Ért már annyi minden, hogy tudnék olyat. Vagy adjak észrevehetetlen választ? Az praktikus. Nem haragszik meg senki, de mégis látják a fényképemet a szaklapban. Nem tudom, ezen még majd gondolkodom. Megkérdezek pár embert, mit gondol a témáról. Érdekesek a válaszok.

„Nem könnyű, mert sokszor nem dönthet az, akinek kéne, így nem is tud bevállalós lenni, még akkor sem, ha egyébként ő állítja, hogy szíve szerint…”
„Semennyire. Félnek mindentől, nem mernek dönteni.”
„Az erős germán hatás az oka. Megöli a kreativitást, silány és biztonságos.” „Szerintem ügyesen lavírozz! Ne akarj odamondani, nem vagy te DJ.”
„Ne kockáztass, nem éri meg.”
„Az ügyfeleknek sokszor nincs mit bevállalniuk, mert nem nagyon ijesztgetik őket az ügynökségek vad ötletekkel.”

Most sem jobb. Össze vagyok zavarva, már magam sem tudom, hogy mi a saját véleményem. Valószínűleg mindenkinek igaza van. Olyan meg nem lehet. Vagy mégis? Lehet, hogy ez az egész egy nagy szutyok massza, ahol mindenre volt már példa, sőt még azok ellenkezőjére is. Úgyhogy nem érdemes ezt tovább birizgálni.

Nézzük inkább a végterméket, magát a produktumot, elvégre az elmond mindent mindenkiről, aki dolgozott rajta. Javul a helyzet, már ami a tisztánlátást illeti. Egyre inkább érzem, hogy a kérdésre adható válasz nem durva, nem udvarias, inkább rövid: nem nagyon. És ahogy ez a válasz is, úgy a magyar ügyfelek reklámjai is elvesznek a sokaságban.