hero
Vörös L. Andrea
Becsült olvasási idő: 6 perc
Beperelhetem a poloskázó Orbánt?

2025. március 15-én Orbán Viktor ünnepi beszédében áttelelt poloskákról beszélt, majd megnevezett bizonyos csoporotokat: bírákat, újságírókat, úgynevezett álcivil-szervezeteket. A közbeszéd azóta nem nyugszik, bár hétfőn magyarázkodni kezdett egy egyszerű posztban a miniszterelnök, hogy mindezt kihívójára, Magyar Péterre értette. Mégis elindult több oldalról is az igény, hogy jogi útra tereljék a sértett csoportok nevében az ügyet. De mik a lehetőségek? Erre keressük a választ, ezért megkérdeztünk egy ügyvédet: Dr. Sánta Szabolcs Miklós LL.M. válaszolt kérdéseinkre.

A miniszterelnök beszédében a követekző hangzott el:

„A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás. Átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat. Felszámoljuk az egész árnyékhadsereget. Ők a mi újkori labancaink, a brüsszeli kegyencek, akik hazájuk ellenében, pénzért a birodalom szekerét tolják. Túl régóta vannak itt. Túl sok mindent éltek túl. Túl sok helyről kaptak pénzt. Túl sokszor váltottak már köpönyeget. 1848-ban császármadarak ültek a nyakunkra, most meg Weber-fiókák kárognak a fejünk fölött. Éppen elég volt belőlük. Tavaszi szél vizet áraszt, hadd vigye őket… Rajtuk a skarlátbetű, sorsuk a szégyen és a megvetés. Ha van igazság, márpedig van, akkor a pokolban külön bugyor várja őket. Ismerünk benneteket. Hiába bújtatok új európai pártgúnyába. A gazdáitok ugyanazok. A terveitek ugyanazok. És ne reménykedjetek, a sorsotok is ugyanaz lesz. Legyőzünk bennetek újra. Újra és újra. Mert fényesebb a láncnál a kard.”

Kreatív: Újságíróként milyen jogi lehetőségeim vannak Orbán Viktor sértő szavai ellen? Peresíthető?

Dr. Sánta Szabolcs Miklós: Magyarországon a becsületsértés és rágalmazás a Büntető Törvénykönyvben szabályozott bűncselekmények. A becsületsértés esetében valaki más emberi méltóságát sértő kifejezést használ vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. A rágalmazás pedig valótlan tény állításával, híresztelésével vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használatával valósul meg, amely alkalmas az érintett becsületének csorbítására.

A miniszterelnök beszédében általánosságban utalt bizonyos csoportokra, konkrét személyek megnevezése nélkül. Mivel a magyar jog szerint a becsületsértés és rágalmazás sértettje csak természetes személy lehet, csoportok nem minősülnek sértettnek, egy esetleges ilyen irányú feljelentés (bíró/újságíró/civil szervezet munkatársa vagyok, sértett a beszéd) nem vezetne eredményre. Ha konkrét személy(ek) ellen irányult volna a beszéd, más lenne a helyzet. Fontos itt megjegyezni, hogy a közügyekhez kapcsolódó véleménynyilvánítás szabadsága szélesebb körű védelmet élvez, így politikai beszédek esetében is, de ekkor sem megengedett a sértett emberi méltóságának megkérdőjelezése. 

Ugyanígy, polgári pert sem indíthat sikerrel emiatt a miniszterelnök ellen senki, aki az általa említett csoportok tagjának érzi magát, mert ahhoz konkrétabb, meghatározott személyt érintő kijelentések szükségesek. Ha pl. név szerint vagy legalább beazonosíthatóan (pl.: „egy volt miniszter exférje”) megnevezett volna személyeket, már más lenne a helyzet, de erre azért láthatóan vigyázott.

Dr. Sánta Szabolcs Miklós LL.M.

Létezik-e olyan globális (európai vagy más) bírói fórum, ahol ilyen jellegű ügyekkel foglalkoznak?

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) foglalkozik az Emberi Jogok Európai Egyezményének megsértésével kapcsolatos ügyekkel. Amennyiben valaki úgy véli, hogy egy állami tisztviselő nyilatkozata sérti az egyezményben biztosított jogait, és a hazai jogorvoslati lehetőségeket kimerítette, az EJEB-hez fordulhat. Fontos azonban megjegyezni, hogy az EJEB általában nem foglalkozik olyan ügyekkel, ahol a kifogásolt kijelentés nem irányult konkrét személy ellen, és nem okozott közvetlen, személyes sérelmet.

Történt-e már hasonló eset más országban, aminek lett jogi következménye?

Nem ismerem az európai szabályozást, sem az esetjogot, így erre nem tudok válaszolni, de amennyire tudom, máshol sem lenne büntethető ennyi miatt a miniszterelnök, amíg konkrét emberek, vagy bizonyos, megváltoztathatatlan tulajdonságokkal rendelkező, a kívülállók számára is jól felismerhető csoport tagjai ellen nem kezdene el uszítani.

Történt-e már hasonló eset Magyarországon, aminek lett következménye, Szabó Tímea erről posztolt tegnap.

Magyarországon is volt példa arra, hogy politikusok sértő kijelentései miatt jogi eljárás indult. Szabó Tímea, a Párbeszéd politikusa korábban pert indított egy kormánypárti újságíró ellen, aki őt személyesen sértő kijelentéseket tett és meg is nyerte a pert. A különbség az, amit már feljebb is mondtam: hogy ebben az esetben a sértő kijelentések konkrét személy ellen irányultak, míg Orbán Viktor beszédében általánosságban utalt bizonyos csoportokra, konkrét személyek megnevezése nélkül. És az polgári per volt, nem büntetőeljárás.

Kimeríti-e a becsületsértést a beszéd?

Mivel a beszédben a miniszterelnök nem nevezett meg konkrét személyeket, hanem általánosságban utalt bizonyos csoportokra, nem lehetne a becsületsértést megállapítani (rágalmazást még kevésbé, mert ahhoz tényállításra van szükség). A magyar jog szerint a becsületsértés sértettje csak természetes személy lehet, így csoportokra vonatkozó általános kijelentések esetében nem valósul meg a bűncselekmény.

Uszításról beszélhetünk-e a beszéd kapcsán?

A közösség elleni uszítás bűncselekménye (Btk. 332. §) akkor valósul meg, ha valaki nagy nyilvánosság előtt gyűlöletre vagy erőszakra uszít a magyar nemzet ellen, valamely nemzeti, etnikai, faji, vallási csoport vagy a lakosság egyes csoportjai illetve azok tagjai ellen – különösen fogyatékosságra, nemi identitásra, szexuális irányultságra tekintettel. 

Bár a miniszterelnök beszédében erőteljesen kritizálta a külföldről finanszírozott csoportokat, és degradáló kifejezést használt rájuk, szerintem csak olyan csoportokat védhet a tényállás, mely csoportok tagjai olyan tulajdonságban osztoznak, mely az önazonosságukhoz, lelkiismeretükhöz vagy az emberi jogaik gyakorlásához hozzátartozik, és/vagy veleszületett és/vagy megváltoztathatatlan. De ebben az esetben is csak akkor, ha e tulajdonság alapján hagyományosan hátrányos helyzetű csoportról van szó. 

A bírósági gyakorlat szerint a közösség elleni uszítás csak akkor megállapítható, ha a miniszterelnök megnyilatkozásai alkalmasak lennének arra, hogy az emberek sokaságában a szenvedélyeket oly mértékig felszítsák, hogy bennük olyan nagyfokú gyűlölet alakuljon ki, amely már a társadalmi rend és béke megzavarására, akár erőszakos jellegű cselekmény(ek)re vezethet. A gyűlöletre uszítás ebben az értelmezésben az erőszak érzelmi előkészítéseként fogható fel, ami ezáltal magában rejti az adott közösséghez, csoporthoz tartozó nagyszámú személyek egyéni joga megsértésének veszélyét. Itt egyrészt nincs ilyen jól körülhatárolható csoport, másrészt a közlés – bár visszataszító, ízléstelen és elfogadhatatlan – nem alkalmas erőszakos cselekményekre történő felhívásra.

Mi a véleménye jogászként és állampolgárként a beszédről?

Jogászként:

  • A véleménynyilvánítás szabadsága: A politikai vezetők beszédei a véleménynyilvánítás szabadságának körébe tartoznak, amely alapvető jog és rendkívüli fontosságú a demokráciákban, ugyanakkor a jelenlegi magyar rendszer már nem tekinthető demokráciának, lassan a szólásszabadság szempontjai szerint sem. A közszereplőknek azonban felelősséget kell vállalniuk szavaikért, különösen, ha azok mások emberi méltóságát érintik. Ezt Orbán Viktornál senki nem tudja jobban, mégis úgy cselekedett, ahogy.
  • Jogállamiság és a hatalmi ágak szétválasztása: A bírói függetlenség a jogállamiság alapköve (ezért is egyre kevésbé fontos, sőt, egyre nagyobb fenyegetés a jelen rendszernek). Az, hogy a miniszterelnök – az egyik legfőbb közjogi méltóság és hagyományosan a magyar alkotmányos berendezkedésben a legnagyobb hatalommal bíró személy – bírákat dehumanizáló jelzőkkel illet és tulajdonképpen fenyeget, egyértelműen aláássa az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat, veszélyezteti a bíróságok, az egyes bírók munkáját, hiszen ezek után a politikailag akár csak kicsit is kényes ügyeken dolgozó bírók kétszer is meggondolják, hogyan döntsenek, illetve minden bíró alaposan végig fogja gondolni, hogy miben és hogyan nyilvánítson véleményt. Ez pedig alapjaiban veszélyezteti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét.

Állampolgárként:

  • A közbeszéd minősége: A politikai kommunikációban használt sértő vagy megbélyegző kifejezések polarizálják a társadalmat, és gyengítik a társadalmi kohéziót, de ez a Fidesz programja már kb. 25 éve, ezt már megszokhattuk még akkor is, ha elfogadni nem lehet.
  • Társadalmi felelősség: A vezetők szavai jelentős, mondhatni alapvető hatással vannak a közvéleményre, de példát is mutatnak polgártársainknak abban, hogy hogyan kell/lehet viselkedni. Fontos lenne, hogy a közbeszéd elősegítse a konstruktív párbeszédet és a kölcsönös tiszteletet, különösen a nemzeti ünnepeken, amikor a nemzeti egység és összetartozás kerül előtérbe.

Az, hogy Orbán Viktor ezzel teljesen ellentétesen cselekedett és magyar állampolgárokat nyíltan fenyegetni kezdett, azt is mutatja, hogy lemondott a felelős vezető szerepéről és a mérsékeltebb, vagy bizonytalan szavazók támogatásáról, továbbá szerintem a posztjára is teljességgel alkalmatlanná vált. 

Nagyon régóta sorozatosan olyanokat tesz és főleg olyanokat mond Orbán Viktor, amikkel a legkevésbé sem tudok azonosulni, én már rég nem tartom őt a miniszterelnökömnek és nagyon remélem, hogy nem a magyarok többségének véleményét képviseli.

 Hétfőn megjelent egy poszt Orbán Viktor Facebook-oldalán, miszerint: 

Az új fejlemény kapcsán már megnevez egy konkrét személyt Orbán Viktor, ez esetben Magyar Péter perelheti?

Ez szerintem egy politikai manőver, látják, hogy elvetette a sulykot, próbálják menteni a menthetőt. Az egyértelmű, hogy ebben a posztban Magyar Péterre utal, ugyanakkor az is egyértelmű, hogy a szombati beszédben nem, de legalábbis nem csak Magyar Péter volt a célpont. Hogy ezek alapján Magyar Péter perelhet-e: egy próbát mindenképpen megérne, mert szerintem nyerhetne, de nem lennék annak a bírónak a helyében, akinek döntenie kell az ügyben.