Kolma Kornél, Sakkom Interaktív, ügyvezető

Kolma Kornél vitorlás szenvedélye tulajdonképpen a motorozással kezdődött. Ikerfiai születése után döntött úgy, hogy felhagy az országúti száguldással, és helyette hasonló élményt kínáló, ám biztonságosabb kikapcsolódást keres. Először a szörfözést próbálta ki, vonzotta, hogy a szél és az egyedüllét kombinációja ugyanúgy hat rá, mint a motorozás.

„A Garda-tónál próbáltam ki először a szörföt, a feleségem a partról figyelte nevetve, hogy másfél órán keresztül csak annyi történik, hogy felállok a szörfdeszkára, majd leesem róla. Végül belejöttem, és nemzetközi szörfvizsgát is szereztem, majd jártam a Balatonra.” 

A víz tehát megvolt, a komolyabb vitorlázás pedig úgy jött, hogy a magyar vitorlázás egyik kiemelkedő alakja, Litkey Farkas versenyén egy kapitány mögül hiányzott a komplett legénység. „Akkoriban már vitorláztam, de nem volt még vizsgám. A barátaimmal végül beültünk mannschaftnak. Nagyon komolyan vettük, nyerni akartunk. Végül a 25 hajóból a miénk lett az első. Nem csak a kategóriát, hanem az egész versenyt mi nyertük."

Kornél ezután letette a vitorlásvizsgát, de csak keveset tudott vízen lenni, mert abban az időben éppen a cége átalakítására fókuszált – a csapatépítőket azonban mindig hajón tartották. 

„Klenovszki János barátom egy alkalommal legénységet keresett egy túraversenyre, csatlakoztam hozzájuk és a legnagyobb eredményünk a Kékszalagon megszerzett harmadik hely volt.” A pályaversenyek felé is kacsingattak, de a legénység nem tudott teljes létszámban részt venni az edzésen, így ez végül abbamaradt. Kornél most egyedül vitorlázik vagy a családjával, és néha felkérésre csapatot visz a tóra, olyan is volt már, hogy a fedélzeten éppen lánybúcsú zajlott. 

„Viharban tanultam meg vitorlázni, ami kitűnő tapasztalatot jelentett. Egy kapitánynak nagyon határozottnak kell lenni, főleg vészhelyzetben. Láttam olyat, amikor komoly cégvezetők zokon vették, hogy irányítják őket a hajón. A vitorlázás alázatra és a természet szeretetére tanít, egyébként meg úgy kell felkészülni az esetleg várható nehéz helyzetekre, mint a kríziskommunikációban.”

Számára a vitorlázás egy másik dimenziót jelent, igazi relaxációt, amikor a magával vitt nehézségeket elfújja a szél. 
 

Draskóczi Katalin, vezetői és team coach

Első vitorlás emléke több mint húsz évvel ezelőttről származik, barátokkal hajózott ki a Balatonra. Igazi hobbivitorlázás volt, kint a vízen közös beszélgetéssel, de a kellemes órák ellenére nem gondolt arra, hogy ez a sport később még fontos része lesz az életének. 

Tíz évvel később akkori munkahelyén, az IBM-nél több sportszakosztály létezett, és ő a vitorlázókhoz csatlakozott. Először csak kedvtelésből, a társaság miatt tartott a csapattal, de nem sokkal később a vitorlásklubnál jogosítványt szerzett, és elkezdett versenyezni. 

„Magával a sporttal kezdtem el ismerkedni, és a kezdetektől több csapatban és felállásban megfordultam. Sokféle stílust és embert megismertem, így számomra a változatosság is élményt adott” – mondta el Katalin. Ma a családjával is vitorlázik – van egy Blue Jay nevű hajójuk –, a férjével és a versenyszerűen vitorlázó lányával, vagy unokahúgával vesz részt megmérettetéseken. 

„Amikor elkezdtem vitorlázni, egy-egy csapatban neves sportolókkal is volt szerencsém versenyezni, így hamar sok szép eredménynek örülhettem én is, a Kékszalagon és a Fehér szalagon is nyertünk első, második és harmadik helyet. Amikor saját hajónk lett, akkor kellett egy kis idő nekünk, mert bele kellett jönnünk, hogy önállóan is eredményeket érjünk el” – tette hozzá. Egyébként ma nemcsak a családdal vitorlázik, mindnyájuknak megvan a saját csapata is. 

Katalin azt mesélte, hogy idén kevesebbet volt vízen, mint az elmúlt három-négy évben, amikor egy nemzetközi női csapattal vitorlázott több országban. Először egy horvátországi női regattán indultak, de Hamburgban, Kijevben, Portugáliában és Olaszországban is jártak. 

„Ezzel a társasággal Horvátországban találkoztam, és nem is annyira a versenyzés lehetősége, mint inkább a csapatot jellemző nemzetközi kavalkád tetszett meg. Minden országot csak egy ember képviselhetett, és volt egy-két olyan aktív csapattag, aki külföldi versenyekre invitált bennünket.” Beszélgetőtársamnak különös tapasztalatot jelentett a téli tengeri vitorlázás, ami a Róma alatt fekvő Anzióban novembertől márciusig megrendezett versenysorozat része volt. 

„Coachként nemcsak vezetőfejlesztéssel, hanem csapatfejlesztéssel is foglalkozom, és mivel a csapatjáték, az együttműködés és az összhang fontos eleme a vitorlázásnak, így a fedélzeten tapasztalt dinamikákat és tanulásokat jól tudom hasznosítani a munkámban” 

– mondta el Katalin, aki szerint számos közös pontot fel lehet fedezni a kommunikációs szakmában és a vitorlázásban, elég, ha csak a problémamegoldás, stratégia, taktika, tervezés és újratervezés kifejezésekre gondolunk, ami a sportban és az üzleti életben is gyakran előfordulhat.
 

Klenovszki János, NRC, ügyvezető igazgató

Klenovszki János számára az élet igazi izgalmát az új kihívások és szenvedélyek keresése jelenti, amelyek révén nemcsak új képességekre, de mélyebb önismeretre is szert tett.

A most 25 éves NRC piackutató cég vezetése mellett sosem elégedett meg a megszokottal, folyamatosan feszegette a határait. Először a snowboardozás világában merült el, majd a szél és a víz hívásának engedve elkezdett vitorlázni, és pár évvel ezelőtt elvégezte az asztalosképzést is. „A vitorlás jogosítvány megszerzése spontán döntés volt, hiszen alföldi gyerekként nem sokat tudtam a vitorlázásról, de azóta is nagy szerelem ez a sport, amely nem csak sok jó élményt szerzett nekem, de nagyon sokat tanított is" – mondta el János. Bár a jogosítvány megszerzése után egy időre félretette a vitorlázást, mert megszületettek a fiai, Hunor és Botond, de amikor a fiúk nagyobbak lettek, akkor egy barátja hívására újra elkezdett vitorlázni a J/24-es one design hajóosztályban, ahol eddig a legtöbbet tanult arról, hogy valójában miről is szól a vitorlázás. 

„A természet és az ember harmóniája, a nyugalom, a fókusz, a precizitás, az alázat és a csapatmunka együttes ereje vezet a sikerhez” – foglalta össze János, akinek az egyik legnagyobb kalandja az volt, amikor szintidőn belül tudta teljesíteni a FlexFleet klasszikus Szóló egykezes versenyt, ahol a legnagyobb kihívást nem a szél, hanem a szélcsend jelentette, és persze az, hogy egyedül kellett vitorláznia egy ötfős legénységre optimalizált hajóval.

Azonban az élet közben egyéb fontos dolgokat is hozott. Állandó csapat híján úgy döntött, hogy a versenyzés helyett inkább egy kicsit nagyobb, családias hajóra vált, amely egy későbbi tengeri kalandra is alkalmas lehet. 

A feleségével azt tervezik, hogy a home office lehetőségét kihasználva egy hosszabb tengeri útra indulnak a Freehome-nak keresztelt Dufour 32 Classic hajójukkal. János ezért is szerezte meg pár évvel ezelőtt a tengeri vizsgát Vass Tibornál, és készíti fel önmagát és a hajóját erre az újabb komfortzónán kívüli kalandra. „A cél az, hogy nem sietünk. Az Adriáról Görögországban, majd onnan Olaszország és Franciaország partjait érintve Spanyolországba tervezzük az utat a feleségemmel”

– meséli János lelkesen. „Az igazi kihívás és tanulás abban rejlik, hogy hogyan tudunk helytállni; legyen szó akár asztalosságról, snowboardozásról vagy vitorlázásról, a lényeg mindig az, hogy teljesen a jelenben legyünk, és figyeljünk a természetre, a környezetünkre és önmagunkra.”
 

Somfay Dorottya, PPH Media, Business Units Director

Somfay Dorottyára is felnőttként csapott le a vitorlázás szenvedélye. Az egyetlen gyerekkori hajós élménye, amikor a családjával együtt egy csoporttal töltötték az időt vízen, inkább megfakult emlékként él benne. 30 évvel később azonban egy baráti társasággal Horvátországban vitorláztak, és ott mutatták be a többiek, hogyan kell kezelni a hajót, és beszéltek neki arról is, hogy ez mennyire összetett sport. 

„Ekkor jöttem rá, hogy a vitorlázás nem csak annyi, hogy húzogatjuk a kötelet, hanem komoly fizikai és mentális képességeket igényel és sok-sok tapasztalatot.” Dorottya ezután megszerezte a vitorlás jogosítványt, és azonnal versenyezni kezdett, mert ezt a sportot a megmérettetéseken keresztül lehet igazán megtanulni. Kollégánk öt éve vitorlázik, de úgy véli, legalább tíz év alatt szerez az ember annyi tapasztalatot, hogy profi legyen. 

„Sokkal könnyebb helyzetben vannak azok, akik gyerekkorban kezdtek el vitorlázni. Olyan ez, mint a nyelvtudás, ha egy gyerek sokat van idegen nyelvi környezetben, gyönyörűen megtanul beszélni, és nem kell értenie, hogy egy-egy kifejezést miért használ, egyszerűen csak tudja. A fiaimon látom, akiket három éve magammal viszek, hogy már most mennyire jól megy nekik ez a sport, jobban mint nekem” 

– mesélte a korai beavatás előnyeit Dorottya, aki ma már minden nyáron annyit vitorlázik, amennyit csak tud. 

„Mióta vitorlázom, nem is szeretnék mást csinálni a szabadidőmben. Számomra ez igazi szerelem lett, elkötelezett sportolóvá váltam, és úgy érzem, hogy nem tudnék kiégni benne. Ma már a magánéletem is ezer szállal kötődik ehhez a sporthoz, itt találom meg a nyugalmamat és a motivációmat” – tette hozzá. A vitorlázás számára más előnyökkel is járt, türelmesebbé és fókuszáltabbá vált, és belátta, hogy sokszor időt kell hagyni arra, hogy a dolgok kiforrják magukat. 

Dorottya állandó csapattal jár versenyekre, a Nymeria Sailing Teammel a Regina hajón. „A kormányosunk Hunyadi László, aki csak női sportolókkal dolgozik együtt. Ő mindent elért a vitorlázós sportban, országos bajnoki címe és rengeteg tapasztalata van. Látta, hogy a női vitorlázókat nem igazán becsülik meg, mára pedig bebizonyította, hogy velünk is lehet érmet nyerni, hiszen az elmúlt évekből szinte minden komolyabb versenyen értünk el helyezést.”

A borítóképet Draskóczi Katalin küldte, a nyitóképet Somfay Dorottya