Levendel Ádám: Adtunk és kaptunk (2000-2006)

Az 50 éves Magyar Reklámszövetség története 3 élesen elváló szakaszból áll. Az első időszak (1975-1989) fókuszában az állam feladatai közé besorolt igazgatási tevékenységek voltak, mellékesen, a reklámokkal mint „kulturális izével” is foglalkozott. Jellemző a korra, hogy a Szövetség mindenkori elnöke a belkereskedelmi miniszter helyettese volt, így a főtitkár munkáltatója is. Gyakorlatilag semmilyen érdemi tevékenységet a minisztérium nem folytatott, viszont biztosította, hogy minden állami vállalat, ahol reklám- vagy médiatevékenység zajlik, a Reklámszövetségbe belépjen és relatíve bőséges tagdíjat fizessen.

A második időszak (1990-1999) a politikai és gazdasági rendszerváltás évei voltak, a Belkereskedelmi Minisztérium az igazgatási feladatai zömével megszűnt. 
A legtöbb állami vállalatnak a privatizációjával a tagdíjfizetési kötelezettsége véget ért. Megjelentek az egyéni tagok, akik a Szövetség kulturális életét pezsdítették, de a vállalati tagdíjnak pici töredékét fizették a kasszába. A Reklámszövetség néhány év alatt felélte tartalékát és a 90-es évek végére már a következő év tagdíjának előrehozásáért kuncsorgott a rohamosan csökkenő tagságától. A gazdasági bajoknál sokkal nagyobb gond volt, hogy egyre kevésbé lehetett meggyőzően elmondani, hogy az „új időben” mit nyújtunk, miben segítünk a tagjainknak. Tetejében erre az átmeneti évtizedre esett egy sor szakmai, érdekképviseleti társ-szervezett létrejötte. A pártpolitikai csaták nagyon nagy mértékben kiterjedtek a média befolyásolására, megszerzésére. Ennek akarva, nem akarva jelentős szereplői az MRSZ tagjai, a reklámipar minden résztvevője mint a média fő finanszírozói voltak.

Az 50 éves MRSZ második 25 évének elejére (2000-2006), a napjainkig tartó harmadik szakasz kezdetére esett az elnökségem. Szerencsémre szakmailag és emberileg is igen erős vezető testületet választott meg a közgyűlés. Az első kihívást – a tagság gyors lemorzsolódásának megállítását, az MRSZ pénzügyileg stabilizálását – két év alatt teljesítettük. 2003-ban már több tagunk volt mint 2000-ben. Sorra alakultak a Szövetségen belül a szakmai tagozatok, izgalmas tartalommal töltve fel a konferenciákat, rendezvényeket, és nagy segítségünkre voltak a külső szakmai szervezetek is. A rivalizálás helyett a „mindenben konkurálunk, ahol muszáj és mindenben együttműködünk, amiben lehet”-elvet a havonta megtartott informális és rendkívül hatékony „Elnökök reggelije” biztosította. Elmondhatom, hogy a résztvevők nem csak kollegák, de a barátaim voltak. és természetesen nem csak kaptunk, de adtunk is. Az MRSZ az üzleti élet gyakorlatias konferenciáit a tudományos rendezvények jövőbe és a határokon átnyúló előadásaival vegyítette, presztízzsel bíró helyszint teremtett saját tagjainkon túl a velünk együttműködő szervezeteknek is. 

Amire a Reklámszövetséggel kapcsolatban a legbüszkébb vagyok, hogy modernizált szervezetként megértette és az elmúlt években folyamatosan fejlesztette tagjainak közös iparági érdekképviseletét, amibe beleértem az államigazgatással való egyezkedést, céhként a szakmai és szakma-erkölcsi normák védelmét. A tagság, a szervezet vezetői, a Főtitkár, az utánam választott elnökök érdeme, hogy meggyőzően tudunk válaszolni az érdeklődőknek, hogy mire jó nekik az MRSZ.

dr. Nagy Bálint: Eseménydús évek (2006-2009)

Eseményekben rendkívül gazdag elnöki periódusom volt, az akkori elnöki beszámolómat végignézve magam is megdöbbentem. Ebből a korszakból 4 dolgot emelnék ki:

- Történelmi jelentőségű volt a hazai IAB megalakulása és még inkább, hogy ez MRSZ keretek közt történt. A hűség kedvéért idézek akkori beszámolómból: „Nagy büszkeséggel és kiemelt figyelemmel tekintek az IAB-ra, átalakult internet tagozatunkra. … Az MRSZ-en belül alakultak meg 2009-ben. Sokat dolgoztunk érte, hogy így történjen. Meggyőződésem, hogy mindkét fél nagyon jól járt a friggyel. Egyik alelnökünk Novák Péter a vezetőjük, elévülhetetlen érdeme van abban, hogy így alakult. Ők a Szövetség megújulásának és korszerű image-ének motorja”.

- Sokat nem kellett erősködnöm, de némi eltökéltség azért kellett, hogy elfogadtassam, a 2007-évi Reklámkonferencia (akkor még évente volt ilyen) témájaként a Klímaváltozást, még ha a konferencia címe részben a szakmai klímaváltozásra is utalt. Nagy siker volt olyan előadókkal, mint Széles Gábor, Bod Péter Ákos vagy Sas István.

- Többször futottam neki a hazai reklám-marketing szakmai szövetségi rendszer racionalizálásának. Kifejezetten jó személyes kapcsolataim ellenére, nem jártam sikerrel, mert óriási egók küzdöttek saját maguk tisztségben maradásáért, vitatható szakmai érvek mögé bújva. A helyzet úgy tűnik konzerválódott, amin mindenki veszít, mert a szakma képviselete elaprózott, sok helyen kell(ene) tagdíjat fizetni és munkát végezni.

- És nem utolsó sorban az emberi tényező. Szívemhez nagyon közel álló, elkötelezett és szakmailag fedhetetlen emberekkel dolgoztam. Az ügyvezetésemben volt Levendel Ádám, Mezriczky László, Novák Péter, és szoros, kicsit amolyan mentori kapcsolatom volt mindvégig Urbán Zsolttal - nem véletlen voltak, illetve lettek elnökök. De szorosan kötődtem Kádár Tamáshoz, Gosztonyi Csabához és akkori főtitkárunkhoz Markovics Rékához is, hogy csak a szűkebb MRSZ vezetést említsem.

Mezriczky László: Túlélés a válság után (2009-2012)

2009-ben kaptam meg a lehetőséget, hogy Nagy Bálint után elnökként dolgozhassak a Szövetségnek. Ez volt az az év, amikor a 2008-ban a világra robbanó gazdasági válság rászakadt a magyar gazdaságra is, így nem csoda, ha elnökségem szinte teljes időtartamára a túlélés, a megmaradás nyomta rá a bélyegét. Nem a növekedés, a fejlődés, az innováció új dimenziói voltak fókuszban, hanem a tagok benntartása, ami csak részben sikerült. Sokat jelentett a korábbi években kialakított tagozati rendszer, ami segített az operatív ügyek mentén közös feladatokat találni, illetve valamelyest újra is pozícionáltuk magunkat a kommunikációs társszervezetekkel szemben, néha küzdelmes, de értelmes együttműködések mentén. 

Egy ideig még fenn tudtuk tartani a reklámkonferenciák hagyományát, igaz, egyre nagyobb anyagi megterhelés mellett, hiszen a válság a támogatókat is megtizedelte – Egerszalók szerintem sokaknak mai napig kedves emlék. Utolsó pillanatig igyekeztünk ezt a kivételes közösségi alkalmat megmenteni, amit 2011-ig tudtunk megtenni, már komoly veszteségek árán. Urbán Zsoltra, az engem váltó elnökre sajnos ezt a kétes örökséget kellett hagynom. Azóta sem volt az akkorihoz fogható monstre kommunikációs konferencia Magyarországon. 

Büszke vagyok arra, hogy egyáltalán egyben maradt a szövetség, és sikerült emlékezetes fórumokat elindítani, vagy újraindítani, mint a Reklámhét, vagy a kommunikációs szervezetek elnökeinek reggelije. Szívesen emlékszem vissza az elnökség tagjaival folytatott munkára, arra a rengeteg okos és önzetlen hozzájárulásra, amelyet saját nyűgjei mellett mindenki kérés nélkül tett bele a közösbe. Örömmel dolgoztam Skriba Judittal és Hivatal Péterrel a Reklámtorta projekten, sőt, még egy kínai delegációt is vendégül láthattunk az MRSZ irodában Markovich Réka főtitkárral. 2012-ben azzal a jóérzéssel adhattam át a stafétát Urbán Zsoltnak, hogy amit lehetett, megtettünk, és az addigra már kicsit éledező gazdasági környezetben újra növekedésnek indulhat a szektor. Az elmúlt évek igazolták, hogy rengeteg potenciál van a szövetségi formában és az engem követő elnökök stabil, sikeres MRSZ-t építenek azóta is.  

Urbán Zsolt: Turbulensen pezsgő évek (2012-2018)

Megválasztásomat megelőzően sokat vívódtam, hogy egyáltalán elfogadjam-e a jelöltséget, mivel számomra olyan szakmai példaképek vezették a Szövetséget korábban, akik tapasztalatához, tudásához érzésem szerint én még nem értem fel. Bátortalanságomat végül Nagy Bálint változtatta meg, aki azt mondta 2013 évégén, hogy „Figyelj, különösebb dolgokra nem kell számítani, mi meg úgyis itt leszünk melletted!” Az egyik fele valóban így történt, a másik viszont merőben másképp alakult. 

Azt hiszem 2013 évvégén senki nem gondolta volna, hogy ennyire turbulens 6 év elé néz a Szövetség és én, mint annak vezetője. Kezdtük rögtön a Reklámadóval, amelynek egyébként rendkívül sokat köszönhet a szervezet, mivel azonnal a téma élére álltunk és minden társszövetséget képviselve tárgyalópartnerei lettünk a Kormányzatnak. Talán soha nem fogom elfelejteni, amikor a Parlament bejáratánál Vidus Gabi megkérdezte: „Izgulsz?” Épp Lázár Jánoshoz igyekeztünk megvédeni iparágunkat a Reklámadótól és annak következményeitől. Válasz helyett csak ránéztem. Igen, nagyon izgultam, és nem azért, mert egy akkor még a Miniszterelnökséget vezető államtitkárral kellett találkozni, hanem azért, mert teljes iparágunk szövetségeit képviseltük. 

A találkozó jól sikerült és kezdetét vette a következetes és folyamatosan építkező munka, amelyben a teljes ügyvezetés és a mindenkori főtitkár segített. Nagyszerű csapatot sikerült összehozni és igazi pezsgő évek következtek folyamatos történésekkel, amelyek mindegyikének nagyszerű eredményei lettek. Természetesen a Reklámadóval sem boldogultunk rögtön az elején, viszont médiatörténelmi eseményt hoztunk létre tiltakozásunkkal, amikor a legtöbb hazai médium 2014. június 5-én kiállt a Reklámadó ellen. A kereskedelmi csatornák elsötétültek és a tiltakozás mondata volt csak látható és minden további médium is saját formátumában kifejezte felszólalását hangban, képben, nyomtatva vagy éppen digitálisan. A Szövetség viszont nem adta fel és elkészítettük „A reklám gazdasági hatásai” című kutatásunkat, ahol először mi mutattuk ki, hogy egy-egy elköltött reklámforint hogyan járul hozzá a gazdaság teljesítményéhez. A kutatás olyan siker lett, hogy azt meg is ismételtük 2 évvel később. Újrafogalmaztuk magunkat, mint szövetség. Tisztáztuk viszonyunkat a társszövetségekkel és közös utat alakítottunk ki, például az IAB-val vagy éppen az akkor még Közterületi Szövetséggel, aki OOH néven alakult újjá a Reklámszövetség berkein belül. 

Méltó módon megünnepeltük a 40 éves fennállást és megalapítottuk a Tiszteletbeli Örökös tag életműdíjat; megújítottuk a Reklámetikai kódexet; új módszertant dolgoztunk ki a Reklámtortára; új tagdíjrendszert vezettünk be és emellett újra és újra szembe kellett nézni az iparágunkat befolyásoló történésekkel, mint az NKH megalakulása, az ügynökségi díjazás rögzítése (bónusz törvény) vagy éppen a közterületet súlytó Településkép védelmi rendelet… 

Szerencsés voltam, mert olyan főtitkárt sodort mellém a sors, aki nélkül ötletem sincs, hogy oldottuk volna meg a feladatokat és szerencsés voltam abban is, hogy az ügyvezetés időt és energiát nem kímélve folyamatos támogatást adott a 6 évem alatt.  
Talán szakmai életem legizgalmasabb és mondjuk ki, legszebb évei voltak. Rengetek szakmai tapasztalattal és nagyon sok emberi kapcsolattal lettem gazdagabb. Végezetül egy meghatározó emlékkel szeretném zárni: A belvárosban tartottuk a Marketing és Médiával a TOP50 gálát, amikor a díjátadó előtt egyfajta köszöntő beszédet mondtam, amelyben az épp az akkor aktuális témát hoztam elő és azt, hogy ha már itt van a TOP50 legbefolyásosabb médiaszemélyiség, akkor hadd szólítsam meg őket, mivel a szövetség is csak annyit ér, amennyit a tagjai beletesznek, azaz „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél” - idézettel zártam. 
Néma csend volt. Lejöttem a színpadról és Sas Pista húzott oda magához és annyit mondott: „Fiam, gratulálok!”

Gulyás János: Ernyőszervezet a viharokban (2018-2024)

Elnökségem legfontosabb kérdése a reklámadó volt, amely sajnos az elmúlt hetekben ismét napirendre került. De volt jónéhány szabályozói kérdés, a közterületi reklámozás, az úgynevezett gyermekvédelmi törvények média-és reklámtartalmakat érintő részei is – csak hogy kiemeljek néhány fontosabbat. Az MRSZ minden esetben artikulálta az iparág véleményét és igyekezett párbeszédet kezdeményezni a szabályalkotókkal. Büszkék lehetünk azokra az alkalmakra, amikor a szakma hangja (részben) meghallgatásra talált. És persze, lett volna sok olyan amúgy fontos ügy, amivel kevesebbet tudtunk foglalkozni a fent említett szabályozói viharok között – például az iparágunk társadalmi felelősége klíma, közízlés, értékek stb. területén.

Büszkék lehettünk arra, hogy a fent említett „szabályozói viharok” kapcsán ernyőszervezetként tudtunk egy egységes szakmai véleményt kialakítani és megjeleníteni, és nyilván arra különösképpen, hogy időnként egyes érveink meghallgatásra is találtak – például a reklámadó 0%-os kulcsának évről-évre történő meghosszabbításakor. De büszke vagyok a kommunikációs torták megreformálására, illetve arra is, hogy egy átfogó tanulmányban jártuk körül a regionális hubok kialakulásának/megerősödésének kérdését, és hogy erre milyen válaszokat kellene adnia Magyarországnak.

Novák Péter: Kihívások és új tartalom

Az elmúlt egy évben a már jól ismert piaci folyamatok (gyenge gazdasági növekedés, alig növekvő reklámköltések, nemzetközi centralizáció – hub-osodás – , globális platformok erősödése stb.) továbbra is kihívások elé állították a hazai piac szereplőit.
Azonban az AI pár évvel ezelőtti megjelenését igen ügyesen alkalmazzák a hazai szolgáltatók, így bízhatunk abban, hogy ezen a területen nem fog kialakulni lemaradás a nemzetközi trendekhez képest. 

Sajnos az idei évben megszületett a döntés a reklámadó 2026 közepétől történő visszavezetéséről, mely cseppet sem fog segíteni a gazdaság gyorsulásában, ezért mindent meg kell tennünk a kivezetése érdekében.

Az idei évben, az elnökségem idején lett 50 éves a Reklámszövetség, ehhez kapcsolódóan indítottuk el a Reklamátor podcast-sorozatot. Bízom benne, hogy egy olyan tartalmat valósítunk meg, amely a jövő szakmai generációja számára is emlékezetes lesz.

Borítókép: az MRSZ születésnapi tortájának felvágása a jubileumi közgyűlésen, 2025. november 18-án.