Hogy repül az idő!? Tíz napja írtuk meg, micsoda történelmi léptékű, lenyűgöző zsűri fogja átrágni magát az idei Lollipop-verseny pályázatain, aztán már ismét izzik a klaviatúra. Mivel már tudjátok, kik ítélkeznek majd az anyagaitok felett, megkértük őket, írják meg nekünk, milyen pályázatokat tudnak majd magasra értékelni, meg eleve mik a piaci kilátások, realitások. Akinek volt e sűrű ősszel egy fertályórája, meg is tette, hamarosan olvashatod, de előbb jöjjenek a jelentkezési határidők, hisz a nyakunkon vannak:
2023. október 24. – a normál nevezési határidő, valamint
2023. október 30. – a végső nevezési határidő.
Vizkelety József, zsűrielnökünk, az Event&More ügyvezetője így fogalmazta meg vágyait:
„Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a mindenhonnan harsogó inflációs nyomás generált-e az elmúlt évben smart megoldásokat és még inkább nevezéseket, ahol nem a jól elköltött nagy büdzsét, hanem a nagy ötletet díjazhatjuk majd. Örülnék minél több ilyennek! Ezen kívül számítok sok AI buzzt meglovagoló pályázatra, amelyeknél kimondottan kíváncsi leszek rá, hogy az indulók képesek voltak-e a technológia tényleges bevonására – egyáltalán lehetséges-e ez?”
Ördög-Kovács Dániel, a Mito lead creative-ja, copywritere tömören jelezte, örülni fog:
„Az idei Lollipoptól ugyanazt várom, mint amit minden versenytől szoktam. Minél jobb ötleteket és kampányokat. Ha ezek közül lesznek olyanok, amikkel már találkoztam, tökre örülni fogok, hogy beszélgethetünk róluk. Ha pedig lesznek olyanok, amikkel még nem, még jobban fogok örülni.”
Dubán Kittitől már nagyobb szöveget kaptunk. Kitér a zajló polikrízisre, azaz a válságból válságba bukdácsoló világra, ami azt eredményezte, hogy más értékeket kezdtek az emberek keresni, mint eddig. Erre jött rá a technológiai bumm, amivel akár jobban is be lehetne vonni a fogyasztókat a márkák életébe. De át is adjuk a szót a Highvibes marketingmenedzserének:
„Nehéz éveken vagyunk túl – vagy inkább nehéz éveket élünk –, és a rengeteg bizonytalanság, a háború, az infláció két irányba terelheti az embereket: vagy kettőt hátralépnek, lehúzzák az érzelmi vasfüggönyt, és kivárnak, más szóval egy emocionális vákuumban sodródnak az árral, vagy összezárnak, és olyan dolgokban keresik az értékeket, amik az utóbbi évtizedben nem voltak trendik. Felértékelődtek a közösségek, a storytelling, az üzenet, és háttérbe szorult az a fajta technikai kvalitás, ami a minőség fő irányjelzője volt nemrég. Ennek egy része persze a Covidnak köszönhető, de már nem igaz, hogy a kreatívok nem férnek hozzá a megszokott eszközeikhez, és mégis maradt az érték-fókusz az emberin.
Azt hiszem, ebből a közös tudatállapotból nőttek ki a helyi kulturális örökségeket, hagyományokat, kisebb közösségeket központba helyező kampányok is.
De ez nem jelenti azt, hogy nem használjuk a technológiát, csak éppen nem feltétlenül vizuális, hanem affektív céllal. Az AR, a VR és az AI mind élményeket adnak, olyan élményeket, amik lehetővé teszik, hogy a közönség mélyebben bevonódjon a márkák történetébe. Van erre egy még soha nem látott nyitottság, és szeretném azt mondani, hogy ebbe beleférnek a fenntartható törekvések is – habár ez a nyitottság még mindig inkább passzív befogadóképességet jelent, mint aktív elvárásokat.
Mindenesetre a storytelling, az influenszermarketing és a UGC mind olyan eszköz, ami a márkák és a fogyasztók közötti távolság átlépésére hivatott. És ha utóbbiak közelről nézik az előbbieket, akkor átlátnak a szitán. Az objektív hitelesség szót felváltja az érzelmekkel fűtött őszinteség. És remélem ez a beküldött pályázatokban is megmutatkozik.”
Balogh Timi, a Magyar Telekom márkakommunikációs szakmai csapatvezetője is emeli zsűrink fényét. Ő abból indul ki, hogy bizony nem mindig feneketlen a cégek bukszája, így nem megengedhető, hogy minden csatornán és felületen egyenként ne gondolják át (a fogyasztó szemszögéből is!), mit tesznek le az asztalra. Íme a kifejtés:
„Számomra kifejezetten fontos, hogy a BTL-megoldás maga mennyire jelent élményt a fogyasztónak, mi mögötte az ötlet. Mit akar elérni a márka, ezt hogyan tervezi meg, és min vezeti át az embereket. Ezt az élményt pontosan meg kell tervezni, egy igazi designmunka. Ez nem csak egy klasszikus márkaaktivációnál kérdés, hanem egy felületnél is.
A postcovid időszakban és azzal együtt, hogy a gazdasági hatások miatt a budget napi kérdés, a márkaaktivációk, extra reklámeszközök akkor kapnak nagyobb teret, ha kontextuálisan működnek.
Ez alatt azt értem, hogy manapság nem engedhetik meg maguknak a márkák a nice-to-have megoldásokat vagy azt, hogy akármilyen felületet, csatornát, tartalmat ne átgondolt márkacél mentén tervezzenek meg. Egy nagy integrált kampánynál luxus lenne mindenen ugyanazt ismételni, ezzel értékes touchpointokat nem kiaknázni. Az, hogy minden pontot önmagában tervezel meg és a fogyasztóra tett hatásában gondolkodsz az, ami igazán élményt tud jelenteni. Ebből lesznek az igazi jó megoldások, amik kiterjesztik, életre keltik a kreatív ötletet.”
