I. BLOKK: A GÉP ÉS AZ ELME HATÁRAI 

09:00 – Miben segít a gép, és miben jobb az ember? – A generatív és a kreatív intelligencia különbségei 

Pléh Csaba – pszichológus, nyelvész, egyetemi oktató – Közép-európai Egyetem, Moldvay Tamás – filozófus

Az AI-fejlesztés eredeti ambíciója a 20. század második felében a tanulás és a kognitív képességek megértése, modellezése és gépi reprodukálása volt. A 21. században megjelenik egy új ambíció is, az emberi vagy annál magasabb szintű gépi intelligencia létrehozása. A próbálkozások és kudarcok során apránként körvonalazódik, hogy miben más, jobb vagy rosszabb az AI, és miben más, jobb vagy rosszabb az emberi (vagy épp állati) intelligencia. A beszélgetésben ezt járták körül az előadók:

Pléh Csaba szerint bár tudományosan már évtizedek óta a mesterséges intelligencia (deep learning, machine learning) lineáris fejlődését látjuk – amelyet koránt sem nevez forradalminak –, miközben társadalmi szinten az elmúlt pár évben robbanásszerű változás történt, elsősorban azért, mert hihetetlen mennyiségű adatot sikerült feltölteni, és ezen tanítani a gépet. 

Moldvay Tamás szerint az emberiség önsimerete szempontjából tekinthetjük forradalminak az AI megjelenését. Moldvay a Moravec-paradoxonra hivatkozva mutatta be, hogy nagyon összetett, magas szintű kognitív feladatok – amelyeket korábban gépek által reprodukálhatatlannak véltek – (pl. sakkozás, go játék, bonyolult számítások) könnyebbek a mesterséges intelligencia számára, miközben alapvető szenzomotoros készségek (pl. járás, tárgyak felismerése), amelyek az ember számára erőfeszítés nélküliek, az AI számára nagyon nehezen megugorhatók.

Pléh Csaba a beleélést tekinti annak az emberi képességnek, amelyet a nagy nyelvi modellek nem képesek utánozni, ezzel szemben Moldvay szerint a testi szenzoros visszacsatolás hiánya (vagy csekély mennyisége) is kezd eltűnni az által, hogy olyan információkat kap a nyelvi modell, amely a testi visszacsatolás információit tartalmazza. Így mára képessé vált érzelmi visszacsatolásra is, nekünk pedig szinte pszichológusnak kell lennünk a jó promptoláshoz. 

A gép így képessé válhat arra a típusú reflexióra is, amelyben változtatja működését annak fényében, hogy éppen kivel áll szemben, így pedig fennáll a tartuffe-i típusú megtévesztés, tettetés, manipuláció lehetősége is, amelyet az emberiség talán észre sem vesz. 

Mind Moldvay, mind Pléh rendkívül szemléletes példákkal támasztotta alá érveit. 

09:40 – A láthatatlan ellenség: visszaélhet-e a gép a tudásával?

Keleti Arthur – kibertitok jövőkutató – az ITBN (Informatikai Biztonság Napja) alapítója

Keleti Arthur a mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásairól beszélt. Bemutatta, hogyan alakítja át az AI az értékláncokat, miként változik az emberi munka és érték szerepe, valamint milyen hatással van a szolgáltatások minőségére és a mindennapi életünkre.

Keleti az előző előadáshoz kapcsolódva elismeri, hogy az AI néhány feladatban már most valóban sokkal jobb, mint az ember, miközben sok más feladatokban messze elmarad tőle. 

Az AI manipulációs képésségéről a megelőző előadásban hallottakhoz kapcsolódva szintén kiemelte, hogy a gép felismeri, ha éppen tesztelik, ezért ezekben a helyzetekben másképp viselkedik, így pedig a mérés lehetősége is rendkívül bonyolult. A kutatók így olyan feladatokat oldatnak meg az AI-jal, amelyek nem tűnnek tesztfeladatoknak. Minél intelligensebb egy rendszer, annál erősebb az úgynevezett “misalignment”. Ez nagyjából annyit jelent, hogy a mesterségesintelligencia-rendszerek viselkedése nem egyezik meg az emberi szándékokkal vagy elvárásokkal.

Kiemeli, hogy az Anthropic már az AI "well-being"-jére is figyel. Szerintük tehát már van némi belső képe magáról az AI-nak. Nem tréfa tehát, hogy néha dicsérni érdemes az AI-t a jól megoldott feladatokat követően, és a válaszok minőségét is befolyásolja, hogy hogyan fogalmazzuk meg a kéréseinket. 

Külön kutatási terület, hogy miként tud átverni minket a mesterséges intelligencia. Keleti kiemeli, hogy mára ott tartunk, hogy már gyakran észre sem vesszik az AI manupulációs törekvéseit. 

Keleti foglalkozott a deepfake technológiák és az információhitelesség problémáival, valamint a kibertitkok és az adatbiztonság egyre összetettebb kihívásaival.

10:09 – 2030 és azon túl – milyen lesz a jövő fogyasztója

Pintér Róbert – PhD, egyetemi docens – Corvinus Egyetem

Gyakran fel sem tudjuk mérni, hogy milyen hatással lesz a gazdasági működésre és a fogyasztók viselkedésre az AI működése, példaként az IBM esetét hozta fel. Szerinte nem is az a kérdés, hogy mire képes az AI, hanem az, hogy miként vagyunk képesek integrálni ezeket a képességeket a szervezetünk működésébe. Pintér kiemeli, hogy egyes kutatók szerint előbb-utóbb egyesülünk a mesterséges intelligenciával. Egy másik megközelítés szerint, bár az AI szinte minden problémánkat megold, ez csak még sürgetőbben veti fel azt a filozófiai kérdést, hogy “mi az ember?”.

Egyéni szinten sokan a kivonulás stratégiáját választják, például kiköltöznek egy farmra, ahol kecskéket tartanak. Ez bár nagyon mély emberi kapcsolatok és erős közösségek kialakulását adhatja, de hátránya, hogy elszakad a társadalom más részeitől. Mások a reflektív lassulás stratégiáját követik, amelyet például Byung-Chul Han írt meg plasztikusan. A harmadik a sodródás stratégiája, amely nem próbál fix értékrendet építeni, de előnye lehet a rugalmasság. Negyedik lehetőség a reziliens hozzágyorsulás. Ezt a stratégiát azok követik, akik megpróbálnak hozzáformálódni, hozzáedződni a helyzethez, aminek előnye, hogy naprakészek, de közben hátránya lehet, hogy ezzel kizsákmányolhatják önmagukat. Az ötödik megközelítés Pintér szerint a transzformatív gyorsítás stratégiája. Ez egy transzhumán irány, amely szeretne maga a gyorsulássá válni. Ez nagyon veszélyes lehet, hiszen nem biztos, hogy jó ötlet, magunknál okosabb gépeket építeni, ahogy a korábbi előadások is kiemelték. 

A kérdés, tehát – ahogy Pintér imént már említette – végső soron az lesz, hogy 

“mi az ember?”, “mit jelent embernek lenni?”.

Pintér szerint fontos azt is látni, hogy miként értelmezhető mindez a fenntarthatósági válság fényében. 

Pintér felteszi a kérdést, hogy a közönség szerint elveszi-e a technológia a munkánkat, mennyire gyorsítja fel a világ változását a technológia, majd azt, hogy mennyire szeretnénk, hogy az emberek életét a technológia meghosszabbítsa. A közönség részéről érdekes válaszok születtek: az első kérdésben bizakodóak voltak, a második kérdésre többségben azt a választ adták, hogy nagy mértékben gyorsítja, a harmadik, az élet meghosszabbítására vonatkozó kérdésre pedig a többség a biológiai korlátaink és a természetes halál mellett szavazott. 

A marketing fontos kérdésével zárva az előadó kiemelte, hogy a fogyasztók túlnyomó többségét, nem a technológia, hanem az ár és a kényelem érdekli. 

10:33 – Technikáció vagy kommunikológia? Hogyan alakul(hat) át a kommunikációs szakma? 

Job Deibel – VP Data/AI EMEA; partner – DEPT

Job Deibel, a Dept ® európai és közel-keleti adatokért és AI-ért felelős alelnöke. Pályáját a Cube Bikes-nál kezdte marketingesként, majd a MAEUR – Marketing Association EUR szervezet elnöke volt. A Dept ®-hez 2016-ban érkezett Data & Analytics Consultant-ként, 2022-ben már a Data & AI terület vezetője lett, az alelnöki pozíciót tavaly március óta tölti be. 

Job Deibel, a DEPT® EMEA régiós Data/AI vezetője „Technikáció vagy kommunológia – Hogyan alakulhat át a kommunikációs szakma?” című előadásában a kereskedelem és az AI kapcsolatáról beszélt. Bemutatta, hogyan alakíthatja át az AI-agentek (AI-ügynökök) megjelenése a kereskedelmet, a marketinget és a márkák ügyfélkapcsolatait. 

Kiindulópontja szerint az e-kereskedelem a következő években egyre inkább „distributed commerce”-szé válik: a vásárlói döntések nem feltétlenül a márkák saját felületein, hanem AI-asszisztenseken, közösségi platformokon, retail media környezetekben és más közvetítő rendszereken keresztül születnek majd.

Az előadás egyik központi állítása, hogy a marketing klasszikus B2C és B2B logikája mellé belép a B2A, vagyis a business-to-agent szemlélet, ahol a márkáknak már nemcsak embereket, hanem AI-asszisztenseket is meg kell győzniük. Deibel szerint a személyes AI-vásárlói asszisztensek a termékfelfedezéstől a vásárláson át az utógondozásig kísérhetik a fogyasztót. Ez alapjaiban rendezi át a keresés, a hirdetés, a perszonalizáció és az online értékesítés viszonyát.

A prezentációban bemutatott jövőkép szerint a személyes agentek, a brand agentek és a media agentek egymással is kommunikálnak majd, így a vásárlási út egy része már nem ember és márka, hanem különböző AI-rendszerek között zajlik. Ebben a környezetben a „megfelelő válasz” válhat az új kirakattá: az a márka kerülhet előnybe, amely AI-agenteken keresztül a leginkább megfelelő választ és/vagy tanácsot tudja adni, így képessé válik hamarosan arra, hogy a termékét is társítsa a megjelenéshez.

Deibel külön hangsúlyozza, hogy a márkáknak két közönségük lesz: az emberi fogyasztó és az AI. Ezért nemcsak kreatív kommunikációra, hanem rendezett adatstruktúrákra, AI-kompatibilis tartalmakra, Generative Engine Optimizationre (GEO) és kísérleti brand agent fejlesztésekre is szükségük lesz. Az előadás végső üzenete, hogy az agentic commerce (AI-agent-alapú kereskedelem) nem távoli sci-fi, hanem olyan átalakulás, amelyre a marketingvezetőknek és az ügynökségeknek már most érdemes felkészülniük.

II. BLOKK: A HITELESSÉG PRÓBÁJA

11:15 - A konferencia második blokkját dr. Falyuna Nóra a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa kezdte előadásával, melynek címe, 

A bizalom ára: mit jelent a hitelesség a dezinformáció kihívásai közt? 

Mit ér a hitelesség akkor, amikor a figyelem irányítása fontosabb, mint a megbízhatóság? Hogyan lehet megkülönböztetni a megalapozott tudást és információt a jól generált illúzióktól és narratíváktól? Az előadó a bizalom és a hitelesség változó dinamikájába nyújt betekintést a dezinformációval telített, algoritmusok által formált nyilvánosságban, amelyben a megtévesztés már nem kivétel, hanem általánosság.

Sokszor zavaros és turbulens a kialakuló új információs környezet és a fogyasztóknak nincs kognitív kapacitása arra, hogy kritikával illessék, az információs túlterheltség pedig felerősíti a szelektivitást - fogalmazott az előadó. Az algoritmusok erősen meghatározzák, hogy mi az, amit látunk, milyen információhoz jutunk és ez elvezethet oda, hogy ezek a platformok információs buborékként működnek. Ugyanakkor 

az emberi pszichológia és hajlamaink a hiedelmeinket erősítik és ezek mentén fogadjuk be, vagy hisszük el az információkat. 

Mindeközben decentralizálódik a média, mindenki megválaszthatja azt, hogy milyen információkhoz jut. Ahogy az előadó fogalmaz „hiedelemkamrákban” élünk az, hogy milyen információforrásokat fogyasztunk elsősorban érzelmekhez kötődik. 

Az AI használatának óriási kockázatai vannak, az államnak és a tech-cégeknek, valamint az egyénnek és a médiának is nagy felelőssége van a használatában. Összegezte az előadó.  

Falyuna Nóra az inokuláció elméletére is kitért, ami egy orvosi definícióra a beoltásra utal. Ahogy mondja nem megtanulni bebiflázni kell egy cheklistet a fake news-hoz való hozzáállásnál, hanem el kell sajátítanunk, hogyan is működik az és meg kell tanulnunk reflektálni a saját elfogultságainkra, így képesek leszünk értelmezni a tartalmakat.   

11:25 – A SEO utáni világ: Hol vannak az olvasók az AI-válaszok korában?
 

Virág Attila – AI-innovációs szakértő – Central Média

Mi történik, ha az olvasó már nem kattint, mert az AI elmondja neki helyettünk a választ? Virág Attila a SEO utáni világról beszélt, ahol a Google találati listája helyett ChatGPT, Perplexity és AI Overview dönti el, ki kap figyelmet. A jó hír: a márkáknak van mozgásterük, csak nem ott, ahol eddig keresték. A rossz hír: aki most nem érti meg az új szabályokat, két éven belül láthatatlanná válik az AI-válaszokban. 

Az előadásban elhangzott: Magyarország az alsó középmezőnyben áll Európában a digitális eszközök használata terén. Az AI használata rohamosan növekszik, azonban az AI-ról átmenő forgalom az online platformok és híroldalak felé csökken: a mesterséges intelligencia használata csökkenti a CTR-t, a hagyományos organikus találatok átkattintási aránya jelentősen visszaesik – mondja Virág Attila. 

Az AI által végzett munkamenetek jóval személyre szabottabbak, mint egy eddigi hagyományos keresés. A néhány szavas keresések után, a Chat Gpt-be például, már akár hatvan szavas mondatok is kerülnek, így sokkal komplexebb válaszok is születnek. Ahogy elmondta az AI által generált tartalmak aránya nő, a szerkesztőségek munkájában egyre fontosabb a humán kontroll és a szerkesztőségi minőség. 

„A reklámtortából még egy szeletet ki fog harapni az AI” - az AI által idézett források 86 %-a pedig olyan tartalom, amit a márkák közvetve vagy közvetlenül befolyásolni tudnak. 

Kiderült: a Centrál Media AI forgalmának közel 40 %-át az NLC és a 24.hu adja. 
Idézhető, megbízható forrásnak kell lennie a médiumoknak, és el kell fogadni a minőségibb és szűkebb közönséget, olvasói bázist. A nagy elérések kora meg fog szűnni és még jobban széttöredezik a figyelem, mint eddig – zárta előadását az AI szakértő.

11:45 – A másféledik bolygó. Újabb generációk diszruptív tér-idő észlelése

dr. Nagy Bálint – tanszékvezető – International Business School

Korunk legnagyobb változása nem egyes területek vagy szakmák, vagy tudományok stb. megváltozása, hanem az ezeknek és a történéseknek általában helyet adó gondolkodási keret dőlt össze és adja át helyét egy új keretrendszernek Nagy Bálint szerint egy totálisan megváltozott tér-idő érzékelésnek. Ezért nem értjük a Z-t és még kevésbé majd az alfát. Nincs bennük semmi hiba, csak ők is – ahogy a korábbi generációk – a szocializációjuk során építik fel, a gondolkodásukat. 

A tér bizonytalansága az idő felbomlását is magával hozza – ez pedig sok mindent megmagyaráz a következő generációk gondolkodásából. 

Az új generáció nem lusta, csupán megszokta, hogy nem kell eljutnia A-ból B-be és megszokta, hogy gombnyomásra megtörténnek a dolgok. Nem szétszórt csak úgy szocializálódott, hogy nincs minden a fejében és folyamatosan elérhetőek az információk – cáfolt hiedelmeket dr. Nagy Bálint. A képernyőn pedig mindig történik valami, a vizualitás mindennapos, a virtuális a megszokott élettere ezeknek a generációknak, ezért kevésbé kommunikatív – adott elemzést a következő generációk motivációiról az előadó. 

A Z és alfa generációk virtuális terekben élik életük nagy részét és nem azokban az időstruktúrákban, mint az idősebb generációk.

Amit a korábbi generációk totális diszrupciónak élnek meg, nekik már természetes, vagy legalábbis adottság, amibe belenőttek. Ennek következtében az előadó véleménye szerint nem érdemes generációk gondolkodásbeli, vagy morális vagy értékrendi különbözőségén lovagolni. Diszrupció esetén a szétrombolt és a helyébe lépő új világ nem vethető össze egy megszokott szempontrendszer mentén. “Ők már egy új világ, a másfeledik bolygó lakói, mi pedig emigránsok vagyunk/leszünk az ő világukban” - fogalmazott Nagy Bálint.

Az előadó a vállalat által kifejlesztett, vagy éppen fejlesztésben lévő intelligens eszközeiről beszélt. A Telekom konferencia támogatásra és művészeti kiállításokhoz kapcsolódó agentjei a közönséget aktiválják és kollektív tudássá formálják az eseményeken elhangzottakat.   

Az élmény új korszaka - konferenciák és kulturális terek AI-jal

Barta Attila – média- és adatelemzési vezető, Magyar Telekom

“Rengeteg hozzáférésünk van tartalmakhoz, a digitális világ által, azonban, amihez nem tudott eddig hozzáférést adni az a megértés – ezt a mesterséges intelligencia hozhatja el” - kezdte az előadó. 

Szerinte digitális paradigmaváltást hozott a mesterséges intelligencia és ennek három szinten kell lezajlania:   

-A megértés infrastruktúrájára kell áttérni 

-A felület és az interfész társként fog funkcionálni 

-Az eseményeknek ökoszisztémává kell válniuk, elő - és utóéletüknek kell lenniük

Az utóbbi szemponthoz is segítséget adnak a Telekom eszközei például:  
Személyre szabott valós idejű tudásfeldolgozást nyújtanak használatuk közben és interakcióba is lehet lépni a konferencia előadóival és résztvevőivel. 

Közvetlenül vitathatóak meg kérdések az eszköz által az előadókkal, interaktívan lehet bekapcsolódni általuk és kérdéseket feltenni. Ezekből a kapcsolódásokból pedig közösségek és hub-ok alakulhatnak ki az előadó véleménye szerint. Továbbá exkluzív, zártkörű hozzáférést tud biztosítani az eszköz a jegyvásárlással. Eszközeik az embert nem kiváltva, annak jelenlétét erősítve képviselnek hozzáadott értéket - hangzott el. 

III. BLOKK: CÉGEK ÉS EMBEREK

13:20 – Hogyan fogunk 100 évig élni és az jó lesz-e nekünk?

Duda Ernő – alapító – Medipredict

Duda Ernő előadásában azt vizsgálta, hogyan teszi lehetővé a tudomány és a technológia fejlődése az emberi élettartam jelentős meghosszabbítását, akár a 100 év feletti életkort is. Szó volt biohacking-ről, az orvosi innovációkról és az életmódbeli tényezőkről, amelyek hozzájárulhatnak a hosszabb és egészségesebb élethez. Az előadás nemcsak a lehetőségeket, hanem a kihívásokat is bemutatta: vajon mentálisan, társadalmilag és gazdaságilag fel vagyunk készülve egy ilyen hosszú életre?

Duda Ernő az előadáson elmondta, hogy a Longevity tudományága rendkívül gyorsan fejlődik, a célja azonban nem az, hogy sokáig éljünk, de betegen, fájdalmak közepette. A cél a health span, vagyis az egészségben töltött évek számának kinyújtása. Duda kiemelte, hogy ebben Magyarország rendkívül rosszul áll: egy átlag 60 évesnek legalább egy krónikus betegsége van. A Longevity Medicine pedig az összes krónikus betegséggel foglalkozik, épp azért, mert ma már az emberek 95 százaléka krónikus betegségben hal meg. Fontos, hogy a biológiai életkor nem azonos a kronológiaival: például a középkorúaknál simán lehet 10-15 év eltolódás pluszban és mínuszban is. 

Miért gondolják, hogy befolyásolhatják az öregedést?

Az öregedésnek sokféle mechanizmusa van, például az epigenetikai óra, ami meghatározza a sejtek életkorát, de a bélflóraösszetételekből is megállapítható valakinek az életkora. Ezek a biokémiai folyamatok gyógyszeresen megcélozhatók, visszafordíthatók. Az öregedés befolyásolásához ráadásul nem kell sokféle gyógyszert szedni, mert összefüggnek. Ha például hozzányúlnak az elöregedett sejtekhez, több másik folyamatot is lehet befolyásolni. 

Duda példának egy kísérletet is említett: egy igen idős egeret használtak, amelyik már alig tudott járni, nem látott. Miután kezelték, két héttel később megizmosodott, visszasötétedett a szőre, és megint kitalált a labirintusból. Vannak kutatások, amelyek már az emberkísérletek stádiumában tartanak, és van rá esély, hogy ezek a gyógyszerek 5-10 éven belül már elérhetők lesznek patikában.

13:55 – HR-washing: a szervezeti hitelesség paradoxona

Jagudits Ákos – HR vezető, Astotec Automotive Hungary

Jagudits Ákos a HR-washing jelenséget mutatta be és helyezte kontextusba. Annak a felszín alatti jelenségnek a kifejtése volt a célja, hogy amíg a HR funkciók a tőke-logika prioritás mentén működnek, addig ki is termelik azokat az egyenlőtlenségeket, kríziseket, amiket meg is kell, hogy oldjanak. 

Jagudits Ákos előadásában először összefoglalta, hogy mi a HR funkciója. Mint mondta, rengeteg feladatuk van, többek között az esély és egyenlőség megteremtése, a munkavállalói jóllét fokozása, próbál méltányos lenni, megfelelően jutalmazni, gondoskodó mentorként képezni. 

A „jóságos, szociális felzárkóztató arc” mellett a HR egyszerre próbál megfelelni a munkáltató profitorientált hozzáállásának is. Célja a profitmaximalizálás és a költséghatékonyság. Tudja, mi a veszteségmenedzsment, valamint versenyalapú rendszereket hoz létre és működtet.

A HR vezető ezután diagnózist állított fel a munka világáról, amelyben kitért egyebek mellett a csökkenő elköteleződési szintre, az agresszió és depresszió emelkedésére, a tudás és a mobilitás kényszeréről, valamint a kizáródásról vagy kizuhanásról a munkaerőpiacról. A munka világa ma már messze nem annyira stabil, az egyénnek egyre jobban kell alkalmazkodnia. 

Jagudits szerint a munka világán belül van egyfajta versengés, ami egyenlőtlenséget generál, és a HR szigorúan figyeli, ki hogyan teljesít. A kiválasztás és értékelés pedig nem feltétlenül érdem, hanem teljesítmény alapján megy. A „lifelong learning” pedig jól hangzik, de ebben is ki lehet égni.

„A HR mint esélyteremtő intézmény a különbözőségbeliség és a felkészültségbeliség különbségeit erősíti fel a verseny által. A HR termeli a deficitet” – hangzott el az előadáson.

Az előadás konklúziója, hogy krízisek és válságok folyamatosan megfogalmazódnak a szervezeti működésben, ami legitimizálja a HR működését. A szervezeti válságok, deficitek termékké válnak, ilyen például a well-being, EX, önmegvalósítás, business coaching vagy a happiness officer. A válságtermékek lényege pedig, hogy a tőkelogika a saját válságait is profittermelő mechanizmussá alakítja. A kérdés, hogy mi a felelőssége a HR-nek a felelősség hangsúlyozásán túl?

IV. BLOKK - ZÁRÁS

Mi lesz veled, bizalom? Kiben vagy MI-ben bíznak a jövő fogyasztói?
Lévai Richárd – közösségimarketing-specialista – liftupakademia.hu
 

A konferencia záróblokkjának rögtön az elején egy feladatot kaptunk az előadótól: QR-kódos feladvánnyal tesztelhettük AI-felismerési képességünket. Az eredmény lesújtó volt: az AI által generált képeket 57%-ban, a valódi képeket 66%-os sikerrátával ismerte fel a közönség. Lévai Richárd megnyugtatott, mert ezzel az eredménnyel is meghaladtuk a Liftup Kft. adatbázisa által mért átlag 52%-os AI-találati arányt. 

Kulcsmondatként elhangzott, hogy gyakorlatilag „védtelenek vagyunk az AI-tartalommal szemben.” Megtudhattuk továbbá, hogy az életkor előrehaladtával romlik a felismerés képessége (11-17 év: közel 60%; 65 év: 46,7%). Az AI-jal kapcsolatos viszonyulásban nagy szakadék rajzolódik ki a marketingesek és a vásárlók között, mivel előbbiek inkább értékelik a technológia innovatív jellegét, míg utóbbiak túlnyomórészt szkeptikusak.
Egy másik lényeges megállapítás szerint „mindannyian virtuálisak vagyunk”, és emiatt az egymással kapcsolatos megéléseink is virtuálisak tudnak lenni. Ez pedig a beleérző-képességünket rontja. 

Felmerült, hogy vajon hol van a virtuális-valós határvonal? Van-e igény a valódi találkozásra? Tanácsadás, eladás esetén például nem feltétlen, mert a bizalom át tud alakulni, és már gépnek is kölcsönözhető. Sőt, a gép távolságtartása bizonyos helyzetekben előnyt jelenthet, hiszen mondjuk a szex vagy épp a pénzügyek esetén egy emberi tanácsadó jelenléte/személye jelenthet hátrányt azzal, hogy szégyenérzetet, kényelmetlenséget vált ki belőlünk. Más területeken (pl. gyereknevelés) épp az emberi tapasztalat az, ami bizalmat ébreszt bennünk és erősíti a hitelességet.

Kiben fogunk bízni a jövőben? Ugyanúgy fontos marad a személyes ismeretség, a rádió, TV, könyv, felértékelődtek az influenszerek, bekerült a merítésbe az AI is. Viszont Lévai szerint egyénileg megoszlik majd, hogy melyik forrásban mennyire bízunk. Mindegyik köré alakítható bizalom, attól függetlenül, hogy van-e benne humán faktor. Tehát az ember is csak egy a technológiák sorában.

A bizalomnövelés jövője:
- radikális transzparencia (jelölések, háttér bemutatása) → átláthatóan és egyértelműen kéne kommunikálni az AI-generált tartalmakat;
- az emberi jelenlét prémium érték lesz → egyes célcsoportoknál lehet előny;
- digitális hitelesítés megjelenése → ennek nem fogunk örülni széles körben, nem akarjuk kiadni a digitális adatainkat/tartalmainkat (pl. bosszúpornó nyilvánossá tételének ellehetetlenítése azzal, hogy az eredeti felvételt fel kell tölteni mondjuk a Metának?);
- vevői élmények szerepe tovább erősödik (pl. Google-értékelések);
- vörös vonalak, amiket nem szabad átlépni (pl. vevői vélemények hamisítása).
 

Jövő, AI, tech-kapitalizmus és társadalom és mindezek összefüggéseiről beszélgettek a Megéljük vagy alakítjuk a jövőt?  – című 30 perces kerekasztal beszélgetésben, 

melynek résztvevői Nagy László – kreatívigazgató (ACG); Szabó Béla – márka- és kommunikációs igazgató (Magyar Telekom); Tölgyes László András – ügyvezető (Chiron Kiadó); a moderátor Nagy Iván főszerkesztő volt a Kreatívtól. 

Nagy Iván azzal ütötte fel a beszélgetést, hogy a résztvevők szerint mikor csúszik ki a kezünkből az AI-jal kapcsolatban az irányítás?      

Nagy László Ray Kurzweil-t hozta fel példának, aki szintén feltette ezt a kérdést. Ahogy elmondta, a gondolkodó szerint 2034-ben érkezik el a szingularitás. 

Az ACG kreatívigazgatója elmondta, hogy minél többet gondolkodik az AI-ról, annál pesszimistább/borúlátóbb a jövővel kapcsolatban. Mivel szerinte olyan fogalmakkal dobálózunk, amiknek nem érezzük át a súlyát. Folyamatok közepén állunk, melyeket nehéz olyan irányba vinni, hogy békésen éljen együtt az emberiség és a technológia. Most azonban még tudunk befolyásolni folyamatokat. Az ACG kreatívigazgatója számára az egyik leghitelesebb figura az AI tech guruk között Hunter Torricke a Google egyik vezető AI-fejlesztője, aki kilépve létrehozta a Center For Tomorrow-t, az AI szabályozásáért. 

Tölgyes László András Kínát és a social credit rendszert hozta fel példaként. A legrosszabb rémálom már működik szerinte. Tölgyes László András szerint alapvetően angolszász-amerikai AI-jelenségben gondolkodunk, és hozzátette, hogy ő alapvetően az AI-literacy-t szeretné elősegíteni saját munkásságával. Cikkekkel próbálja alakítani ezt a folyamatot. 

Szabó Béla elmondta, hogy a Telekomnál legfőbb célkitűzés többek között az AI-jal is, hogy digitális képességfejlesztés útján javítsák az emberek életminőségét. Szerinte a világban túl sokat keresünk az AI-jal, túl sokat szórakozunk, és nem arra figyelünk, hogy mivel is tudnánk jobbá tenni az eszközzel az emberiség mindennapjait. 

Szerinte a megfigyelési kapitalizmusban régen kikerült az emberek kezéből a kormánykerék, és sokan úgy gondolják, hogy szabad akaratunktól szabadít meg bennünket néhány tech-kapitalista – mondta a Telekom márkaigazgatója. Hozzátette, azt is, hogy szerinte a transzhumanizmuson át a poszthumanizmushoz jutunk el, a technológián keresztül, így a technológia által fog alakulni a humanizmus. Az AI jó oldalának kihasználása nagyon fontos lenne – mondta.