A globális marketingkommunikáció, amely megöli a kreatív szellemet, már ha az a szellem nem a kitalálásra, hanem adaptációra van ítélve. Sok kreatív gyomra összeszorul, amikor azt hallja: adaptáció.

A multikultúra dolog jobb! Persze könnyű úgy, hogy sok pénzed van, és a cucc a csapból is folyik! Eszed, nem eszed, ez van, ha meg nem akarod, akkor pontosan kell tudnod, hogy mikor van a reklámblokk a tévében – hogy kikapcsolhasd.

Köszönöm, az ilyen típusú multikulturális dömpingből nem kérek, ez inkább kulturálatlanság. A multikultúra bizonyos fokú odafigyelés. Egy kis plusz, amely – szemben az adaptációval –talán megédesíti egy reklámos életét (egy kreatívét biztos!). Kihívás, felér egy stílusgyakorlattal, virtuózkodás! És a fogyasztó – legyen az kisebbség, őslakó, hívő, ateista, más vagy nem más – veszi (venni fogja) a lapot, értékeli, hogy figyelnek rá. Mert az ember már csak ilyen, szereti, ha hízelegnek neki.

Szóval szóljon a nagy multikulturálatlanság, de azért legyenek kis békeszigetek ebben a rohanó világban, ahol megpihenhet az ember, és azt gondolhatja, hogy az csak az övé. Elfelejti, hogy az egész mögött a pénz áll és értékeli azt a „kis” akarást. Ha pedig megtetszik neki valami, ami nem is neki szól, de jó és érték, akkor elraktározza a kis szürkeállományában, hogy XY cég képes volt erre – egy piros pont nekik (öt piros pont = próbatermék vásárlása vagy az adott cég ismertetőjének elolvasása). Én már kiosztottam néhány piros pontot, de még nincs meg az öt.

A fantázia és a kreatív szellem megint kaphat egy esélyt, kérem szépen nem keresztbe tenni neki! Így talán a „prekorszakot” követni fogja hőskorszak meg aranykor meg „neo”.