Calvin és Hobbes, magyarul Kázmér és Huba utoljára 1995-ben szánkózott lefelé egy lejtőn, mélyeket filozofálva. Ez volt Bill Watterson hattyúdala, az utolsó Kázmér és Huba-képregény, amit megrajzolt. Watterson nem csak Kázmérékat hagyta abba, hanem eltűnt a Föld színéről, alig adott interjúkat, nagy ritkán rajzolt csak valamit. A majdnem három évtizedes szünetnek a The Mysteries (A titkok) című, a rajongók közt eufóriát kiváltó „felnőtteknek szóló meséje” vetett most véget a Guardian szerint.

Az új általa illusztrált könyv merőben más, mint a Kázmér és Huba világa, stílusa volt. Egy műveit gyűjtő ohiói egyetemi múzeum kurátora, Jenny Robb szerint 

Watterson a hosszú csend alatt is folyamatosan alkotott, festett, rajzolt, most pedig idejét látta, hogy megossza ezt a közönséggel. 

Robb szerint ő egyszerűen ilyen figura, nem akar a reflektorfényben lenni, azt szeretné, hogy a képregényei beszéljenek helyette.

Mindenesetre Watterson a Kázmér és Hubával sokat tett le az asztalra, 1985-től tíz éven át rajzolta a képregényt. Több könyve is megjelent Kálvinékkal, némelyik még a New York Times bestseller-listáját is megjárta. A kisgyerek és beszélő plüsstigrise Platónt, Hegelt és Nietzchét is megszégyenítő filozófiát mutattak be, és tették mindezt kortalan módon: a poénok a mostani, digitálisan terhelt világban is érthetőek és értékeket is közvetítenek (a szerző a környezetvédelmitől a politikai témákon át a halál kérdéséig filozofál bennük).

Az Andrews McMeel, az új könyv kiadója szerint 

a The Mysteries „egy lenyűgöző, provokatív történet”, ami az emberek univerzumban betöltött helyét mutatja meg. Watterson mellett John Kascht karikaturista is részt vett a készítésében. A végeredmény gyönyörű rajzok sorozata, a szürke sok árnyalatában megalkotott lovagok, királyok és mágusok seregszemléje. Mintha csak Kázmér fejében járnánk.

(Kiemelt kép: Andrews McMeel)