Mikor kreativitásról, alkotásról kérdeznek, valahogy mindig azok a pillanatok jutnak eszembe, amik a drámáról szólnak. Talán ezért sodrom magam szándékosan olyan veszélyes helyzetekbe, amikből önkényesen is táplálkozni tudok inspiráció kérdéskörben. Valahogy sosem motivált a kényelem, a biztonság és nincs olyan fotóm vagy nem volt olyan dalszövegem, amiket boldog pillanatok szültek volna. Én ilyen szomorkás típus vagyok.

MÁRAI

Sokáig kerültem a könyveket. A gimis évek kiverték belőlem azok szeretetét. Egy ideje viszont komolyan elkezdtem foglalkozni önmagam megismerésével és kérdéseim megválaszolásával. Csak saját élményekből tudok táplálkozni, a saját személyiségemből. Márai sokat segít ebben. A legkiválóbb tanító a depresszívebb időszakaimra, amikből jócskán akad.

AZ ŐSZ

Meghatároznak a színei és az illata is. Felöltözni kényszerít, de azért engedi, hogy megmutasd magad, szégyenlős és kacér. Nosztalgikus, fakó, szenvedélyes, idilli. Van benne elmúlás, de valami mindig elkezdődik olyankor.

DALOK

Amik emlékeztetnek és elfeledtetnek. „Az értelem szűkölni kezd, mikor zenét hall. A zene értelemellenes. Nem megérteni akar, mint az értelem, hanem szétáradni, feldúlni, lefegyverezni, elcsábítani, megérinti bennünk a titkosat és a fájdalmasat, feltárja azt, amit oly gondosan rejtettünk magunk elől.” Zenére dolgozom. A koncepció születésétől annak kidolgozásáig. Szilárd alapja annak, őrá épül, hangulatáról, értelméről szól. Valahogy mindig kizárja belőlem a logikus, konzekvens gondolkodást és arra késztet, hogy ösztönösen és őszintén cselekedjek. Azt hiszem, ez a legfontosabb. Önmagunkhoz hűnek maradni. Minden más időpocsékolás.

NŐK

Betegesen addiktív vagyok a női-férfi játékokra. Szeretem a felesleges köröket, a göröngyös utakat, a bolondokat és őrülteket, és ebben a pillanatban is végigfut a hideg a hátamon, ha annak a nőnek az arca van előttem, akit éppen nagyon szeretnék lefotózni. Egy kicsit minden nőbe szerelmes vagyok, akit nem tudok megfejteni. És ugye ismerünk pár ilyet. Csíkszentmihályi klasszikusának, a Flow-nak olvasása közben engem minden egyes oldal arra ébresztett rá, hogy akkor vagyok „flow”-ban, ha olyan nő van a kamerám előtt, akivel abban a pillanatban éppen nagyon leélném az életem.

PILLANATOK

Sorsban hívő ember vagyok. Sosem mondok nemet olyan helyzetre, ami célirányosan talál meg. Azok az utazások, bulik, események, beszélgetések, kalandok, amiket sosem terveztem igazán, mindig rávezettek valami lényegesre. Az adott pillanatban lehet, hogy bűnösnek vagy elveszettnek éreztem magam, de utólag mindig összeállt a kép. 16 éves koromban, egyhetes snowboard tábor első napján tört el a bal kezem, és teljesen random módon került a másikba egy kompakt fényképezőgép. 11 éve történt, és jelenleg nem igazán tudok elképzelni más eszközt az önkifejezésre. Nincs inspirálóbb a pillanatoknál, amiket hétköznapjaink szülnek, és amiket önkényesen vonzunk be.

CSALÁD

Családcentrikus férfi vagyok. Elsődleges, mindent felülír. Édesanyám mosolya, végletessége, apám konzekvens habitusa, büszke testtartása, nagyszüleim házassága és szeretete, a testvéreimhez fűződő viszonyom határoznak meg engem és mindent, ami lényemből ered. Tökéletességük épp úgy, mint esendőségük és emberi hibáik. Ez az az inspirációs forrás, ami mindig kéznél van, és amire mindig támaszkodhatok.

Nincs destruktívabb dolog a tunyaságnál és a lustaságnál. A versenyhelyzet hiánya viszont sokszor ezt szüli, így menekülök ezen szituációktól. Mindig keresni, fejlődni, összetépni a munkánkat, amivel elégedetlenek vagyunk, alázattal járni és nem megalkudni. Nekem ezen dolgok összessége kell kreativitásom szárnyalásához.