Kreatív:  Be tudnád mutatni a módszert és a lényeges elemeit? 

Vass Dorottea: A D012 egy projektalapú, kapcsolatfókuszú fejlesztőprogram, amely a gyerekek kognitív és érzelmi készségeit támogatja, miközben az olvasás, írás és mesealkotás eszközként szolgál benne, nem célként. A program során a gyerekek először önmagukat ismerik meg, feltárják érzéseiket, erősségeiket és nehézségeiket, majd kreatív folyamatokon keresztül saját karaktereket terveznek, amelyek a történeteikben kifejezik gondolataikat és érzelmeiket. Ezután a gyerekek elkezdik írni a saját történeteiket, közben folyamatosan reflektálnak írásukra és önmagukra, visszatekintenek a folyamat során szerzett tapasztalataikra, és tanulják, hogyan alakíthatják döntéseiket tudatosan.

A program során a gyerekek megtanulják beosztani idejüket, gyakorolják az időtervezést és időmenedzsmentet, miközben a történetek gépelése és szerkesztése révén technikai készségeik is fejlődnek. A lektorálás során saját és társaik munkáját javítják, kritikákat fogadnak, új reflexiókat építenek be, és megtapasztalják, hogyan lehet konstruktívan reagálni visszajelzésekre. A folyamat végén a gyerekek megszervezik a könyvbemutatót, átgondolják a nap eseményeit, és élményszerűen dolgozzák fel az alkotás és bemutatás élményét. Mindezt a facilitátor támogatásával, a gyerekek ritmusához és igényeihez alkalmazkodva, olyan környezetben, ahol a flow-élmény és az elmélyült figyelem természetesen alakul, és ahol minden tevékenység a gyerekekről, az ő élményeikről és fejlődésükről szól.

Honnan jött a módszer ötlete?

Ma a legtöbb gyerek gond nélkül eligazodik a digitális világban, de egyre nehezebben kapcsolódik egy könyv történetéhez, a saját gondolatait pedig még nehezebben tudják írásban összefoglalni. Sokszor nem azért, mert nem tudnak technikailag jól olvasni, hanem mert a történetalkotás belső motivációja, az átélés öröme máshol, leginkább a vizuális élményekben teljesül ki.

Amikor a kutatásaim során gyerekekkel beszélgettem mesékről és történetalkotásról, feltűnt, hogy szinte mindannyian animációs filmekből merítenek ihletet. Korukhoz képest megfelelő olvasási készséggel rendelkeztek, tehát értették a szöveget, amit olvastak, de ha választhattak, inkább a képi világon keresztül éltek meg érzelmeket és figyeltek meg viselkedési mintákat. Ez a felismerés vezetett oda, hogy elkezdjem kidolgozni a D012 módszertant.

Olyan keretrendszert szerettem volna létrehozni, amely nem szembeállítja egymással az olvasást és a vizuális élményeket, hanem hidat épít közéjük. A D012-ben az olvasás és írás fejlesztése eszközként szolgál a kognitív és érzelmi fejlődéshez, mindezt kapcsolatfókuszú, projektalapú megközelítésben. Így a gyerekek nemcsak többet írnak és olvasnak, hanem jobban értik önmagukat, ismerik a hibázás és a kudarc opcióját, a környezetüket és nem ismeretlen számukra a felelősségvállalás élménye sem.

Hogyan lehet lekötni azokat a gyerekeket, akik egy ingergazdag, átdigitalizált világban nőttek fel? 

Amikor először tapasztaltam, hogy a gyerekek szinte azonnal a képernyőkhöz fordulnak, rájöttem, hogy az elmélyült figyelem számukra szinte ismeretlen élmény. A D012-ben ezt tudatosan próbáljuk újrateremteni – nem teljesítményközpontúan, hanem kapcsolódáson keresztül. A foglalkozásaink úgy épülnek fel, hogy a gyerekekről szólnak: ők irányítják a folyamatot, mi pedig partnerek vagyunk.

Az órák elején légző- és relaxációs gyakorlatokkal segítjük őket, hogy megérkezzenek, lelassuljanak, és a saját ritmusukban kapcsolódjanak a történethez vagy a tevékenységhez. Vannak pillanatok, amikor mi szinte alig szólalunk meg — a csendet együtt teremtjük meg. Nem kényszerből, hanem természetesen. Ez a folyamat nemcsak a kreativitást, hanem az érzelemszabályozást is erősíti, és a gyerekek megtapasztalják, milyen érzés jelen lenni és elmélyülni egy élményben, miközben saját döntéseik és választásaik alakítják az eseményeket.

Hogyan lesznek a gyerekek történeteiből kész könyvek? 

A D012-ben ez a folyamat olyan, mintha egy mini könyvkiadót működtetnénk. Miután a történetek lektoráláson átesnek, a gyerekek Biró Eszter illusztrátor és grafikus által készített borítókból választhatnak, majd profi programban színezhetik és alakíthatják a borítót saját ízlésük szerint. Ezután a szövegeket tördelésre alkalmas programba tesszük, ahol a gyerekek ellenőrzik, jóváhagyják a tördelést, és ha időben leadták a munkájukat, a kész szöveg a borítóval együtt a nyomdába kerül. 

A nyomdából visszahozzuk a könyveket az iskolába — ez a személyes kedvenc részem —, és közösen bontjuk ki a gyerekekkel a csomagokat. Ilyenkor átbeszéljük az esetleges nyomdai, tördelési vagy helyesírási hibákat, örülünk az elkészült műveknek, és megtartjuk a könyvbemutatót, ahol a gyerekek átélhetik alkotásaik teljes folyamatát, a tervezéstől a kézbe vehető könyvig.

2025-től a Prime Rate nyomdával vagyunk partnerek, ők nyomtatják a könyveinket, és idén a nyomda bemutatta néhány csoportnak, hogyan készülnek a könyvek, ami különösen izgalmas élmény volt. 

Kinek való igazán a programotok? 

A D012 program minden olyan gyereknek szól, aki szeretne csatlakozni, és önszántából jelentkezik — nem külső nyomásra vagy kérésre. Elsősorban alsósoknak és felsősöknek terveztük, de középiskolások is csatlakoztak már a programhoz. A program befogadó jellegű: diszlexiás gyerekek is részt vettek már benne, és olyanok is, akik magyarul kevésbé tudnak, sőt, van olyan könyvünk, amely egyszerre jelent meg magyarul és finn nyelven. A lényeg, hogy minden résztvevő saját érdeklődéséből és kíváncsiságából induljon el az alkotás útján.

„Missziónk, hogy a gyerekek önállóan, szabad akaratukból, külső nevelési elvárások nélkül, saját céljuk elérése érdekében találják meg az olvasáshoz kapcsolódást” – írjátok az oldalatokon. A hagyományos oktatás mit ront el, miért nem találják meg a gyerekek ott a kapcsolódást az olvasással? 

A hagyományos oktatásban gyakran az olvasás élménye háttérbe szorul a teljesítmény és a feladatközpontúság miatt. A tankönyvek és olvasókönyvek tartalma sok esetben elavult, illusztrációik kevésbé korhűek vagy a gyerekek mai életéhez nem kapcsolódnak, így nehezebben keltik fel a kíváncsiságot és adnak lehetőséget az azonuláshoz. Az olvasási élmény legtöbbször abból áll, hogy a gyerekek feladatokat oldanak meg, számonkérésre készülnek, pontokat vagy érdemjegyeket szereznek, és ritkán van lehetőségük saját választásokra, a saját történetük, érdeklődésük követésére.

Ez a gyakorlat sokszor éppen azt a kíváncsiságot és belső motivációt csökkenti, amit egy szülő vagy pedagógus szeretett volna felépíteni bennük: a választás szabadsága, a személyes élmény és a kreatív elmélyülés hiányzik. A D012 pont ezért épít a gyerekek saját érdeklődésére, önállóságára és szabad döntéseire: nálunk a történetek, a karakterek és a könyvek a gyerekek személyes választásai és élményei mentén születnek meg, így az olvasás valóban élménnyé és belső motivációvá válik.

Tudnál mesélni a Szörnyszelídítőről? 

A Szörnyszelídítő igazából egy nagyon kedves lelki utazás a gyerekek érzelmeihez. Egy több alkalmas irodalomterápiás foglalkozásról van szó (ovisoknak és alsósoknak), ahol a gyerekek megismerkedhetnek saját érzéseikkel, és megtanulhatják megfogalmazni, feldolgozni azokat. Ehhez írtam egy mesét két testvérről — az egyik ovis, a másik iskolás —, akiknek a történetében megjelennek a saját szörnyeik, vagyis a félelmeik, dühük vagy szorongásaik.

A mesét kifejezetten úgy alkottam meg, hogy elkerüljem a hagyományos, didaktikus megközelítést, ami sok irodalmi szövegben jellemző: nem tanítani akartam az érzelmeket, hanem lehetőséget adni a gyerekeknek, hogy saját élményeikre, saját történeteikre építve fedezzék fel és dolgozzák fel az érzéseiket. Így a program egyszerre kreatív, élményszerű és érzelemfejlesztő, és minden gyerek saját szörnyén keresztül tapasztalhatja meg és képzelheti el, hogyan lehet barátkozni a kellemes, furcsa és kellemetlen érzésekkel.

Milyen visszajelzéseket kaptatok eddig a módszerről? 

Nagyon sok szeretetteljes és lelkes visszajelzést kaptunk a gyerekektől, a szülőktől és a pedagógusoktól egyaránt. A gyerekek gyakran mondják, hogy még sosem éltek át ilyen élményszerű módon történetalkotást és könyvírást, és hogy öröm volt számukra saját történeteikben, karaktereikben megjelenni. A szülők arról számolnak be, hogy a gyerekeik önállóan, motiváltan dolgoznak, és otthon is mesélnek az alkotás közbeni élményeikről. A pedagógusok kiemelik, hogy a program segít a gyerekek érzelmi kifejezőkészségének, figyelmének és kreativitásának fejlesztésében, miközben a gyerekek saját tempójukban, szabadon tanulhatnak.

Összességében azt tapasztaljuk, hogy a módszer nemcsak az olvasás és írás iránti motivációt növeli, hanem az önbizalmat, az önismeretet és a kapcsolatteremtő képességet is, és a gyerekek valóban átélhetik, hogy az alkotás öröme és az önálló döntések mennyire értékes élmény lehet.

Mi a tervetek a jövőre nézve?

Most azon dolgozunk, hogy a D012 még több gyerekhez eljusson, ezért elkezdtük online is elérhetővé tenni a programot, hogy bárhol, bármikor csatlakozhassanak. Emellett egyre több iskolába megyünk el, hogy délutáni programként is bevihessük az élményt.

A nagy álmunk az, hogy a program online is ugyanolyan élmény legyen, mint a személyes foglalkozások, és hogy a gyerekek által írt könyvek valódi irodalmi értéket képviseljenek, hiszen vannak már olyan alkotások, amelyek nemcsak hogy kész műként megállják a helyüket, de a gyerekek már azon is gondolkodnak, hogyan lehetne értékesíteni őket — haha! Ezek a történetek igazi kincsek, amiket mindenképp szeretnénk, ha más gyerekek is olvashatnának.

Kiemelt kép: Kiss Viktor