Külföldön természetes, hogy pszichológus segíti a sportolók felkészülését: az autogén tréning, a mentáltréning vagy a figyelem fókuszálás teljesítményfokozó hatásában egyre többen bíznak. A hazánkban a küzdősportolókkal és különböző csapatsportágak pszichológusaként dolgozó Kovács Krisztina szerint nálunk azonban a sportpszichológia felkészítő és prevenciós jellegéről még csak most kezdünk el beszélni. A sportolóval leginkább akkor találkoznak, ha egy adott problémát kell megoldaniuk, és csak kevés az olyan eset, amikor egy sportoló azzal keresi meg a pszichológust, hogy részt vegyen egy mentális fejlesztésen.
Fejben dől el
Ez a címe annak a sportpszichológia témájú könyvnek, amelyet Kovács Krisztina (http://www.sportpszichologusok.hu/ ) szerzőtársával, Gyömbér Noémivel írt többek között a koncentráció, az önbizalom jelentősége és a szorongás mint egyfajta szükséges jó jelenségéről. A pszichológus azt mondja, hogy a sportoló mentális felkészítésének alapja a relaxációs technikák begyakorlása, amelyekkel például megtanulja az izmait tudatosan ellazítani éppen abban a pillanatban, amikor a legnagyobb szüksége van rá. De relaxációval olyan érzelmi állapotokat is képes az ember előhívni, mint a nyugalom, az önbizalom, a magabiztosság érzete, vagy az agresszió csillapítását szolgáló élményhalmaz.
A pszichológus szerint fontos, hogy egy sportoló ezeket kellő időben tudja bekapcsolni, és hogy tisztában legyen azzal, a különböző külső ingerek hogyan hatnak rá. Ugyanez igaz a szurkolók által generált, teljesítménnyel kapcsolatos elvárásokra, amely során olykor a média is csak mérsékelten értékeli az első három nemesfémszínű helyezés után elért eredményeket. „A szorongás terhét a sportoló előnyére lehet fordítani. Azt kell benne tudatosítani, hogy ne a környezete, hanem önmagával szemben támasztott elvárásaira koncentráljon. Fontos tudnia, hogy milyen rizikóval jár egy elvesztett olimpia vagy világbajnokság, és érdemes elégedettséget mutatnia akkor is, ha nem az első három helyen végzett – ezzel képes lesz a környezete elégedettségét is befolyásolni”– fogalmazott a pszichológus, utalva arra, hogy egy versenyzőnek mindig tisztában kell lennie azzal, hogy a siker nemcsak a fizikai, de a mentális felkészültségén és annak pillanatnyi állapotán is múlik. Vagyis a minden fejben dől el gondolata valahol itt nyer értelmet.
A pszichológus, mint tükör
A pszichológus és sportoló között zajló munka alapja, hogy utóbbi tudjon és merjen beszélni az edzés és a versennyel kapcsolatos érzéseiről, miközben meg kell tanulnia önmagát objektíven látni. Ezért nem ritka, hogy a pszichológus ott ül a tréningek vagy a verseny alatt, hogy kiderüljön mennyire valós az a kép, amit a sportoló a pszichológus előtt a székben ülve állított fel magáról. Ez a kép ugyanis könnyen visszahat a teljesítményére. Ezért megfigyelései után egyfajta tükröt tart a sportoló elé, amelyből kiderülnek erősségei, fejlesztendő területei, és észre nem vett konfliktusai az edzővel vagy társaival.
Külföldön az is gyakori, hogy a mentális felkészítés mellett a sportolók úgynevezett biofeedback készüléket használnak, amely által az élettani paramétereken keresztül egyfajta érzelmi térképet is kapnak magukról. Van szerkezet, amely a bőr hőmérsékletét, egy másik a bőr ellenállását méri, vagy épp az izmok feszülését jelzi. A sportoló a rendszeres használatával megtanulja a szorongását hatékonyan kezelni.
Amikor a felkészítés csak csoportban működik
Kovács Krisztina szerint a tanulható koncentrációs technikák lényege abban áll, hogy a sportoló képes legyen a megfelelő dologra, hangra vagy vizuális ingerre irányítani a figyelmét, esetenként akár többre is.„Előfordulhat, hogy a kosarasok a meccs első negyedében nehezebben pörögnek fel. Ebben az esetben kitolódhat a pozitív stressz kezdete, ahogy például az úszóknál is megjelenthet mindez az első ötven méteren, pedig a verseny minden pillanata kihat a teljesítményre. Van, akit motivál, de van, aki nem szereti, ha a pálya szélén ellene szurkolnak. Ilyenkor azt kell megtanulnia, hogyan tudja meghallani a közönség pozitív szurkolását. Aztán van olyan, amikor valaki szorong a kamerától vagy leblokkol, ha egy adott személyt meglát a kispadon, pedig tudja, hogy ez a valaki minden versenyen ugyanúgy ott ül majd. Az ilyen probléma esetén a kamerát és az adott személyt is meg kell tanulnia fejben semlegesíteni” – fogalmazott Kovács.
A pszichológus hozzátette, hogy a csapatoknál az egyik alapszabály, hogy csak akkor működik a felkészítés, ha teljes létszámban vannak jelen, a csapat kohéziós erejét és önbizalmát csak közösen tudják helyre tenni. Például a focistákat sokszor arról is meg kell győzni, hogy nem az nyeri a meccset, aki az első gólt lövi a kapuba – ha ez beépül a tudatukba, megváltozik a csapat teljesítménye is. „Bizonyos sportágakban problémákat okozhat egy csapaton belül a támadó és védekező játékosok konfliktusa, a megosztottság és a rivalizálás jelensége. Mivel a játékosok különböznek személyiségükben, motivációjukban, képességükben és a csapatban betöltött szerepük tekintetében, ezért arra törekszünk, hogy megszüntessük az esetleges klikkesedést, és harmonizáljuk az együttműködést” – vékedett.
Testtudat nélkül nem lehet nyerni
És amíg a futballisták esetében téves beidegződésnek számít az első kapott gól mindent eldöntő szerepe, addig a motor- és autósportoknál gyakorlatilag egyetlen pillanat is elég a kudarchoz. A pszichológus szerint a tudatos és célra fókuszált mentális jelenlét erősen meghatározó ebben a sportágban. „A technikai sport csapatmunka, a sportoló mögött egy komoly technikai repertoár húzódik, így aztán a győzelem is a csapatmunka eredménye. De ha már a rajtnál kihagy a versenyző figyelme, az meghatározza a végeredményt, könnyen a hátsó zúzdába kerülhet. De fontos a stressztűrő képesség is, mert akármekkora baleset is történik előtte, tudnia kell a figyelmét a feladatára irányítani, tovább menni, és nem gondolni arra, hogy egy másodperccel hamarabb a helyszínre érkezve mindez vele is megtörténhetett volna” – magyarázta Kovács Krisztina.
A mentális tréning ezért egyre fontosabb szerepet kap az élsportolók fizikai felkészülése mellett. Mozdulatokat, szituációkat gyakorolnak képzeletben és vésnek tudatukba az alapvető érzékelési módok segítségével, megtanulnak relaxálni, egy idő után pedig képesek lesznek hangulatukat és figyelmüket kontrollálni. „Egy sakkozónak ugyanúgy kell súlyzós edzéseket végeznie, mint egy ökölvívónak mentális tréninget. Mert minden sportolónak ismernie kell saját testét, annak működését és különböző helyzetekre adott reakcióját, ami már egy másik típusú intelligenciát jelent. Egy szellemi sportágat űző sportoló a fizikai testedzéssel az állóképességét, a koncentrációját és a testtudatát növeli, mindez pedig hatalmas önbizalmat adhat számára. De sportágtól függetlenül igaz, hogy a testtudat a győzelemhez vezető út egyik alapköve” – fogalmazott a szakember.
Cikkünk megjelenését a Nemzeti Sport támogatta!
