A 60-as, 70-es években volt a New York Times-nak egy nagyhatalmú színikritikusa, akinek visszavonulásakor búcsúbulit rendeztek. Ezen megjelent szinte mindenki, akit írásaival a magasba emelt vagy a mélybe taszított. A kritikus áldozatai vagy favoritjai közül azonban sokan életükben akkor fogtak vele kezet először, előtte soha nem találkoztak személyesen, a kritikus ugyanis igyekezett elkerülni, hogy személyes érzelmei, szimpátiái befolyásolják az ítéletét. A tárgyilagosság egyik legfontosabb feltétele a távolságtartás újságíró és témája, alanyai között.

B.-né nyugdíjas (név és cím a Népszabadság szerkesztőségében) februári meghurcoltatása és az esetet jegyző lap viselkedése mindent elárul Magyarországról. A 80-as évek nem tágít, ha belehalunk, akkor se.

Nemrégen egy banki sajtótájékoztatón a kávé mellé euróérmét formázó csokitallért adtak, aranyszínű sztaniolban. Nem jelképnek szánták, mégis az volt.