Kreatív: Egy friss Facebook posztban azt írjátok, hogy az amerikai Action for Democracy indító támogatása, amiből létrejöhetett a Kispolgár pont 1 évvel ezelőtt, a következő évre is biztosított, a szívecskés, lelkes lájkok alatt felsorakoztak a hőzöngők, idézem az egyiket: Nem kell a gyerekeknek újságot kiadni! Főleg nem nektek, akik soros györgy álcivil szervezete vagytok!Tartsátok magatokat távol a magyar gyerekektől!!! Nem kell érzékenyiteni őket az lmbtq agyament ideológiákhoz!!!!! A mondatról-mondatra gyarapodó felkiáltójel száma azt sugallja, hogy ez egy igen mérges illető, de rendelkeztek hozzá kész reakcióval a Válaszok mérges néniknek és bácsiknak című cikkben. Ebből viszont az is látszik, hogy összemossák a személyeddel a Kispolgárt. Mit gondolsz most, az 1 éves szülinapotokon: ha egy kevésbé ismert és kevésbé politizáló arc állna a Kispolgár mögött, akkor könnyebb vagy nehezebb lenne a szerkesztőség dolga? 

Tóta W. Árpád: Ez csak abban a közönségben jelenik meg, amely amúgy sem képes elviselni semmilyen független sajtót, akár gyerekeknek szól, akár felnőtteknek. Tehát ezen olyan emberek rugóznak, akik minket eleve nem érdekelnek. Ezen semmit nem változtatna, ha más csinálná, épp elégszer láttuk, hogy a kormánytól független sajtó számukra mindig ellenség, akkor is, ha szűz kézzel írják.

Azt pártállástól függetlenül is fel szokták vetni, hogy gyerekeknek “nem való” a politika, de őket hamar meg lehet győzni. Akár azzal, hogy a gyerekeket is érinti és érdekli, ami történik körülöttük; akár azzal, hogy a “történelem” nevű tantárgy semmi más, mint politika, csak múlt időben.

Egy Tóta W. bejegyzés, poszt valami közéleti aktualitásról a Facebookon elér többszáz, akár ezer lájkot, de nem látod, hogy hányan olvasták el, a kispolgáros cikkek nézettsége mérhető, de mivel még csak „kiskorú”, még nem annyira bejáratott, más a közösségi média elérése. Miből merítitek a kispolgáros sikerélményt a munkatársaiddal? 

A Kispolgár persze jóval kisebb, mint a HVG vagy az általános politizáló közönség. Körülbelül 4000 userünk van. Viszont össze sem vethető a felnőtt közbeszéddel, ahogy ezek a gyerekek reagálnak, kérdeznek, köszönnek és kíváncsiskodnak. Ez olyan, mint egy óriási gyerektábor, ahol mindenki rém cuki, és naponta olvadozunk a leveleiktől. Vannak terveink a portfólió bővítésére, de a jelenlegi tartalom az elitet találta meg, nem feltétlenül anyagi, hanem intellektuális értelemben. Ezek olyan gyerekek, akik rendszeresen keveslik a külpolitikai híreket, és aktívan gondolkodnak a bolygó jövőjéről, többek között. Nagyon elégedettek vagyunk velük. Ahogy egy jó tanár sem puffog azon, hogy csak harminc gyerek előtt produkálja magát. És egy 4000 fős osztály tele érdeklődő gyerekekkel, az minden tanár álma.

Mi volt a legnagyobb meglepetés, ami ért ezalatt az 1 év alatt lapkiadóként?

A legnagyobb meglepetés az, hogy meg tudtuk csinálni. Hiába az újságírói gyakorlatunk, gyerekeknek itt 34 éve senki sem csinált közéleti lapot. Rengeteg mindent kellett kitanulnunk, a cégügyektől a kalapozáson át a Kispolgár tartalmának és hangvételének kikísérletezéséig. Annak nagyon örülök, hogy bevált az a hozzáállás, hogy nem is próbálunk gügyögni vagy felvenni a tizenéves szlenget, hanem úgy szólunk hozzájuk, mint egy normális felnőtt. Úgy tűnik, ez nekik teljesen megfelel.

És voltak kellemetlen meglepetések is?

Kellemetlenségek mindig adódnak, technikai problémáktól a figyelmetlenségekig, de ezek apróságok. És mindig orvosolja őket egy levél, amiből megtudjuk, hogy szeretnek minket és még többet akarnak.

Hogyan változtak egy év alatt a témák. Van olyan topik, amire jobban kapnak az olvasók?

Meglepően nagy az érdeklődés a közéleti, politikai tartalmak iránt. Egy éve még abban bíztunk, hogy a hörcsögök és rajzfilmek között valahogy lecsúsznak majd a legfontosabb hírek, mint a Kalmopyrin a málnaszörpben. Ehhez képest folyamatosan jönnek a kérdések, hogy lesznek-e atomfegyverek Lengyelországban, hogy kicsoda Zelenszkij, hogy Ukrajna csatlakozik-e az EU-hoz, hogy írjunk Orbán pályájáról… és ezeket 8-14 éves gyerekek küldik. Ez csodálatos, megható és reménykeltő tapasztalat. És természetesen válaszolunk, ahogy győzzük. Nyilván emellett jól mennek az állatos, szellemes-vámpíros és tudományos cikkek is, meg a Garfield és Kázmér képregények. Ami tényleg meglepő, az a külvilág iránti nyitottság, a felnőtt közönséghez képest.

Nagy port kavart minap az a hír a nagyvilágból, hogy 10-11 éves gyerekek sírva fakadtak, és nyilvánosan bocsánatot kellett kérnie egy brit lelkésznek, miután azt állította hittanórán, hogy nem létezik a Mikulás. Ti a Télapó-Mikulás ügyet a szemantikai oldaláról közelítettétek meg, kikerültétek az egzisztenciájára vonatkozó állításokat, bár a hírhez szóló képen az áll, hogy a Télapó halott. Az ilyen kényes kérdéseknél hogyan folyik a szerkesztőségi egyeztetés? Vannak elvi, erkölcsi, píszí, vagy esetleg világnézeti viták egymással és az olvasókkal? 

Az alapelvek maradtak: mindent megpróbálunk elmagyarázni, ami aktuális vagy fontos, de megkíméljük őket a celebhírektől és a véres vagy ijesztő bűncselekményektől. A kegyelmi ügyet persze muszáj volt hozni, és abból a gyerekek bántalmazása nem hagyható ki. De például Till Tamás ügyével nem kell őket nyomasztani. Abból indulunk ki, ami a vacsoraasztalnál előkerülhet mint hír vagy téma, és ez definiálja azt is, amit inkább nem hozunk fel. De hát így is rengeteg a restanciánk, a bíróságok működésétől a történelmen át a vallásokig állnak sorban a kérdések.

Az ideologikus, például vallást érintő kérdésekben mindig ismertetjük a tudományos konszenzust, például hogy a torinói lepel nem Jézusé, vagy hogy szellemekre nincs bizonyíték. Viszont nem térítünk semmilyen irányba. Ugyanakkor azt fontosnak tartjuk, hogy keresztény mitológia mellett, például ünnepek idején megmutassunk más kultúrákat és vallásokat, valamint az ünnepek csillagászati, természetes eredetét..

Változott-e az, ahogy a social médiát használjátok, beléptek esetleg újabb csatornákra az FB-n és Instán kívül? Érzékelhető, hogy egyre kevésbé van igény a szöveges posztokra, az algoritmus is inkább a videókat és a képeket pörgeti, TikTokon vagy Reels videókkal lehetséges csak elérni - állítólag - a legfiatalabbakat. Nektek milyen kihívást jelent ez?  Milyen lenne egy Kispolgáros TikTok? 

Összesen négyen vagyunk, sokkal több erőforrásunk nincsen, és egyelőre a Youtube-hirdetések mellett a Facebook vált be legjobban. Mivel ott gyerekek nincsenek, ez azt is jelenti, hogy őket a szülőkön keresztül érjük el elsősorban, bár terjedünk organikusan is. Ezen jövőre a pályázatok függvényében változtatunk. A promócióhoz kapunk professzionális segítséget mind kreatívok, mind szervezés területén, de ez már januárra marad. Akkor olcsóbb is a hirdetés, karácsony körül nagyon sokba kerül a promóció. Lesz ezenkívül hírlevél is, és igyekszünk minden ilyen social aktivitást standardizálni, hogy ne vigyen el túl sok időt.

Az Action for Democracy mellett jöttek be más támogatók, volt már befektetői érdeklődés? 

Befektetők nincsenek, pályázatok és támogatások vannak, amiben a civil adományok is jelentősek. Viszont mivel túléltük az első évet, megnyílnak azok a pályázati lehetőségek, amik zárva voltak egy épp startoló vállalkozás előtt. 

Nagyon takarékosan működünk, irodánk sincs egyelőre, az app fapados, a kvíznyertesek ajándékait én magam csomagolom. Bízunk abban, hogy ehhez továbbra is össze tudjuk szedni a keretet. Amit ezen felül megcsípünk, abból tudunk fejlődni. Most elsődleges a hirdetés, hiszen a tartalom működik és kiforrott, csak nem tudnak róla elegen.

Érdemes bízni ezen a területen ugyanolyan organikus fejlődésben, mint amit az olvasói bázis bővülésénél említettél, vagy ez a dirty biznisz, és kondícionálod magad az ajándékcsomagoláson és a fent írt kalapozáson túl kőkemény sales-ezésre is? 

Egyelőre nincsenek hirdetőink. Nem zárkózunk el ettől, de egyrészt könnyebb lesz ez, ha bővítjük az elérést, másrészt bármit nyilván nem engedhetünk be. Ha már a tartalmat megőriztük gyerekbarátnak és építőnek, akkor ezt nem fogjuk lerombolni destruktív vagy káros reklámokkal. Rendezvényekkel, eseményekkel szoktak keresni, például az Unicef kótékonysági kampányával, de ezeket szívességből is lehozzuk.

Mi a következő éves terv, vagy lehet még előbbre gondolkodni, akár öt évre?

Öt évre talán senki sem mer tervezni, de a következő egy évet tudjuk. Pályázunk, gyűjtünk, és ha kiadja a keret, akkor videohíradót és rövid fejtágítókat is csinálunk TikTokra és Youtube-ra. Ezzel elérhetjük a kevésbé olvasó, mérsékelten elkötelezett közönséget, akik azért szeretnének két perc alatt képbe kerülni. Velük együtt már piaci lábat is növeszthetünk, tehát értelmezhető reklámhordozóként működhetünk. Megnyugtató lenne a pályázatoktól és adományoktól független bevétel. De a legfontosabb, hogy folytathassuk, amit eddig csináltunk, és minél több gyereket szoktassunk rá az újságolvasásra, az érdeklődésre. Hogy minél többen érezzék magukat polgárnak, akikre igenis tartozik, ami történik körülöttük, és akoknek joguk van tudni arról, amit a felnőttek művelnek.