem lehet csak úgy betiltani. „Ez olyan, mint az alkoholtilalom”: attól még nem lesz valaki alkoholista, ha egy ételhez borpárosítást rendel. A kamaszok hangosan elmondanák, hogy a tiltás nem jó, vagy kijátszanák a rendszert, ahogy a felnőttek is ezt teszik.

Felmerül a kérdés: érvágás lenne a szigorítás vagy tiltás a marketingnek? Itt a válasz: „Nyilván megéreznénk, de a Tiktokon a 18 éven aluliakra nem is tudsz hirdetést célozni”. Forgács nem tartja életszerűnek, hogy ennyire drasztikus változás legyen. Még ha be is tiltják a Tiktokot, a felhasználási szokások megmaradnak, az ifjak átmennek az Insta-reelsre vagy más opciót találnak. „Ehhez kell alkalmazkodnunk nekünk is, mint mindenhez a digitális világban” – summázta a témát Forgács Mariann.

(Kiemelt kép: Joelee Creative / Adobe Stock)