Kreatív: A Csurran, cseppen kreatív koncepcióját hogyan dolgoztátok ki Majkával? A dal szövege volt a sorvezető, vagy eleve megvolt a fiktív ország és vezetőjének ötlete?

Elek Péter: Valamikor tavaly kora tavasszal jelezte nekem Peti, hogy forgatni szeretne egy videóklipet, amint újra otthon leszek. Augusztusban azonnal rá is csörögtem, és dióhéjban elmondta a koncepciót: egy kitalált ország elnöke lesz, aki kap egy kis igazságszérumot, és kitálal mindenről egy interjú keretében. Ezt követően pár nappal 

a Szerencsi Csokifesztivál backstage-ében olvasta fel nekem a dalszöveget, ami rögtön betalált. Ment is a poénkodás a turnéstábja körében: „Áhhh, a dal, ami után nem lesz több munkátok...”

Zenének ekkor még híre sem volt, de egy-egy ötlet azért már be-bevillant. Például, hogy szeretném őt elvinni egy kommunista diktátor irányába, de közben azért felsejlett egy kapitalista disznó képe is, és biztos voltam benne, hogy el kell majd maszkíroznunk. Ez az ötlet az utolsó egy-két hétig félre volt söpörve, aztán hál’ isten előkerült, és szerintem így tudott igazán megszületni a mi hőn imádott Pjetrőnk. 

Október 5-én pedig elküldte a dalt, és azonnal elindult a valódi tervezői fázis. A klipforgatásra november 5-én került sor, Trump újraválasztásának napján.

A koncepció kidolgozásra után a képi világ megteremtésében mennyire kaptál szabad kezet?

Idén tíz éve, hogy együtt dolgozunk Petivel, és egyben ez a 10. közös videoklipünk is. Ez alatt az évtized alatt sikerült kivívni a bizalmát annyira, hogy teljesen szabad kezet ad a klipek felépítésében (cselekmény, karakterek, helyszínek stb.). Miután elküldöm a storyboardot, természetesen jönnek az észrevételei, korrekciói, de mi mindig elég hamar megtaláljuk a közös nevezőt. Hozzáteszem, majdnem minden forgatásunk során a helyszínen jöttek a legjobb ötleteink. 

Talán sokakat meglephet, de a pincér karaktere is aznap reggel született meg. Mivel nem volt elég emberünk, így én vállaltam a szerepet. Gondoltam magamban, lehet hogy ez az utolsó otthoni videóklipem... ha már lúd, legyen kövér. 

Milyen technikákkal tudtad elérni, hogy a klip hangulata visszaadja a szöveg mondanivalóját?

A helyszínválasztás és a dekor elképesztően fontos volt ebben a történetben. Először egy sokkal fennhéjázóbb luxuspalotával szemeztünk a terepszemlén, de amint beléptünk a klipben is látható budai lakásba, egy másodperc alatt összeállt minden. Mondhatjuk, hogy a helyszín ihletett meg igazán. Az interjú foteljeivel szemezve értettem meg, hogy ennek a klipnek vissza kell vinnie minket az időben jó 40 évet, de közben valahogy mégis mainak, frissnek kell hatnia. Ahogyan a főszereplőnk személyiségében is összecsap Kelet és Nyugat, ugyanúgy erre a kettősségre volt szükség a képi világban is. 

Az enyhén retró hatásra a berendezéseken túl rásegítettünk a kép sárgás/barnás színezésével az utómunkánál. Ezt igyekeztünk néhány modernebb megoldással ellensúlyozni, lassításokkal, anamorf lencsék használatával vagy éppen néhány népszerűbb hollywoodi filmben látható elem átemelésével. Így például, amikor már önkívületi állapotok uralkodnak, Peti megragadja a kamerát, és kiszól a nézőközönségnek („Mucikám..”). Ez a jelenet ismerős lehet a 2019-es Joker egyik katartikus zárójelenetéből... vagy éppen Tom Cruise tánca a Trópusi vihar című filmből. Nem véletlenül tüntettem fel már a plakáton is: „A rendező a hanyatló Nyugat hollywoodi ópiumán nőtt fel” (és nagyon szeretem Bacsó Péter klasszikusát: A tanút is).

Ebben a klipben, ami számomra a legesszenciálisabb volt, az a színészi játék. Amennyire fontos volt, hogy kellően erőteljesen lendítse be a bal karját Peti a verse első soránál („az ország fa.za”), éppen olyan fontos volt, hogy Dóri ezen őszintén ledöbbenjen, vagy hogy Berti a szemünk láttára hordjon ki egy hátsófali infarktust.  

Majkával sokat dolgoztok együtt, hogyan találtatok egymásra, milyen közös munkáitok voltak?

A videós karrierem a miskolci éjszakai életben kezdődött 2012-ben. Ekkor találkoztam Majkával is. Rögtön a második forgatásom egy egyetemi szórakozóhelyen volt, ahol az akkor üstökösként berobbant Majka és Curtis léptek fel (ekkor jelent meg a Belehalok című slágerük). 

Ezt követően még rengeteg rendezvényen botlottunk egymásba, de a valódi áttörés három évvel később jött. 2015-ben hívott fel az akkori kollégám és egyben mentorom, Kiss László Ádám, aki rendezvényszervezőként is dolgozott és már jól ismerte Majeszt és a menedzsmentjét: 

„Petya, van útleveled? 
„Hogy a viharba ne lenne, miért?”
„Jó, akkor jövő héten mész Majkának klipet forgatni Szicíliába”.

Én pedig egyszemélyes stábként, egy darab kamerával és két lencsével felszálltam Majkával és Pápai Jocival a repülőre, hogy elkészítsük a „Mikor a test örexik” videóklipjét. És most, tíz év elteltével itt vagyunk. Készült azóta kilenc klip (amelyekben majdnem mindenhol Klement Bence volt a tettestársam), rengeteg rendezvényvideó, egy félórás kisfilm az Aréna koncertjükre (Banyahajsza címmel), de a diplomafilmemnek is ők voltak a főszereplői. 

Egy egész estés dokumentumfilm is kevés volna, hogy mindenről beszámoljak (rengeteg werkanyagom lenne pedig hozzá). Azért két munkát mégis szívesen kiemelnék. Az egyik a 2018-as Füttyös, amit Las Vegasban forgattunk. Ez lényegében egy kéthetes nyaralás volt, ahol hébe-hóba a kamerát is elővettük „valamit azért csak forgassunk” címszóval. Hihetetlen élmény volt, és akkoriban, hasonlóan a mostanihoz, sikerült minden magyar YouTube-rekordot megdöntenünk vele. A másik pedig a már három éve készült esküvői videójuk (Hajnival). Talán azért is olyan értékes ez számomra, mert ezzel mondtam búcsút ennek a műfajnak.
 

Rendezői szemmel miben különbözik ez a Majka-klip a többitől, milyen fejlődést látsz benne?

Egy nagyon jó fotós barátomat (Kertész Kornélt) szeretném most idézni, aki korábban egyetlen klipünket sem kommentálta: „Figyelj, ez baromira le van pucolva, sallangmentes, komolyan... ez végre egy érett munka!” Mindenki döntse el maga, hogy egyetért-e ezzel. 

Amit szeretnék ezen a ponton megemlíteni, az a reklámkampány, amit a kliphez készítettem, és azon belül is kiemelném a plakátokat. Azt érzem, hogy ezzel tényleg kiemelkedik a Csurran, cseppen a korábbi klipjeink közül. Minden videóklipnek készítek egy vagy akár két előzetest is, de azt éreztem, hogy ez most valami egészen más szint lesz. Legyen hát teljes a körítés! Ismét: „Ha már lúd...”

Eszméletlen, amit teljesített a Csurran, cseppen, a megjelenésének első perceitől követtük, másfél nap után ért el másfélmilliós nézettséget, azóta már a 10 milliót verdesi (január 29-én reggel 9,8 milliónál tart), de kap azért hideget-meleget itthon, miközben külföldön is elkezdték felkapni. Hozzád milyen visszajelzések érkeznek?

Elképesztően sok a pozitív visszacsatolás a klip minőségével kapcsolatosan, és ennek őszintén örülök, hálás vagyok mindenkinek, de a legfontosabb az, hogy az emberek újra és újra meg akarják nézni („bindzsizik” = binge watching). Észrevesznek sok kis nüansznyi dolgot, próbálják dekódolni ezt a közel 6 percet, belelátni olyan dolgokat, amire lehet, hogy nem is gondolt a költő (avagy rendező). És akkor abba még nem is mentünk bele, hogy milyen példátlan hatással volt az otthoni közéletre kevesebb mint egy hét leforgása alatt. Úgy, hogy mindeközben „csak” egy videóklipről beszélünk! Hát nem hihetetlen?! (Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a klip példátlan elterjedése elsődlegesen a dalnak és a mondanivalójának tudható be.)

Van egy kikerülhetetlen kérdés, hiába csak egy videóklipről van szó: a politikai felhördülés nem jelentéktelen. Ez téged mennyire befolyásol (Majka már erről elmondta a saját véleményét, és háttérbe vonult), szerinted a stábtagoknak van „félnivalójuk”, hogy ezek után a NER-közeli munkáktól elesnek, vagy ez nem is baj, és új távlatokat nyit?

A kérdés, ami talán a legtöbb embert érdekelhet majd: miért vállaltam be egy ilyen klipet, mi volt ebben az én személyes motivációm? A szakmabeliek tudhatják, hogy otthon lehetetlen ebből a műfajból meggazdagodni (ha csak nem kezdesz sorozatgyártásba, a minőség színvonalát csökkentve). Sőt sokan aprópénzért dolgoznak, hogy elmondhassák, együtt dolgoztak XY zenésszel, nevet szerezzenek, meg hogy egyáltalán alkothassanak, és megmutathassák művészi tudásukat egy nagyobb közönségnek. Itt hozzá kell tennem, hogy Majka szerintem az utolsók egyike Magyarországon, aki nem sajnálja az időt, a pénzt és az energiát a klipjeire, de azért nála is van egy plafon. 

Azt bizton állíthatom, hogy ha két-három éve keres meg ezzel a koncepcióval Peti, akkor nevetve mondok nemet neki, hiába jó a kapcsolatunk.

Mi történt ez idő alatt? Nem mondanám, hogy az én történetem olyan fenemód egyedülálló lenne, sőt pont hogy sokan rezonálhatnak majd vele. Ezért is gondoltam úgy, hogy kifejtem, ahelyett, hogy valamilyen kétsoros sablonmondattal lezárnám ezt a beszélgetést. Gyanítom, hogy amikor a kormányközeli „propagandistákhoz” eljutott a klipünk, gondolhatták magukban, hogy na, ezt biztos valami bekábózott libsi forgatta. De távolabb nem is állhatnánk az igazságtól. Jómagam egy keresztény, konzervatív értékrendet képviselő ember vagyok. Nem a család nevelte ezt belém, szimplán csak a józan ész, és a Jóisten láthatatlan keze vezetett engem az utamon már fiatalkoromtól kezdve. Nem is foglalkoztam korábban a politikával. És nem, nem azért, mert homokba dugtam volna a fejemet, láttam én a rendszerek hibáit (MSZP, Fidesz... az teljesen mindegy), de mindig is úgy gondoltam, hogy az én életemet nem fogja befolyásolni a politika . Egy szó mint száz, azok után, hogy 2018-ban és 2022-ben is leszavaztam a Fideszre (Toroczkai Laciékon hezitáltam egy ideig, de a balos ellenzék teljesen ki volt zárva), egyszer csak 2022 nyarán egy szempillantás alatt kihúzták a szőnyeget a katások alól. Nos, ekkor éreztem meg először a saját bőrömön, hogy hoppá... ez így nagyon nem lesz rendben. Optimista gyerek lévén, igyekeztünk a fejlődés lehetőségeként tekinteni erre a kollégámmal, de abszolút nem volt könnyű a váltás. És itt jön a történet lényegi eleme: a kft. alapítását követően megtalált minket egy kormányközeli megrendelő. Amiért eleinte nem győztünk hálálkodni, hiszen ez a (hosszú távú) megrendelés tartotta életben a vállalkozásunkat. Teltek a hónapok, egyre jobban kerültünk bele a véráramba, szorosabb lett a kapcsolat, én pedig egyre jobban kezdtem megutálni azt a szakmát, amibe gyerekkorom óta szerelmes voltam. 

Egy számomra lélekölő, monoton, szürke gépezetnek lettem a részese. Részletekbe most nem fogok belemenni, elég annyi, hogy összesen egy évig bírtam. Aztán egy napon megszületett a döntés, hogy én ezt az életet nem élem így tovább. Vettem egy repjegyet Ausztráliába, eladtam a cégből a részesedésemet, összepakoltam és indultam. Aztán mennyi minden történt otthon ebben az egy évben. Magyar Péter megjelenésével elkezdett egyre több hibát ejteni a kormányunk, de már azt megelőzően is jelentkeztek kisebb-nagyobb rések azon a pajzson (melegorgia, pedofil botrány). El sem merem képzelni, milyen dolgokat csinálhat némelyik kamukeresztény politikusunk zárt ajtók mögött (oldaltól függetlenül). Hozzáteszem, nem szimpatizáltam MP-vel sem túlzottan, nekem ez a mindenkit lehallgatunk dolog teljesen abnormális, de érezhető, hogy az ő hatására valami tényleg megváltozik az otthoni erőtérben. Erre pedig hatalmas szükség volt! 

Visszakanyarodva a videóklipre: a volt cégem nem tudott részt venni a forgatásban, hiszen ha kiderül, hogy közreműködtek, azonnal ugrik a nagy kormányközeli megrendelő. Nekem otthon veszítenivalóm már semmi sem volt, szabad emberként (!) hazatértem, hogy elkészítsük ezt a videóklipet. 

Zárásként: noha sokaknak egyértelműnek tűnhet, hogy ez a jelenlegi kormányunkról szól, de a valóság (részemről) ennél azért árnyaltabb: ez az alkotás a mindenkori korrupt rendszereknek lett címezve. A következő bibliai idézettel szeretném zárni soraimat: „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek”. Máté 33:6.

Elek Péter

1993-ban születtem Miskolcon, és ott is éltem egészen 29 éves koromig. 11 évesen ragadtam először kamerát az általános iskola 5. osztályában, és onnantól fogva el sem engedtem azt. Rögtön lehetett érezni, hogy ez lesz az én utam. 18 évesen, az érettségit követően azonnal elkezdtem dolgozni a miskolci éjszakában „partivideósként” , és ott ismerkedtem össze Majkáékkal, illetve az első kollégáimmal. Eközben volt cégalapítás, és folyamatos beszivárgás a videós véráramba (országos szinteken is). Rendezvényvideózás mellett aztán lett esküvői filmezés, image-filmek, reklámfilmek (RTL, TV2-nél is megfordultunk), videóklipek és lényegében minden, ami mozgókép. Egyedül mozifilm közelébe nem kerültem még. Talán egy napon annak is eljön az ideje. Bő 12 éves folyamatos hajtás után felálltam és azt mondtam, hogy új életet szeretnék kezdeni az addigi tapasztalataimat és tudásomat felhasználva egy teljesen más földrészen: Ausztráliában. Itt élek már lassan két éve, ebben volt most egy pár hónapos hazalátogatásom, amikor is elkészítettük a Csurran, cseppent.