Coca-colás tárgyak
Lang Györgyi – énekesnő
Egy gyerekkori coca-colás baseballsapkával kezdődött Lang Györgyi gyűjtőszenvedélye, a Pa-Dö-Dő énekesének szinte nincs is olyan használati tárgya, ami ne lenne brandelve: evőeszközök, tányérok, poharak, hűtőszekrény, óra, szék, és a kólás kártyalapokat is a kólás terítővel letakart asztalra terítik ki.
„Amerikában van két üzlet, ahol kólás cuccokat lehet kapni, és én mindig ájulásközeli állapotba kerülök a választéktól, amikor oda bemegyek. Mindig vásárolok valamit” – árulta el Lang Györgyi, akinek gyűjtőszenvedélyéről minden barátja tud, így gyakran kap ilyen dolgokat. Volt olyan, hogy kólásüveg formájú tortát ajándékoztak neki, vagy perecből megcsinálták a márka nevét. „Ezeket sajnos nem tudom eltenni, de bennem élnek tovább” – viccel.
A gyűjtemény egyik legkülönlegesebb darabja egy flakonokból készített, újrahasznosított szék, de azt nem tudta megmondani, hogy melyik tárgyra a legbüszkébb, mert a többezres tétel mindegyik darabját szereti. Az énekesnő nem katalogizálja a gyűjteményét, viszont pontosan tudja, hogy mi hol van, és honnan került a lakásába.
A lakásban egyébként üzemel egy Coca-Cola-automata is, amely ugyanúgy pénzzel működik, és rendszeresen feltöltik, mint bármely nyilvános helyre kitett gépet
Sztárfüzetek
Kántor Tímea – egy profi sminkes cég munkatársa
Kántor Nóra – a Centrál Színház pr- és közönségkapcsolati munkatársa
Kántor Tímea és Nóra tízéves korától füzetbe rendezi a kedvenc magyar és külföldi énekes-, színész- és sportolónőiről szóló cikkeket és a róluk készült portrékat. A nővérek keszthelyi otthonában és pesti albérletében összesen 100 sztárfüzet van, ezekben mintegy 3300 összeállítás szerepel a kedvencekről.
A gyűjteményt nemcsak újságból kivágott fényképek, hanem dedikálások és a kedvencekkel – például Jakupcsek Gabriellával, Szily Nórával, Törőcsik Marival, Básti Julival, Nagy-Kálózy Eszterrel, Csisztu Zsuzsával, Borbás Marcsival – készült közös fotók is kiegészítik, számukra ezek a legemlékezetesebb darabok.
Néhány éve váratlan ajándékra bukkantak akkori esztergomi albérletük lépcsőházában, ahol az egyik szomszéd kitett egy köteg, régebbi kiadású, kidobásra szánt Nők Lapját, amelyben rengeteg kincsre leltek.
A Kántor-testvérek 17 éve bővülő gyűjteményének inkább eszmei értéke van, bár követelt némi áldozatot részükről az, amikor egy-egy drágább újságot kellett megvenni a kedvencük miatt. Egyébként folyamatosan rendszerezik a cikkeket, fotókat és újságokat, mert az a céljuk, hogy mindenkiről legyen egy-egy külön mappa a róla készült kis és nagy képekkel, cikkekkel. Egy sztárfüzet akkor hiánytalan, ha mindenkiről van egy-egy nagy kép.
A gyűjteményt olvasásra szívesen kölcsönadják.
Családi fotógyűjtemény
Pusztai Enikő – Kaméleon Reklám, üzletfejlesztési menedzser
Különleges gyűjteménnyel büszkélkedhet Pusztai Enikő a Kaméleon Reklám üzletfejlesztési menedzsere, aki nemrég úgy döntött, hogy a nyilvánosságnak is megmutatja családi ereklyéjét, a nagypapa fotóit.
Ezek a képek azért különlegesek, mert az 1930-as években a Gellért-fürdőben úszómesterként dolgozó Pusztai Sándor több száz hírességet örökített meg fürdés, napozás közben, például Karinthy Frigyest, Heltai Jenőt, Klebelsberg Kunót, ifj. Horthy Miklóst és Tolnay Klárit.
„Édesapám, majd az én szekrényemben pihent a nagypapám doboza, amiben több mint hatszáz darab bélyeg nagyságú fotókontakt és a hozzájuk tartozó 3 x 4,5 cm-es negatív maradt” – mondta el Pusztai Enikő, akit családi gyűjteményével a Mai Manó Galériában fotóztunk le, mivel a képekből május 11-e és június 17-e között rendeztek tárlatot Miniszterek fürdőgatyában címmel.
Régi karórák
Kolma Kornél – Sakkom Interaktív, tulajdonos-ügyvezető
Régi, különleges szerkezetű karórákat gyűjt Kolma Kornél, akit elsősorban a hangvillás megoldások érdekelnek, de akad a gyűjteményében számos ugróóra is – ezekben nem a mutató, hanem a számlap forog –, mechanikus ébresztőfunkcióval ellátott szerkezet, vagy éppen a magyar MIG-pilóták ellátmányához tartozó kronográf is. A gyűjtést négy évvel ezelőtt kezdte, és ma 15 darab van a birtokában.
A legkülönlegesebbnek a hangvillás karórákat tartja. „Ezek a szerkezetek a hatvanas évek elején jelentek meg, akkoriban a felhúzós szerkezetek domináltak. Az órában lényegében egy apró, elektromágnessel »hajtott« hangvilla van, ami típustól függően 3-400 hertzen rezeg. Ezt egy nagyon igényes szerkezet »viszi át« a számlapra, egy átlagos órás nem is nagyon tud vele mit kezdeni. A hangvillás karórára jellemző, hogy a mutató másodpercenként nem ugrik, hanem folyamatosan kúszik, a pontossága akár 1-2 másodperc is lehet egy hónapra levetítve, ami a gyártás idején nagyon jó eredménynek számított. Akinek ilyen órája van, az maximum egyszer teszi le este az éjjeliszekrényre, mert a bútor átveszi és felerősíti a hangvilla rezgését… Egyébként csak nagyon közelről, a fülhöz szorítva hallható a kellemes sípolás” – magyarázta Kolma Kornél.
A gyűjtőszenvedély úgy indult, hogy a cég egyik ügyfelének kereskedelmi igazgatója rendszeresen más-más órával érkezett a megbeszélésre, a munkakapcsolatból barátság, a beszélgetésekből pedig egy új hobbi született. „A történethez az is hozzátartozik, hogy előtte jó hat évig egyáltalán nem viseltem órát, mert a környezetem agyára mentem az időmániámmal. Még a családi pihenéseknél is rendszeresen néztem az időt, hogy tartani tudjuk az etapot, így aztán egy júniusi napon – akkor azt hittem, örökre – lecsatoltam a karórát. Négy éve újra hordok órát, de a számlapra most már inkább csak az esztétikai élmény miatt pillantok rá a szükségesnél gyakrabban.”
Gumikacsák
Soós Zoltán – Wonderduck Agency, vezérigazgató
Már-már meseszerűnek tartja gumikacsa-gyűjtő hobbijának történetét Soós Zoltán, aki nem véletlenül nevezte el Wonderduck Agency-nek cégét. A vezérigazgató még Danubius rádiós korában egy fekete gumikacsát kapott karácsonyra azzal, hogy az őt testesíti meg.
„Ez nyilván annak volt köszönhető, hogy köztudottan szeretem a fürdőzős szabadidő programokat, határozott egyéniségnek tartanak, és mindenben meglátom a lehetőséget. Akkor még mit sem sejtve a jövőről, örültem neki és kitettem a kacsát az íróasztalom melletti polcra. Később 2007 elején, egyszer csak fél tucat gumikacsával állított be ugyanez a kollegám. Mindegyik kacsa az osztályunkon dolgozó kolléga karakterére utalt: az egészen szélsőséges punk kacsától az átlátszón át mind ott sorakozott a polcomon. Mindenkinek szemet szúrt ez a furcsa gumicsoportosulás az irodámban, és feltűnt, hogy mekkora nyomot hagy ez a gyűjtemény az emberekben. Sorra kérdezték, hogy gyarapodott-e a csapat, hogy megvannak-e még, és rájöttem, hogy ez észrevétlenül a személyem, az életem részévé vált. Azt hiszem mire erre ráeszméltem, tulajdonképpen már mindenki számára természetes volt, hogy a »Só és a gumikacsái«.”
Soós Zoltán akkor veszett el teljesen, amikor egy céges karácsonyi ajándékdobozban – ami szintén egy gumikacsát tartalmazott – talált egy egész sor kollekciót felvonultató katalógust, onnantól ő maga is vadászni kezdte a különleges kacsákat. Ez a hobbi az ügyfelek és az ismerősök számára is teljesen természetes, így gyakran kap tőlük is a gyűjteménybe illő darabot, sokszor még arra is odafigyelnek, hogy valamilyen újdonsággal rukkoljanak elő.
Soós Zoltán saját szekrényt készíttetett a kacsák számára, az asztalos pedig bármikor számíthat újabb megbízásra az állandóan bővülő gyűjtemény miatt, amely jelenleg 600-nál is több darabból áll. A Wonderduck új irodájának kiválasztásakor szempont volt az is, hogy a kacsáknak külön helyük legyen a munkatársak közvetlen környezetében, így szinte minden sarokban, polcon található egy-egy darab a gyűjteményből.
Az ügynökség nevét Hetényi Balázs kreatívvezető találta ki, és Soós Zoltán szerint nyugodtan elmondhatja, hogy egy gumikacsa is csinálhat BTL-ügynökséget.
Reklámtáblák
Iványi László – Tv2, gyártásvezető
13 éve gyűjt régi reklámtáblákat, érdekes és különleges reklámokat Iványi László, a Tv2 gyártásvezetője. Jelenleg több mint 350 darab zománctáblája van, de az általa archívumként működtetett Zománctábla.hu oldalra mintegy ezer tábla képét rakta ki.
„Összességében elmondható, hogy nagyon ritka tárgyakról van szó. Ezeket a táblákat a világháború és az államosítások után leszerelték és beolvasztották. A gazdagabb, nagyobb országokban jóval több van belőlük, de mindenütt komoly gyűjtők keresik. Általában a magyar táblák a Monarchia és a német nyelvterület országaihoz, termékeihez kapcsolódnak, de rengeteg magyar vállalat is gyártatott ilyen időtálló plakátokat, amiket aztán a boltok falára, ajtajára erősítettek” – mesélte Iványi László, akinek egy komplett 220 darabos kollekció megvásárlása adott egy nagy lökést, azóta több európai országban számon tartják őt, mint gyűjtőt, és a gyűjteményét.
A táblák ára változó, ötezer forinttól akár 40 ezer euróig terjedhet. Az ár függ a koruktól, állapotuktól, tervezőjüktől, gyakoriságuktól, a hirdetett terméktől és a divattól. Iványi László szerint kifejezetten kapósak a gépekhez kapcsolódó, vagy a figurális táblák, de rengeteg magyar plakáttervező, grafikus és festő képéből lett reklámtábla, például Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Csabai-Ékes Lajos, Pólya Tibor műveiből.
A gyűjtő büszke az Abadie cigarettapapírt reklámozó táblájára, ebből öt darab ismert Európában, és szintén ritka a Shell benzint hirdető Jean D' Ylen grafikájából készült tábla. Egyébként több magyar táblát vett külföldről, például egy unicumosat Brüsszelből, Stollwerck táblát Lengyelországból.
Iványi László gyűjteményének sok valóban ritka darabja van, az egyik kedvence, az első zománcreklám-tábla magyar változata, a Stollwerck csokié 1895-ből. Mint mondja, ez egy időben jelent meg a német verzióval, és tulajdonképpen ezzel kezdődött el a hordozó magyarországi története.
