Mégis, mi történik majd a kommunikációs piacon? – ezzel a címmel fordul a Kreatív stábja a szakma képviselőihez. A célunk az, hogy az áprilisi kormányváltást követően kibontakozott, a Kreatív világ megtisztulását, átláthatóságát sürgető, ám az utóbbi időben elhalkulni látszó vitának újabb lendületet adjunk.

Felvetéseinket már napokkal a publikálás előtt eljuttattuk a szakmai szervezeteknek, hétfőn pedig megosztottuk mindenkivel, remélve, hogy valóban érdemi párbeszéd és közös gondolkodás indul etikus eljárásokról, közpénzeket célzó pályázatokról, alkalmazottak státuszáról, etikai kódexekről és minden egyébről, ami ezt a szakmát a tiszta, professzionális pályára állítja, illetve ott is tartja.

Vitaindítónkat ide kattintva megtaláljátok. Ha úgy gondoljátok, hogy szeretnétek hozzászólni, vitatkozni, javasolni, megosztani véleményeket, mindenképpen tegyétek meg!

A Magyar Public Relations Szövetség két nappal a levelünk kézhezvétele után reagált is a kérdéseinkre, és azt ígérik, a továbbiakban is aktívan részt vesznek a közös gondolkodásban.

Az alábbiakban tehát az MPRSZ – mint Sztaniszlav András elnöke írta, az elnökséggel egyeztetett álláspontját közöljük. 

Köszönjük, és hasonló aktivitásra buzdítunk mindenki mást is! Az írásokat  [email protected] címre várjuk. 

„Az MPRSZ meggyőződése, hogy a szakmát érintő legfontosabb kérdésekre csak közös gondolkodással lehet érvényes válaszokat találni, különösen olyan időszakban, amikor a piac működésének alapvető kérdései kerültek napirendre. Ennek jegyében szerveztük meg júniusban és júliusban az Open Circle szakmai fórumokat is, ahol tagjainkkal és további szakemberek bevonásával vitattuk meg a kommunikációs piac előtt álló kihívásokat, emellett részt veszünk a társszakmai szervezetekkel zajló egyeztetéseken is. 

A korábbi időszak állami kommunikációs megbízásainak és közpénzfelhasználásának átvilágítását alapvetően jogi és kormányzati kompetenciának tekintjük. Ne felejtsük el, hogy az állami- és közpénzek elköltését jogi keretek szabályozták, és szabályozzák jelenleg is, mostanáig egyetlen változás történt, ami szerint az NKOH-t érintő szabályozáson puhítottak. Az új kormány többször is kifejezte szándékát, hogy a korábbi időszak vonatkozó szerződéseit és költéseit átvizsgálják – ez vélhetően meg fog történni. Korábban több társszakmai szervezettel közösen is jeleztük, hogy az elmúlt évek tenderezési és megbízási gyakorlata nem biztosított tisztességes versenyfeltételeket, és jelentős piactorzító hatással volt mind a kommunikációs piacra, mind a médiapiac működésére. 

Azt is fontosnak tartjuk, hogy a közpénzből származó kommunikációs bevételek a jövőben teljes körűen átláthatók legyenek. Ennek megvalósítása ugyanakkor jogalkotói feladat, amelyhez szakmai szervezetként javaslatokkal tudunk hozzájárulni.

Az egyik legmegosztóbb kérdés a korábbi rendszerben kiemelt szerepet betöltő szereplők jövőbeli piaci megítélése. Az Open Circle 2.0 fórumon is világosan látszott, hogy ebben nincs egységes szakmai álláspont: vannak, akik széles körű kizárást tartanának indokoltnak, míg mások szerint kizárólag az egyéni felelősség vizsgálata lehet mérvadó, a szakemberek foglalkoztatását pedig a piacnak kell eldöntenie. Több interjúban is elhangzott, hogy a gyakorlatban a közbeszerzésen nyert ügynökségeken túl alvállalkozóként számos ügynökség dolgozott gyakorlatilag állami megbízásokon, a kérdés mindig az, hogy hol húzható a határ arra vonatkozóan, hogy részt vett az illető ügynökség a korábbi gyakorlat és ezen keresztül a piac torz működésének a fenntartásában, vajon csak az adott ügynökségek vezetői, vezető tisztségviselő, vagy minden munkatársuk résztvevőnek számít. A jelenlegi új politikai helyzet, az ebből fakadó új, vélhetően tényleges piaci működés kialakítása nem könnyű folyamat, jelenleg is ezen dolgozik minden érintett. MPRSZ jelenlegi elnöksége nem tartaná helyesnek, ha egy szakmai szervezet egy szabályozási, vagy akár ajánlás módján avatkozna bele a piac működésébe: úgy gondoljuk, a szakemberek többségének elhelyezkedését a piac természetes működése fogja meghatározni.

Ha valamiben van egyetértés, akkor abban viszont igen, hogy etikai alapnormákat kell meghatározni. 

Az MPRSZ idén tavasszal fogalmazta újra és fogadta el az Etikai Kódexét, az Etikai Bizottságunk jelenleg is dolgozik az eljárásrend kialakításán. Ezt minden tagunknak kötelező lesz elfogadnia, és bízunk benne, hogy ez már eleve jelent egyfajta elkötelezettséget. A piacon azóta megjelent számos egyéni javaslat, konkrét ötlet etikai irányelvekre; ezek megítélésében, illetve az elköteleződés mértékében azonban messze nincs összhang. A munka zajlik, és szerintem a következő hónapokban ki fog alakulni az új piaci normák tekintetében egyfajta konszenzus. Abban is biztos vagyok, hogy – ahogy eddig is – lesznek szereplők, akik annál sokkal lazábban, vagy szigorúbban fognak venni bizonyos szempontokat.

 A szakmai előrelépés átláthatóságának támogatásában szintén fontos szerepet látunk. Nemzetközi szinten erre jó példa a Global Alliance Global Capability Framework, amely világosan meghatározza az egyes szenioritási szintekhez kapcsolódó kompetenciákat. Magyarországon pedig az MPRSZ kiadásában – az ügynökségi tagjaink segítségével - már kétszer jelent meg az ügynökségi óradíj-felmérés. A kutatások rávilágítottak arra, hogy a növekvő bérigények mellett milyen nehéz a minőségi munkát biztosító óradíjakat érvényesíteni, és hogy ez a probléma egyaránt érinti a piaci és az állami szektort, de itt is jelentős torzulásokat láttunk.

 A közbeszerzések és tendereztetés jövőbeli szabályozásáról jelenleg is intenzív szakmai munka zajlik – ez most a kevésbé látványos időszak. Több társszakmai szervezet bevonásával, a MAKSZ koordinációjában készül egy olyan javaslatcsomag, amely hazai tapasztalatokra és nemzetközi jó gyakorlatokra építve fogalmaz meg ajánlásokat a közpénzből finanszírozott kommunikációs beszerzések átláthatóbb működésére. Az MPRSZ ebbe a folyamatba saját kutatásaival, nemzetközi kapcsolataival, különféle típusú tagjai (ügynökségi és megbízói oldalról is) gyakorlati tapasztalataival kapcsolódik be. A cél egy olyan szakmai dokumentum létrehozása, amely irányelveket, döntési mechanizmusokat és igény esetén konkrét jogalkotási javaslatokat is tartalmaz.

 A szakma hosszú távú fejlődése szempontjából többször felmerült egy kamaraszerű, ernyőszervezet gondolata is, ugyanakkor ebben a kérdésben sincs egyértelmű konszenzus. 

A kontroll szerepe érzékeny kérdés, ám egy objektív szakmai minősítési rendszer jelentős értéket képviselhet. 

Jó példa erre az ICCO Consultancy Management Standard (CMS), amely kilenc terület alapján értékeli az ügynökségek működését, és több országban már állami megbízásoknál is versenyelőnyt jelent. Magyarországon jelenleg két ügynökség rendelkezik ezzel a minősítéssel. Az érdekképviselet területén továbbra is szoros együttműködésre törekszünk a társszakmai szervezetekkel, ugyanakkor természetesnek tartjuk, hogy bizonyos szabályozási kérdésekben eltérő szakmai nézőpontok jelennek meg, ezért ezekben a témákban folyamatos egyeztetésre van szükség.”