Az interjú alapján nehéz meghatározni, hogy a megkérdezett mely szakterületeket sorolja a magyar kommunikációs piac körébe, az azonban bizonyos, hogy a médiumok és az alkalmazott (média)kutatók ebbe a csoportba tartoznak. Szerinte általánosságban elmondható, hogy a médiakutatások sematikusak, és eredményeik megjósolhatóan szerények.

Az interjú másik részében a fiatal kutató az akadémiai és a piaci kutatások között húzódó szakadékot taglalva kifejti, hogy a piaci szférában tevékenykedőknek az akadémiai szféra hasznos újításait kellene felhasználni, az utóbbiakra hagyni a kísérletezgetést, az egyetem kutatóinak pedig a piac világa felé kellene fordulniuk. Az interjúnak e részei nem tükrözik hűen a valóságot, csupán annak túlzó leegyszerűsítései és tények nélküli általánosítása.

Talán helyesebb lenne feltenni a kérdést, hogy a két „tábor” miért halad egymás mellett, mégis külön, és hol ragadhatnák meg egymás kezét? A választ magam sem tudom, de egy dologban biztos vagyok: nem szerencsés mindkét oldalt féligazságokba csomagolva ostorozni, főleg, ha azok a féligazságok még félig sem igazak.

Az elemzés teljes terjedelemben itt olvasható.