A cikk eredetileg a Kreatív 2025/5-6. lapszámában jelent meg. Ott Hogyan építsünk hidat pszichológia és üzleti világ között a közösségi térben? címmel közöltük egyetlen részes anyagként, online felületünkön viszont kiegészítéseket is tartalmaz a cikk, két részletben adjuk közre. I. rész.
A LinkedInen találkoztam először veled és a posztjaiddal. Mi motivált, hogy pszichológusként közösségi platformokon is megszólalj? Miért érzed fontosnak?
A brandépítés ma már elkerülhetetlen tényező, különösen egy olyan területen, ahol a hitelesség és a láthatóság kéz a kézben járnak. Volt olyan szakember ismerősöm, akit meggyőző szakmai felkészültsége ellenére azért nem kerestek fel, mert nem volt jelen az online térben – és ez önmagában bizalmatlanságot szült az érdeklődőkben. Én is tudom, hogy a jelenlét fontos, de számomra mindig az volt az iránytű, hogy ne kövessem automatikusan azt, amit mindenki más csinál. Idegennek érzem a túlzott önfényezést, a klisés, sokszor mesterkélt kommunikációt – talán ezért is döntöttem úgy, hogy olyan témákat hozok be, amelyek valóban megszületnek a pszichológiai beszélgetések során. Olyan gondolatokat, érzéseket, amelyekről sokan úgy hiszik, egyedül vannak velük, és emiatt csendben is maradnak. Az ezekről való nyíltabban beszéd segíthet lebontani a szégyen falait, és megmutatni, hogy ezek az érzések emberiek – és mélyen közösek.
Milyen tapasztalataid voltak az első posztjaid után? Régebb óta vagy pályán, próbálkoztál korábban más felületeken is aktívan?
A magánpraxisomat 2016-ban indítottam el, és hosszú ideig szinte kizárólag a szájról szájra terjedő ajánlások révén érkeztek hozzám a kliensek. 2023-ig szinte egyáltalán nem voltam hangos a digitális térben – az online jelenlét tudatos építése nem tartozott a fókuszomhoz, egyszerűen nem volt rá szükség. 2023 végén azonban elindítottam a vállalati – B2B – irányvonalat is, és ezzel párhuzamosan kezdett számomra világossá válni, hogy a szakmai tartalmak online megosztása egyre inkább elvárássá, sőt trenddé válik. Érdekes tapasztalat volt számomra, hogy míg a céges oldalakon megosztott, strukturáltabb szakmai anyagok gyakran kevesebb visszhangot váltanak ki, addig az egyszerű, emberi hangon megfogalmazott, gondolatébresztő tartalmak – magánszemélyként publikálva – jóval nagyobb hatást gyakorolnak. Az első ilyen jellegű posztom meglepően széles körben rezonált, és ez megerősített abban, hogy érdemes folytatni ezt a párbeszédet. Azóta heti rendszerességgel jelentkezem új bejegyzéssel a LinkedInen. Online ma már több csatornán is el lehet érni minket, emellett aktívan jelen vagyunk offline is. Konferenciákon, szakmai rendezvényeken, üzleti klubokban is rendszeresen részt veszünk.
Hogyan alakult ki a saját stílusod, hangod a közösségi médiában? Tudományos kommunikációt csinálsz, nem elhanyagolható erről beszélni, arról sem, hogy látod, a stílus és a tartalom hogyan tudják támogatni egymást?
Elég sokféle területen mozgok párhuzamosan, és mindegyikben azt keresem, hogyan lehet hidat képezni a tudományos ismeretek és a gyakorlati élet között. Az egyik egyetem doktori iskolájával együttműködve szakmai publikációkat jelentetünk meg különböző tudományos folyóiratokban. Emellett a saját weboldalunkon is heti rendszerességgel készítünk cikkeket, amelyek szakmailag megalapozottak, ugyanakkor közérthetők, és leginkább olyan, nem pszichológus szakembereknek szólnak, akik például vezetők vagy vállalkozók. A saját, személyes oldalamon egy másik hangon szólalok meg: ott inkább önismereti témákat érintek, történeteket, gondolatébresztő kérdéseket osztok meg – olykor kicsit költői nyelven, mert azt tapasztalom, hogy a lényegi üzenetek sokszor nem a racionális megértésen, hanem a belső rezonancián keresztül találnak célba.
Nagyon fontos számomra a tudományos megalapozottság. Nem tartom szakmailag hitelesnek azt, amikor valaki megérzésekre vagy puszta tapasztalatra alapozva fogalmaz meg kategorikus állításokat. Ugyanígy azt sem érzem etikusnak, amikor valaki többet mutat magából, mint amennyi valójában. Hiszek az objektív, minőségi, racionális, evidenciákon alapuló tudásban – abban, amit nemcsak inspirációként, hanem konkrét fejlődési lehetőségként is hasznosítani lehet. Ugyanakkor úgy látom, hogy a tudományos tudásnak csak akkor van valódi értelme, ha képes szolgálni a mindennapi életet, és hozzájárul az élettel való elégedettség növeléséhez. Ehhez pedig szükség van arra is, hogy egyszerű, közvetlen nyelven fogalmazzunk – ne csak az értelemhez, hanem a szívhez is szóljunk. Mert az igazi változás, az, ami belül elindul, ritkán csak adatból vagy definícióból fakad – sokkal inkább abból, ha valami megérint.
Milyen nehézségekkel, milyen előnyökkel jár pszichológiai szakmai tartalmak közérthető megfogalmazása?
A mai digitális tér egyik legnagyobb kihívása, hogy gyakorlatilag bárki, bármilyen mélységű háttértudás nélkül megnyilvánulhat pszichológiai témákban – és ezeket a tartalmakat gyakran tömegek fogyasztják, sőt iránytűként használják. Fiatalok akár órákon át böngészik a TikTokot, ahol rengeteg olyan tartalommal találkoznak, amely pszichológiai címkét visel, ám szakmailag gyakran félrevezető, leegyszerűsítő, vagy épp érzelmileg manipuláló. A kritikus gondolkodás képessége ezért – különösen az AI által uralt információs korban – nélkülözhetetlenné válik. Éppen ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a hiteles, képzett szakemberek is jelen legyenek ezeken a platformokon, akkor is, ha a láthatósági versenyt – egyelőre – messze megnyeri egy táncos vagy szórakoztató tartalom. Ha valódi hatást szeretnénk gyakorolni a következő generációkra, akkor nem elég kívülről szemlélni az ő világukat – be kell lépnünk oda. Meg kell tanulnunk az ő kommunikációs formáikat, tempójukat, vizuális nyelvüket, és meg kell találnunk azt a hangot, amin keresztül értéket lehet közvetíteni anélkül, hogy feláldoznánk a szakmai minőséget. Nem a forma ellen kell harcolni, hanem megtölteni azt tartalommal.
Mire képes tehát egy közösségi médiás bejegyzés?
Hiszek abban, hogy az önismeret kulcsszerepet játszik abban, mennyire tudunk elégedetten, tudatosan és kapcsolódva élni – legyen szó a magánéletünkről, a kapcsolatainkról vagy épp az üzleti döntéseinkről. A valódi változás mindig belülről indul, és gyakran egyetlen gondolat, felismerés is elindíthatja. A közösségi média tere egyre inkább a figyelem versenyéről szól: látványos képek, tárgyak, utazások – ezek lekötnek, elterelnek, de ritkán adnak valódi választ a bennünk lévő hiányokra. Sokszor a végtelen görgetés mögött egyfajta belső űr húzódik meg – pótcselekvésként használjuk, amikor nem akarunk szembenézni valamivel, ami valójában foglalkoztat. Egy szakmai poszt természetesen önmagában nem oldja meg a mélyebb problémákat – de adhat egy olyan felismerést, ami katalizátorként működik. Lehet, hogy valaki egy ilyen gondolat kapcsán elővesz egy régóta halogatott könyvet, meghallgat egy előadást vagy akár eljut oda, hogy szakemberhez forduljon. A cél nem az, hogy minden választ egy bejegyzés adjon meg, hanem hogy elindítson egy őszinte, belső párbeszédet – és végső soron azt a belső mozdulatot, ami már nem pótlék, hanem valódi közeledés önmagunk felé.
Hogyan találod meg az egyensúlyt aközött, hogy ne legyél túl tudományos, de ne is legyél túlzottan leegyszerűsítő?
Ki mondta, hogy mindig megtalálom az egyensúlyt? A lényeg a folyamatos finomhangolás, és az, hogy mi számít sikeres kommunikációnak, mindig attól függ, mi a célom az adott tartalommal. Ha például tudományos igényű cikket írok – legyen az egy tudományos publikáció vagy szakmai anyag szervezeti környezetbe – ott a fókusz az evidenciákon, a strukturáltságon és az eredményességen van. Ilyenkor nem az érzelmi azonosulás a cél, hanem a szakmai hitelesség, a megalapozottság.
Ugyanakkor amikor közösségi platformokon – például a saját oldalamon – posztolok, ott más jellegű a kapcsolódás. Ezek általában rövidebb, kérdéseket megfogalmazó, elgondolkodtató bejegyzések, amelyek hétköznapi élethelyzetekből indulnak ki. Ilyenkor nem az a cél, hogy diagnózist adjak vagy komplett modelleket ismertessek, hanem hogy valaki magára ismerjen egy sorban, egy gondolatban – és talán elinduljon valamilyen belső munka. Hiszek abban, hogy a tudományos ismereteknek akkor van igazán hatása, ha azok képesek a szívhez is szólni, nemcsak az agyhoz. Főleg itt, Európában tapasztalom, hogy rengeteg ember tele van információval – ismeri a fogalmakat, a diagnózisokat, az elméleteket –, de mégsem történik valódi belső átalakulás. Mert az értelem és az érzelem között nincs valódi kapcsolat, nem folyik le a megértés a szívbe. Pedig ott történik az igazi változás. És persze, ha egy cégtulajdonosnak segítünk fejleszteni a csapatát, vagy egy nagyobb szervezetben dolgozunk egy csapattal, ott másfajta kommunikációra van szükség: ott számít a hatékonyság, az eredményorientáltság, az adatokra és rendszerekre épülő megközelítés. De még ott is fontos, hogy amit mondunk, az élő legyen, és ne csak leoktatott tudás. Ez az igazi kihívás: mindig megtalálni azt a hangot, amely egyszerre hiteles, érthető és valóban hat.
Hogyan segíti a közösségi médiás jelenlét az Üzlet és Pszichológia misszióját?
Pszichológiával 2007 óta foglalkozom. Az indulásom idején még a legközelebbi hozzátartozóim sem igazán értették, hogyan lehet ebből hivatás – hiszen akkoriban sokak fejében még az élt: pszichológushoz csak a bolondok járnak. Azóta sokat változott a világ – és vele együtt én is. Kezdetben párhuzamos valóságként éltem meg a két hivatásbeli területet: az egyik oldalon az üzleti élet, nemzetközi cégek, a hatékonyság és a profitorientáltság logikája, a másikon pedig a magánpraxis, ahol emberek a legféltettebb belső történeteiket, kérdéseiket, sebezhetőségüket hozzák be. Két világ, két nyelv – és bennem kellett megtörténnie az integrációnak. A fordulópont 2020 után érkezett. Egyre több vezető keresett meg – már nem csak a magánéleti elakadásaikkal, hanem a csapatuk nehézségeivel is. A szorongás nőtt, a krízisek gyakoribbá váltak, a mentális betegségek megjelenése is emelkedett. Az üzleti élet szereplői pedig – talán először ennyire – megnyíltak a pszichológia irányába. Már nem tabu volt, hanem igény. Ekkor értettem meg, hogy ez már nem egyszemélyes műfaj, ez nem csupán arról szól, hogy én hogyan tudok egyesével ügyfeleket kísérni, hanem arról is, hogy rendszerszinten kell támogatni a változást. Hogy legyen tér a pszichológiának az üzleti világban is – ne csak rejtett igényként, hanem elfogadott, elérhető, stratégiai erőforrásként. Ehhez csapatra, szakmai közösségre, és jól működő eszközökre van szükség. És miközben ez a vállalati irány egyre inkább megerősödött, a szívemen viseltem a következő generációt is. Hiszen az, hogy hosszú távon mennyire lesz egészséges, tudatos és együttműködő a jövő vezetői rétege, már most eldől. Ezért kezdtem el az egyetemek felé is nyitni – az elmúlt egy évben 5 különböző intézménnyel dolgoztunk együtt különféle projektekben. Fontosnak tartom, hogy a tudomány, a gyakorlat és az emberi tapasztalat összeérjen és valódi hatást érjünk el.
