This is the end, beautiful friend
This is the end, my only friend
The end of our elaborate plans
The end of everything that stands
Lövenberg Balázs publicisztikájában azt a kérdést veti fel, hogy vajon kell-e félni a mesterséges intelligenciától, a szövegíró szoftverektől, vajon elveszi, vagy éppen kiegészíti majd a meglévő pr-es tudást, eszköztárat.
Vele egyetértve én is azt gondolom, hogy
az AI (és az abban rejlő lehetőségek), ha jól állunk hozzá, nemhogy nem teszi tönkre, de az utóbbi évek egyik legnagyobb lehetőségéhez juttathatja a szakmánkat.
Az elmúlt 5-10 évben számos olyan trendet megélhettünk, amelyre sokan mondták, hogy azok bizony killer applicationök, megölik majd a Public Relationst.
Az évtized első felében ez volt a content marketing, amiről konferenciákon és elemzésekben jósolták, hogy felőrlik a kommunikációs tanácsadói szakmát. Hiszen mennyivel egyszerűbb, ha a médium, amely eléri az olvasókat, ismeri az igényeiket, közvetlenül egyeztet az ügyféllel, akár az ügynökség, akár a vállalati kommunikációs kapcsolattartó kihagyásával.
Aztán az évtized közepére, a social media csatornák bővülésével, valamint a klasszikus médiafelületek csökkenésével időszerű lett arról beszélni, hogy a social media és a user-generated content fogja megölni a pr-t. Az utóbbi években ennek folyományaként már az influencerek lettek az iparág gyilkosai. Most, az új évtizedben pedig az AI vette át az ügyeletes mumus szerepét.
Ezeknek a félelmeknek az alapja véleményem szerint minden alkalommal ugyanaz a félreértés volt. Az a gondolat, hogy a pr egy kizárólag írott szövegre és sajtókapcsolatokra, nem pedig insight alapon kidolgozott stratégiára és tartalomra alapuló diszciplína, aminek célközönségei éppen olyan sokszínűek és változóak lehetnek, mint az eszköztára.
Ez utóbbi szemlélet lehetővé teszi, hogy a korábban szakmagyilkosként kezelt trendeket meglovagoljuk, eszköztárunkat bővítve a klasszikus sajtó visszaesése nyomán létrejövő post-press időszakban is szólni tudjunk közönségünkhöz. Például át tudjuk adni üzeneteinket, el tudjuk mesélni ügyfeleink történeteit, legyen szó az ittas vezetés veszélyeire figyelmeztető víz alatti bárról, a Katarban a vb stadionjain dolgozó vendégmunkások haláláról megemlékező „Cards Of Quatarról”, vagy a social media világát minden évben felrobbantó Spotify Wrappedről.
De hogy jön ebbe a képbe az AI? Miként lehet megbarátkozni egy olyan eszközzel, ami potenciálisan kiragadja a tollat a nagy történetmesélő pr-esek kezéből, és már sosem ereszti hideg robotikus markából?
Nos, pontosan ugyanúgy, ahogyan ma már nem kell juniori órákat égetni egy videó leiratozása, vagy éppen egy megjelenésösszegző készítésével, hiszen megteszi ezt nekünk az Alrite vagy éppen az Observer.
Ugyanígy, minden ambiciózus ügynökség arra törekszik, hogy a folyamatait gyorsítani tudja, hatékonyabban tudja kiszolgálni ügyfeleit, kollégáinak motiváló feladatokat tudjon adni.
Ebben az AI megoldások igazi kvantumlépést jelenthetnek, hiszen számos olyan „robotikus” szövegírási, anyaggyűjtési és háttérmunkát levehetnek a kollégák válláról, amit el kell végezni, de vagy sok ideig tartana, vagy kevéssé motiváló, vagy nem ad jelentős hozzáadott értéket.
Így munkatársak több energiát fordíthatnak az értékteremtésre, a kreatív megoldások kidolgozására, az insightok megtalálására, az izgalmas, mindenki számára értékes kampányok kidolgozására a bányamunka helyett. Ennek megfelelően, mi a FleishmanHillard Cafénál szintén beépítettük már folyamatainkba a mesterséges intelligencia alapú írást, videóalkotást vagy éppen háttéranyag-keresést.
Így tehát az AI, ahogy a korábbi technikai változások és trendek, a nyitott szemléletű, alkalmazkodóképes szervezeteknek lendületet, a szakma bizonyos szintű demokratizálódását, a dinoszauruszoknak pedig a szép, fényes csóvájú meteort jelentheti.
