Mi vezetett benneteket a kreatíviparba?

Mészáros Júlia: Mindig is szerettem keretrendszerekben gondolkodni, ami már gyerekkoromban is megmutatkozott. Gyakran csináltam a játékaimnak vállalkozást, ilyenkor gondosan megrajzoltam minden arculati elemet. Végül a középiskola alatt fogalmazódott meg bennem, hogy a reklámiparban szeretnék dolgozni. Ott főleg szépművészetet tanultam, de mindig is volt bennem egyfajta racionális és analitikus szemlélet, ami az alkalmazott grafika felé orientált. Ez ösztönzött arra, hogy felsőfokú tanulmányaimat tervezőgrafika szakon folytassam tovább, majd később ügynökségeknél dolgozzam.

Kárpáti Kata: Amikor egyetemre jelentkeztem, még csak azt tudtam, hogy vonz a marketing világa, és szívesen tanulnék róla többet. Ekkor szinte még azt sem tudtam, hogy léteznek ügynökségek. Az egyik órára érkezett egy vendégelőadó egy hazai ügynökségtől, és már az első percekben megfogott az, ahogyan beszélt az ügynökségi életről, légkörről, feladatokról. Fogalmam sem volt, hogy egyáltalán milyen pozíciók vagy feladatkörök vannak ott, de biztos voltam benne, hogy mindenképpen ki fogom magam próbálni abban a környezetben. Aztán ott ragadtam, lassan nyolc éve. 

Mi szerepel a szakmai bakancslistátokon?

M. J.: Tanítanék, mert azt gondolom, a mentorálás nem csak másoknak nyújthat segítséget, hanem engem is ösztönözhet a további fejlődésre. A kreatív szakmában fontos a trendek követése és a friss szemlélet, az ilyen irányú motiváció és hajlamosság megőrzése örökösen bakancslistás marad. Emellett szívesen szereznék még külföldi tapasztalatokat.

K. K.: Esetemben ez nehéz kérdés, mert én a Mitón belül social & content account director pozícióban dolgozom, nem kreatív területen (és nem is dolgoztam soha ott). Amikor megnyertük Julival a hazai fordulót design kategóriában, jöttek is a kérdések, hogy én mint „sima account” mit tudtam hozzátenni az anyagunkhoz, mi volt az én szerepem. Talán pont ezért az egyik fontos pont a bakancslistámon, hogy megértessem mindenkivel, aki kételkedik, hogy ezeken a versenyeken nem csak az indulhat, akinek benne van a pozijában hogy „copy/art/creative", hanem bárki. Ha azt érzed, hogy kipróbálnád magad valami másban, ha csak egy napra kiszakadnál a megszokott darából, akkor jelentkezz ilyen versenyekre, tök mindegy, mi a pozíciód megnevezése. Aztán ki tudja, lehet, hogy Cannes-ban kötsz ki.

Milyen feladatot kaptatok Cannes-ban, és hogyan oldottátok meg?

M. J.: A brazil Museu da Imagem e do Som egyik újonnan nyíló kiállításának kellett arculatot tervezni, majd azt egy többfős multinacionális zsűri előtt prezentálni. A kiállítás Billy Wilder hollywoodi rendező munkásságára épült, akinek többek között olyan híres filmeket is köszönhetünk a filmipar aranykorából, mint a Van, aki forrón szereti vagy az Avanti! Ennek ellenére sok ember számára ismeretlenül cseng a neve, így a koncepciónk alapját ez a „láthatatlanság” adta. Arculatunkban arra invitáltuk a látogatót, hogy nézzen a dolgok mögé, és fedezze fel az ott bujkáló rendezőt.

K. K.: A mi párosunk kicsit eltért a megszokottól: ugyan a design kategóriában indultunk, de csak Juli a designer, én account vagyok, és semmilyen jártasságom nincsen az ehhez kapcsolódó toolokban. Azonban az évek folyamán rengetegszer dolgoztam együtt designerekkel egy-egy feladaton vagy projekten, jól meg tudom találni velük a közös hangot, és hatékonyan le tudjuk osztani a feladatokat. Miután leütöttük az irányt, Juli bele is kezdett a megvalósításba, én pedig a boardon, a szöveges részeken és az egyéb kiegészítő ötleteken dolgoztam.

Melyik munkátokra vagytok a legbüszkébbek és miért?

M. J.: Én személy szerint az összes munkámat büszkén vállalom. Mindegyiknek a hátterében volt valami történés, ami valahogyan hozzájárult a szakmai fejlődésemhez vizualitás vagy tapasztalat terén. Ha mégis mindenképp ki akarnék emelni valamit, az talán a Telekom Hello Szülő projektje lenne vagy a Burger King Magyarországgal való különböző együttműködések. Mindkét ügyfélnél ott van a kihívás, hogy egy erős meglévő vizuális rendszer keretein belül kell kreatívnak lenni, és az új ötletekkel on-brand maradni.

K. K.: Az előző gondolataimra tudok visszacsatolni. Mivel nem kreatív területen dolgozom, így nem feltétlenül tudok kiemelni egy-egy kézzelfogható munkát vagy kampányt. Viszont arra büszke vagyok, hogy 28 éves koromra elértem ebbe a pozícióba. Hogy a mai napig ugyanolyan lelkesedéssel tudom menedzselni mind a kicsi, mind a díjesélyes kampányokat. Hogy egyre több régióból egyre több ügyféllel tudok együtt dolgozni, ezáltal pedig minél több gondolkodásmódot és iparágat megismerni. 

Milyen projekteken dolgoztok jelenleg? 

M. J.: A munkám egy része a social médiát érinti, tartalmakat tervezek a Burger King Magyarország, a Telekom Hello Szülő, a Marsra Magyar! és a Mastercard felületeire. Emellett még számos, az említett márkákhoz köthető online kampány kivitelezésében, alkalomadtán koncepcionálásban veszek részt. Örömömre szolgál, hogy változatos ügyfelekkel dolgozhatok együtt színvonalas projekteken.

K. K.: Általában nincsen olyan projekt, amit ki tudok emelni. Accountként ezerféle dolgon pörgünk, mindegyikben van valami izgi vagy challenging, mindegyik más. 

Hogyan látjátok az újonnan belépő fiatalok helyzetét a hazai reklámiparban?

M. J.: Friss benyomásom nincs, csak azokról a tapasztalatokról tudok beszélni, amelyek engem értek, miután a mesterszakot befejeztem. Akkoriban sajnáltam, hogy nincs szorosabb együttműködés az egyetemek és az ügynökségek között, grafikusként erősen limitált volt a szakmai gyakorlatszerzés lehetősége. Jó lett volna, ha van valamilyen mentorprogram vagy több olyan esemény, expó, esetleg toborzási lehetőség, ahol a diákok még a tanulmányaik alatt megismerkedhetnek a különféle ügynökségekkel és a jelentkezés követelményeivel.

K. K.: Az tény, hogy egyre kevesebb fiatal szeretne ebben az iparágban elhelyezkedni, egyre kevésbé menő ez a terület. Azonban aki lelkes, és szeretne tanulni, eredményeket elérni, annak szerintem minden lehetőség adott. Számos ügynökség van Magyarországon – kisebb/nagyobb, hazai/network, média/kreatív –, úgy gondolom, mindenki megtalálhatja a hozzá illőt. Ugyan elsőre ijesztőnek tűnhet a kreatívigazgatók, art és business directorok világa, de a többségük azon van, hogy a legtöbbet hozzák ki a fiatalokból, segítség őket ezen az úton – ezzel pedig stabil és szakmailag megfelelő utánpótlást biztosítsanak a reklámiparnak.

Borítókép: Mészáros Júlia és Kárpáti Kata