RÜ jó formában van, már a melegítésnél is látszott, mennyire elszántak a fiúk. Béna bá tanácsára már az edzőtáborban is főleg fejre mentek, mert – ahogy mondta – mindenki úgyis lábra erősít. RÜ csapatkapitánya, M. D. maga köré hívja csapatát. Eléneklik a közös és egymást buzdító „hajrá, ez lesz a mi napunk” refrénű dalt, majd a végén mellel összeugranak, pillanatnyi gúlát képezve. Az ÜGY feltűnően nyugodt, kimérten lazítanak a pálya szélén.

Tudják, úgyis ők kezdenek, érme ide vagy oda. Sípszó után az ÜGY csatára, mint kés a vajban, és már a másik térfélen. Egy hirtelen beadás jobbról, mellel leveszi, kicsit tétovázik, majd megcélozva a bal felső sarkot elereszti a labdát. RÜ kapusa számítva a lövésre, hirtelen mozdulattal az ellenkező sarokba veti magát.

A félidő előtt már 3:0-ra vezet az ÜGY csapata. RÜ a játék elején ugyan már egy döntetlennel is kiegyezett volna, de ez a 3:0 azért mégiscsak túlzás. Hirtelen taktikát váltanak, kapusuk a labda irányába fog vetődni, a csatárok pedig lehetőleg a meggyőzés eszközével megpróbálják megszerezni a labdát. A terv látszólag működik. A második félidő vége előtt az állás már 3:3. M. D. a szünetben beszédet tart.

A csapat a győzelem lehetőségétől megszédülve, csillogó szemmel gyülekezik köré. M. D.-től megtudják, hogy ez a „B” terv, és hogy ki kell húzni döntetlennel, úgysincs már sok idő, de több gólt már ne rúgjanak, mert félő, hogy az ÜGY nem fog velük többet játszani. Ez parázs vitát eredményez a RÜ csapatában, de egy-két cserével ez is megoldódik. Újra indul a csata.

Legnagyobb megdöbbenésükre váratlanul megpillantják saját mezükben az ÜGY egyik védőjét, aki széles mosollyal újságolja, hogy most már ő nem ellenség. Megtorpan a játék. Az ÜGY elvesztette Betont, és így komoly veszélybe került védelmük. Ebben a pillanatban hirtelen eláll az eső, és szivárvány kúszik a stadion fölé, a szurkolók legnagyobb örömére.

A hetvenezer ember felállva, egymás kezét fogva, átszellemülten nézi a szivárvány sarkában elhelyezett, óriáskivetítőn megjelenő harminc másodperces szpotot. Igen, most boldogok, mert ezt még ők is megértik. A rövidfilm végén jót nevetnek, majd önfeledten rohannak a boltba vásárolni. Már senki sem emlékszik arra, hogy ki nyerte a meccset, hogy ki játszott kivel. És hogy bíró sem volt.