Régóta ismert, hogy az élsportolók között gyakoribb a meddőségi probléma, ami azt jelenti, hogy egy évnyi rendszeres házasélet ellenére is késik a gyermekáldás – eddig azonban kevés figyelem irányult annak tisztázására, hogy a sportot nem hivatásszerűen űző nők körében is van-e összefüggés az intenzív sportolás és a fogamzóképességi zavarok között. Norvég kutatók most egy több mint egy évtizedet átívelő periódus során elemezték a fogamzóképesség és a fizikai aktivitás közötti kapcsolatot.
A norvégiai NTNU 3000 résztvevővel lefolytatott vizsgálata szerint a rendszeres testedzés csak azok esetében növelte a meddőség előfordulását, akik csaknem minden nap ellátogattak az edzőterembe, illetve akik minden alkalommal szinte végkimerülésig edzettek. Értelemszerűen azoknál találták a legnagyobbnak a meddőség arányát, akiknél az imént említett mindkét tényező fennállt. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy míg az átlagos norvég népességben 7 százalék körül van a meddőség aránya, addig a mindennapos edzések hívei 11 százalékban, a végkimerülésig sportolók pedig 24 százalékban számoltak be arról, hogy az első elhatározástól számítva egy évnél hosszabb időt kellett várniuk arra, hogy teherbe essenek.
Úgy tűnik, hogy csak a túlzásba vitt edzés gyengíti a fogamzóképességet, az – egyébként számtalan kedvező egészségi hatással járó – közepes intenzitású vagy könnyed testmozgás nem befolyásolja azt. További jó hír, hogy a nagyfokú fizikai aktivitás ártalmas hatása csak átmeneti, és az edzések intenzitásának csökkentése nyomán rövid időn belül helyreáll a fogamzóképesség is. Sőt, végül az edzőtermek legszorgalmasabb látogatói közül került ki a nagycsaládosok legnagyobb része. Ez utóbbi paradoxon megfejtése azonban még várat magára.
A nagyfokú fizikai aktivitás és a meddőség közötti kapcsolat hátterében a norvég kutatók felvetik, hogy a gyakori vagy kimerítő edzések energiaszükséglete nyomán átmeneti energiahiányos állapot állhat be, melynek következtében a szervezet egyszerűen nem rendelkezik azzal a tartalékkal, ami a sikeres fogantatáshoz szükséges lenne. Más részről viszont meg kell jegyezni, hogy a korábbi kutatások szerint a közepes fokú fizikai aktivitás olyan irányban módosítja a hormonális állapotot, mely különösen a túlsúlyos nők esetében kedvez a fertilitásnak.
Mindezek ismeretében a norvég kutatócsoportot vezető Sigridur Lara Gudmundsdottir azt javasolja, hogy a gyermekre vágyó nők ne hagyjanak fel teljesen a sportolással, de az edzések intenzitását mindenképpen mérsékeljék ésszerű szintre. Az intenzív testedzést űző nők emellett figyeljenek menstruációs ciklusukra is, ugyanis a hosszú ciklusok vagy a havi vérzések teljes elmaradása fogamzóképességi zavarra hívhatja fel a figyelmet.
