Semmi gondom az egyéb reklámversenyekkel, de azt gondolom, egy reklám elbírálása nehezen elképzelhető anélkül, hogy ismernénk a kampány eredeti célját és a valós számokat, amelyek bizonyítják, hogy a reklám növelte az eladást, emelte a márka ismertségét, felfelé mozdította a piacrészesedést, vagy esetleg a márka profitszintjét változtatta meg pozitívan. Ez a reklám egyik fundamentális szerepe. A másik az, hogy építi a márkát, erőssé, izgalmassá, nélkülözhetetlenné teszi a fogyasztók számára. Imidzset alakít.
Az EFFIE koncepciójában a legszimpatikusabb az, hogy leemeli a szürke ködöt a kreativitásról, s azt vallja, hogy a reklám érje el a vállalat céljait. A tíz-, illetve százmilliókat a befektetők azért áldozták a marketingtevékenységre, mert hisznek abban, hogy a reklám megfogalmazott céljaik elérésének a leghatékonyabb módja. A hit azonban kevés, ezt mérni is szükséges. Hiszek abban, hogy az első EFFIE után a második jobb, a harmadik még jobb lesz. Ehhez az kell, hogy a szervezőkön és a zsűrin kívül a pályázók is komolyabban vegyék a versenyt.
A zsűriben ülve azt tapasztaltam, hogy sok vállalat komolyan vette a megmérettetést, a pályázati anyagaik valódi tényeket tartalmazó, pontos magyarázatokat nyújtó, tanulságos esettanulmányok voltak, amelyek alapján eldönthető volt, hogy működött-e a kampány. Voltak viszont kevés információval, a célok nem kellő megvilágításával beküldött pályaművek is.
Az EFFIE akkor tudja elfoglalni a megérdemelt helyét a hazai reklámszakmában, ha a pályaművek minősége bizonyítja, hogy a nevezők komolyan vették a feladatukat, s a benyújtott kampányértékelések legalább annyira hatékonyak lesznek, mint amilyenek az első EFFIE alkalmával díjazott reklámok voltak.
