Ha nem is volt reprezentatív a kutatás, azért a 2022-es ügynökségi népszámlálás 657 kitöltője tisztes képet adott arról, hogy érzik magukat a reklámszakma dolgozói. Nemcsak annak indikátora volt a kutatás, hogy milyen a nemi arány, ki mennyit keres vagy mennyit túlórázik (esetleg freelancerként hogy működik), hanem hogy mentálisan hogy vannak az ügynökségi alkalmazottak.
Ebben a cikkben pont a hogylétre térünk ki, de kissé hungaropesszimista attitűddel nem a boldogság kék madarait elemezgetjük, hanem egy életünk minden aspektusára kiható jelenséget járunk körbe: a kiégést.
De mielőtt rátérnénk erre, nézzük meg, a népszámlálás milyen megállapításokra jutott a mentális egészség ügyében (ezen a linken színes grafikonokon is megnézhetitek az eredményeket).
Motiváltozatosság
Mi okozza a munkádhoz kapcsolódóan a legnagyobb stresszt számodra? - tették fel a készítők az első kérdést. Két jelenség dominált a válaszadóknál: az ügyfél (375 válaszadónál) és a teljesítménykényszer (319 válaszadónál). 184-eteket a hosszabb távon bizonytalan jövő aggasztott, 112 kitöltő a más szakmai területekkel való együttműködéstől volt ki. Minden irodai geg alapeleme, a főnök csak 110 említést kapott, míg a tanulási kényszer 57-et.
A négy évvel ezelőtti felméréshez képest jelentőset nőtt a teljesítményszorongók aránya (35-ről 49 százalékra), de az ügyfelektől is többen feszülnek (50-ről 57 százalékra nőtt az arány).
Ha valaki ezek miatt rottyon van lelkileg, segítségért folyamodhat akár. A többség azonban struccpolitikát folytat, 376 kitöltő nyilatkozott úgy, hogy kvázi nyel egyet és robotol tovább. A munkahelyen 246-an kérnek segítséget, 172-en fordulnak pszcihológushoz vagy coach-hoz, 156-an pedig felállnak és távoznak munkahelyükről. A nők sokkal inkább mernek pszichológushoz is fordulni, 29 százalékuk vallotta ezt, szemben a férfiak 21 százalékával.
A motiváció kérdése elég fontos, és a felmérés nemenként kitért a kérdésre. Itt aztán különböző motiváló tényezők buktak ki nőknél, férfiaknál. Tagadhatatlanul közösségi lény a homo sapiens, mindkét nemnél a remek csapat a legfontosabb. Ezt az izgalmas feladatok követik, de innentől kiütköznek a különbségek. A fejlődési lehetőség a nőknél a 3., a férfiaknál a 4. legfontosabb, a jó főnök pedig a nőknél 4., férfiaknál 5. a sorban. A férfiak sokkal pénzközpontúabbaknak tűnnek: náluk a fizetés a 3., a nőknél viszont csak az 5. tényező. A nemzetközi karrier nem bír mozgató erővel, mindkét nemnél toronymagasan pincemélyen a legutolsó.
A home office az új Erzsébet-utalvány
A távmunka a Covid-járvány előtt nem volt a közbeszéd része, a pandémia azonban elterjesztette, főleg az office-nehéz munkákban. Megkérdezték a felmérésben, a munkaadó hogy viszonyul a home office-hoz. Az elsöprő többségnél van ilyen opció a munkavégzésre: 50 százaléknál heti 2-3 nap, 12 százaléknál heti 1 nap, 27 százaléknál szabályozatlan időkeret, sőt 8 százalék teljesen távmunkában végzi a melót. Mindössze 3 százaléknál törölték el a home office-t a Covid lecsengése után, sőt 1 százaléknál olyan ez, mint a budspenceri csokifagyi: nincs, nem is volt.
A népszámlálás egyik nyers adata is megerősítette, amit Marosi Gergely és Nagy László mondtak korábbi, az ügynökségi cenzust elemző interjúnkban: a megkérdezettek 5-ös skálán átlag 4,2-re értékelték a távmunka mint motiváció értékét. És valóban, a munkaadók juttatáscsomagjának már ez is részét képezheti, kvázi béren kívüli juttatás lett.
Kiégett a körte
Mint fentebb említettük, a motivációval szorosan összefüggő kiégés kérdése is előkerült a felmérésben. Abban pozíciótól, szenioritási szinttől függetlenül egyetértett szinte minden megkérdezett, hogy a reklámszakmában legalább ugyanannyira, ha nem jobban jellemző a kiégés, mint más szakmákban (mindössze 26-an válaszolták azt, hogy itt kevésbé jellemző, mint más szakmákban).
Alapvetően a középső és felső-középső csoportokra jellemzőbb a kiégéssel való szembesülés, az attól való félelem. A mid-level, a senior és a csoportvezetői szinten is az a megállapítás, hogy ez az egyik legkiégetőbb szakma. Ugyan kevés volt a kitöltő, de így is kimondható, hogy kevesebb évvel a szakmában (junior, gyakornok) ez még nem domináns érzés, valamint a szakmai vezetőknél is kevésbé drámai a burnout-helyzet. Nyúlfarknyit egyébként a férfiak a borúlátóbbak e téren, 57 százalékuk mondja azt, jobban jellemző a kiégés e téren, mint más szakmákban, szemben a nők 54 százalékával.
A túlóra kérdése is fontos e téren: 71 százalék mondta azt, hogy hétvégén nem túlórázik, 29 százalék pont hogy a víkendeket tölti melóval. 14 százalék minden nap, 12 százalék pedig sose túlórázik. Sűrűség tekintetében a nagy többség heti egy-egy napon (42%) vagy havi egy-egy napon (28%) lapátolja a szenet. A hétvégi munka 56 százaléknál évi párszor fordul csak elő, míg 22 százaléknal havi egy víkend telik munkásan. 15 százalék abszolút nem hétvégézik, 6 százalék viszont szinte minden héten. A túlórázás esélye szenioritási szintenként feljebb lépve nő. Mindehhez hozzájön, hogy a nagy többségnek (364 kitöltő) nulla kompenzáció jár a plusz munkáért, 244-en pedig lecsúsztathatják a túlórákat.
Összességében 44 százalék nyilatkozott úgy, elégedett a munka-magánélet egyensúllyal, 26 százalék azonban elégedetlen volt (a maradék neutrális választ adott). A munka-magánélet egyensúllyal elégedettek tipikus személye férfi, kicsi vagy épp nagy méretű cégnél és junior vagy mid-level szinten dolgozik. Ebből látszik, hogy a nagyobb felelősség és a feltörekvő cégek tekintetében jellemzőbb a hangsúly eltolódása a munka felé.
A mentális egészséget támogató béren kívüli juttatásokra is rákérdeztek. 31 százalék közölte, van ilyen opció a cégénél, bár csak 24 százalék tartotta hasznosnak. A szakmai vezetőknél mindkét arány magasabb. Mellesleg a száz főnél többeket foglalkoztató vállalkozásoknál jellemzőbb ez a fajta kvázi „lelki Erzsébet-utalvány”. Végül is több mint 56 százalék azt mondta, igenis ügynökségnél képzeli el a következő 5 évét, mindössze 15,5 százalék tartotta ezt elképzelhetetlennek.
Kit fenyeget a kiégés?
Pszichológust is megkérdeztünk a kiégés, túlmunka, motiváció és támogatás ügyeiről, szóval a munka lelki hátteréről. A többek közt a 24.hu-ra és az RTL.hu-ra is publikáló Pál Mónika elmondta, sajnos tipikus, hogy sokan azt hiszik, magától megoldódik, ha kiégtek. „Hogy mi befolyásolja a kiégést, azt három részre lehet osztani: a munkahelyi körülményekre, az egyéni, illetve a társadalmi tényezőkre” – magyarázza.
Ha társadalmi szintű bizonytalanság, krízisek jönnek egymás után (mint a legutóbbi népszámlálás óta eltelt négy évben), nagyobb az esélye a kiégésnek. „A fizetésedből mit tudsz megvenni, mennyire vagy frusztált emiatt”, illetve a politikai légkör mennyire gyűlölkődő, még ezek is számítanak a pszichológus szerint.
A kiégésnek lehet még oka, hogy monoton a munka, „értelmetlennek tűnik, nem túl izgalmas”, kevés a kihívás. Ugyanez állhat elő, ha bizonytalan a munkahely, kevés a pénz, túl sokat kell dolgozni. Pál Mónika szerint fontos még, „mennyire egyértelműek a határok, szabályok”, tiszteletben tartják-e a magánéletet és jelen van-e valamilyen típusú munkahelyi zaklatás. Az egyén jelleme se mellékes:
„Olyan embereket veszélyeztet inkább a kiégés, akik nehezen mondanak nemet, nem tudnak határt felállítani, önfeláldozóak, magukat háttérbe szorítják, rettegnek a hibázástól, nem tudnak segítséget kérni, esetleg van valami magánéleti problémájuk”.
A problémák hátterében gyakran az áll, és később az vezet kiégéshez, ha valaki nem foglalkozik eleget a saját testi-lelki szükségleteivel. Nem kelnek fel az emberek a számítógép elől, nem isznak, esznek eleget munka közben. Pál Mónika szerint nem jó, ha olyan a légkör, hogy az számít normálisnak, ha valaki egész nap nem áll fel a gép elől. „Ha azt látod, a vezető is feláll néha, óránként sétál két percet, az is pozitívan tud hatni”, magyarázza. Az össze-vissza munkaidő is káros, ne kelljen folyton elérhetőnek lenni, így lehetséges csak a rendes alvás. A workaholic életmódot gyakran csak a mélyterápia fejti fel, például ha gyerekkorunkban anya-apa is péppé dolgozta magát, ezt visszük mi is tovább. Márpedig a munka-magánélet egyensúly elengedhetetlen a jólléthez.
A home office van akinek jól jön, csökkentheti a stresszt, de nem mindegy, milyenek az otthoni körülmények: a gyerek vagy a kevés szoba is befolyásol. „Aki nagyon félt attól, hogy elkapja a Covidot, jobban örült az otthonmaradásnak” Pál Mónika szerint, de az introvertált emberek is nyilván előnyben voltak e téren a társaságkedvelőbb, nyitottabb emberekkel szemben. Persze e téren fontos az is, hogy „a munkaadó megbízzon abban, hogy a home office-ban is dolgozol”. A távmunkát jó, ha rugalmasan kezeli a cég, aki többet akar otthon lenni, az tudjon így tenni.
Persze ez összefügg a jó csapattal, amivel jó az irodában együtt dolgozni. Apropó iroda, annak elrendezése, a munkakörnyezet is javíthat a mentális egészségen.
A céges támogatásról Pál Mónika azt mondta, jó ötlet például minden hétfőn beszélni félórát, hogy ki hogy van, hogy telt a hétvégéje. Asszertivitási tréningeket is lehet tartani azért, hogy megtanuljanak kiállni magukért az emberek. Nem mellékes, hogy átlátható legyen a rendszer, megosszanak egymással információkat, ne központosított, autoriter legyen a vállalatirányítás. Egyes helyeken a cégek állják a pszichológus költségét. Pál Mónika felszólít:
„Ne legyen ciki pszichológushoz járni, legyen erről szó, hogy ki lehet égni, hogy szakemberhez lehet fordulni!”
(Kiemelt kép: Philip / Adobe Stock)
