Egy találmányhoz két dolog kell: ötlet és pénz. Az ötlet legyen olyan, ami tényleg új (szakszóval élve ne tartozzon a technika állásához), a pénz meg lehetőleg legyen sok, mivel a szabadalmi eljárás nem olcsó.

Egy sajnálatos, de ebből a szempontból nagyon szép példa Oroszi László esete az Adidasszal. Oroszi még 1996-ban nyújtott be használati mintaoltalmat egy olyan futballcipőre, amelynek az oldalán irányítósávok vannak, amelyek jobb célzást eredményeznek. Oroszi a cipőt a Tisza Cipőgyárral közösen fejlesztette ki, majd együtt mutatták be az Adidasnak az ötletet. A német cég akkor nemet mondott a cipőre, Oroszi azonban 2000-ben már David Beckham lábán látta viszont a találmányát, ugyanis az Adidas futball-Eb-re kifejlesztett Predator cipői ugyanezt a technológiát használták.

A történet innentől a laikus szemlélő számára egyszerű jogi huzavonává alacsonyodott: Oroszi az igazát bizonygatta, és szabadalombitorlásért indított pert az Adidas ellen, az Adidas viszont a szabadalom megsemmisítését kérte a bíróságtól. Ez bevett időhúzó szokás ilyen helyzetben, hiszen így az ügy visszakerült a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalához (SZTNH) vizsgálatra, és a bírósági eljárás leállt.

Az SZTNH Oroszinak adott igazat, az Adidas fellebbezett – jelenleg ebben a stádiumban tart az ügy. Megkerestük az Oroszi ügyében eljáró Lantos Mihály szabadalmi ügyvivőt, aki elmondta, hogy még nem született a bírósági ítélet az ügyben. Ha a Fővárosi Ítélőtábla Oroszinak ad igazat, akkor folytatódhat csak a szabadalombitorlásért indított per, amely még évekig húzódhat. Látszik tehát, hogy a jogérvényesítés rengeteg akadályba ütközik, és kellő mennyiségű pénz nélkül a kis halat sok esetben lenyelik a nagyok.

Hogy pontosan meddig terjed egy szabadalom határa, azt nagyon akkurátusan le kell fedni. A jogi nyelv igénypontnak hívja azt, ami a találmány alapja. „Ezt az igénypontot kell úgy megfogalmazni, hogy a legtágabb védelmet adja, hiszen utána vitás esetben ez az egyetlen, amire hivatkozni lehet” – mondja Pintz György szabadalmi ügyvivő, a Pintz és Társai Szabadalmi Iroda ügyvezetője.

„Ha valaki kitalálja, hogy sípoljon a gőzmozdony, hogy ne üsse el az embereket, akkor levédheti a sípoló gőzmozdonyt. Ha önállóan szabadalomképes, akkor az oltalom megszerezhető, de ez nem menti fel az alól, hogy a gőzmozdony-szabadalom tulajdonosának licencdíjat fizessen” – vázol egy érzékletes példát Pintz. Az SZTNH-tól származó információ szerint 2010-ben 660 szabadalmi igény érkezett be, ez nem tűnik soknak, viszont Magyarország kicsi piac, ahol sokszor be sem jegyeznek egy adott találmányt.

A szabadalmaztatás menete ugyanis a következőképpen zajlik: a feltaláló a pontos leírást és tervrajzot – általában egy ügyvivő iroda segítségével – megküldi az SZTNH-nak, amely elbírálja, és indokolt esetben megadja rá a szabadalmat húsz évre. Ez azt jelenti, hogy ha valaki Magyarországon gyárt vagy elad olyan terméket, ami a szóban forgó szabadalmat használja, licencdíjat kell fizetnie a feltalálónak. Azonban ha a terméket nem itthon gyártották, és nem is forgalmazzák az országban, a szabadalom tulajdonosa nem sok mindent tehet.

Pintz szerint erre nyújt megoldást az úgynevezett PCT-eljárás (Patent Cooperation Treaty – szabadalmi együttműködési szerződés), amelynek lényege, hogy az itthoni bejelentés után kérelmet nyújtunk be a Szellemi Tulajdon Világszervezetéhez (World Intellectual Property Organization). Ezután 30 hónap áll az igénylő rendelkezésére, hogy kiválassza azokat az országokat, ahol érvényesíteni akarja a szabadalmát, majd megindítsa az eljárást (eközben találmánya már védelem alatt áll).

A szabadalom külföldi érvényesítése ugyanúgy zajlik, mintha itthon jelentené be találmányát: az adott ország nyelvén, egy helyi ügyvivő iroda segítségével kell lefolytatni az igénylést – magyarázza Pintz György. A magyar és a nemzetközi (PCT-) szakasz együttesen körülbelül nettó kétmillió forintba kerül, míg a PCT-eljárás nemzeti szakaszai országonként 1-2 millió forint körül mozognak, nem beszélve a megújításhoz szükséges éves díjról. Az, hogy 30 hónap áll rendelkezésünkre a találmány végleges nemzetközi levédéséig, arra ad lehetőséget, hogy felmérjük a piaci igényeket, illetve hogy az eljárás költségeit már a termékből származó bevételekből fedezzük – mondja a szakember.

Az Egyesült Államokban a szabadalmazhatóság köre sokkal szélesebb, mint Európában, mert lehetőség van üzleti megoldások levédésére is. Sokan felszólaltak már azért, hogy reformálják meg a szabadalmi törvényt, mivel az elmúlt évtizedben elharapózott az a gyakorlat, hogy cégek igazi értékteremtő munka nélkül pusztán abból élnek meg, hogy szabadalombitorlásért indítanak pereket.

Ezek egy része a teljes nonszensz kategóriájába esik, így például az, amikor a British Telecom (BT) 2002-ben beperelt tizenhét internetszolgáltatót arra hivatkozva, hogy az alperesek által üzemeltetett honlapokon hiperhivatkozások találhatók, márpedig a technológiát ők már 1980-ban levédték. A BT elnöke, Christopher Bland az eljárás során úgy nyilatkozott, nem dobják az ügyet csak azért, hogy a szolgáltatók jól érezzék magukat. „Mindenki perel az Államokban, mindenért” – tette hozzá, ami jól példázza az uralkodó hangulatot az Egyesült Államokban. A pert végül a BT elvesztette, mert a hiperlink technológiája nem fedte pontosan a szóban forgó szabadalom igénypontjait.

Egy másik vitatható eset onnan indult, hogy Michael Doyle, a Kaliforniai Egyetem biológusa 1993-ban olyan programot fejlesztett, amely lehetővé tette a kutatóknak, hogy embriók képeit érjék el egy böngészőn belül. 1999-ben Doyle cége, az Eolas beperelte a Microsoftot, mert az Internet Explorer szerintük a szóban forgó szabadalom alapján kezelte a multimédiás felületeket. A Microsoft ezt arra hivatkozva tagadta, hogy 1992-ben Pei-Yuan Wei már megcsinálta a Viola nevű böngészőt, amely ugyanezekkel a tulajdonságokkal bírt, tehát nem Doyle-é az ötlet. A bíróság 2003-ban mégis 523 millió dollárt ítélt elsőfokon az Eolasnak, a fellebbviteli bíróság azonban 2005-ben megsemmisítette a döntést. A Microsoft tehát jó esélyekkel nézett a győzelem elé, mégis úgy döntöttek, inkább peren kívül egyeznek meg az Eolasszal. A kaliforniai cég markát így nagyjából 100-120 millió dollár, míg a Kaliforniai Egyetemét 30 millió dollár ütötte. Az Eolas 2009-ben egy újonnan bejegyzett, az elsőre épülő szabadalom alapján beperelt szinte mindenkit az internet világában, köztük a Yahoot, a Microsoftot, a Google-t és az Apple-t is. A vád ugyanaz, de itt eredmény csak évek múlva várható.

A szabadalmak fontossága azon is lemérhető, hogy a 2009-ben csődbe ment kanadai telekommunikációs cég, a Nortel hatezer szabadalmáért vérre menő küzdelem folyt az IT-cégek között. Az árverést végül az Apple és a Microsoft vezetésével egy hattagú konzorcium nyerte 4,5 milliárd dolláros ajánlattal, miután mindent megtettek azért, hogy a Google-t kigolyózzák, amely az Intellel szövetkezve 4 milliárd dollárig ment el.

A manapság legnagyobb sajtóvisszhangot kapott szabadalmi perek nagy része egyébként a Google–Samsung és az Apple között folyik. A legváltozatosabb okokból perelik be egymást ezek a cégek: a jellegzetes, az eszközöket vezérlő ujjmozdulattól a táblagépek formáján át egészen a szoftveres megoldásokig szinte minden alkalmat ad a másik életének megkeserítésére. Ezekről a perekről rengeteget lehet olvasni a világhálón, és mindegyik összefüggésbe hozható a rossz amerikai szabadalmi törvénnyel – legalábbis a Huffington Post újságírója szerint. Amerikában ugyanis három fő lobbicsoport van, a gyógyszeriparé, a pénzügyi csoportoké és a techcégeké, és mindegyik mást akar. A gyógyszeriparnak például teljesen megfelel a jelenlegi rendszer, mert az egyéni szabadalmak alapján minden gyógyszer árát nagyjából a tízszeresére lehet srófolni (ott ugyanis a generikus gyógyszer fogalma ismeretlen), míg a pénzügyi és az IT-szektornak a bővítés áll érdekében, mert így elkerülhetők lennének a vég nélküli pereskedések.

Tovább árnyalja a helyzetet, hogy az amerikai és az európai törvények között olyan eltérések vannak, amelyek lehetővé teszik, hogy bizonyos, Amerikában betiltott termékek Európában és a világ többi részén továbbra is forgalmazhatók legyenek. Az biztos, hogy a helyzet nem fog egyhamar megváltozni, és a cégek a továbbiakban is keresztbeperlik majd egymást.