Rendszerváltás előtt a kommunikációs piac, reményekkel, és félelmekkel. Félelmekkel, hogy a rendszerváltással csak a szereplők változnak. Reményekkel, hogy most valami új jön, egy új világ, minden területen valódi versennyel. Ahhoz, hogy ez a remény beteljesüljön, nemcsak az elmúlt 16 évvel kell szembenéznünk – ez az egyszerűbb –, de az azt megelőző időszakkal is. Mert a magyar PR-piacon 2010 előtt is virágzott az állami korrupció. A Világgazdaságban 2012-ben jelent meg egy grafikon a PR-cégek bevételi trendjéről, egy olyan időskálán, amit a 2010-es választás vágott ketté, megmutatva, hogyan zuhant be az egykori királyi beszállítók sok milliárdos forgalma a választást követően, és hogyan törtek fel rakétaként a Fidesz új kiskirályai, amelyek 2010 előtt egy versenypiacon semmilyen érdemi eredményt nem tudtak felmutatni.
Sokan felhördülhetnek azon, hogyan lehet egy lapon emlegetni a 2010 előtti viszonyokat mindazzal, ami az elmúlt 16 évben történt. A nagyságrend valóban nem összemérhető. Mégis, van olyan szempont, amiben ez után a 16 év után jobban állunk. Szemben a 2010 előtti viszonyokkal, a Rogán-ügynökségek a versenypiac mellett, és nem azzal szoros szimbiózisban működtek. Ha tetszik, a kommunikációs piac sokat tisztult azzal, hogy az állami maffia szigorúan kizárta a piaci szereplőket a saját korrupciós gépezetéből, ahogy a piac is kizárta az állam kedvenceit. Meglepően kevés piaci ügyfele volt a Lounge birodalomnak még tíz év után is, óriási mérete ellenére.
Ebből a szempontból az elmúlt 16 év kevésbé volt piactorzító, mint az azt megelőző időszak.
Mi az elmúlt csaknem húsz évben következetesen távol tartottuk magunkat politikaközeli megrendelésektől, és így az állami szférától, mindkét oldalon. Leginkább azért, mert nem tudtuk elképzelni, hogy egy állami megbízás lehet más is, mint „büdös". De miért is az? Miből látszik, hogy az állami megrendelések 2010 előtt sem voltak tisztességesek? Miből látjuk, ha most sem lesznek? Erre a választ leginkább az adja meg, ha megnézzük, hogyan működik az állami piac ott, ahol nincs korrupció.
Az Uniomedia jövőre lesz húsz éves. Pontosan 15 éve annak, hogy Magyarországon kívül is dolgozunk. Tíz éve alapítottuk az első külföldi irodánkat, 6 éve pedig mi, a két alapító, Szingapúrban építjük a csoport ázsiai jelenlétét. A szingapúri piac sok tapasztalattal gazdagított minket. Megtanultuk, hogy a magyar piac nem azért „fejletlenebb”, anyagi erőforrásokban szegényebb, mert a szakmában rosszabbak vagyunk. Ahogy azt is, hogy miért számít annyit a politika.
Szingapúrban az állami piacon tendert nyerni minden ügynökség álma. A legnagyobb megbízásokat az állam adja. (A szolgáltatói, tanácsadói tenderek összértéke évi 1000 milliárd forint.) Ezeket a megbízásokat azonban nem könnyű elnyerni. Nem azért, mert kapcsolatok kellenek hozzá, hanem azért, mert egy nagy megbízást elvinni annak van esélye, aki a piacon már elérte azt az üzemméretet, amellyel képes egy ilyen megbízásnak eleget tenni. Ezért minden ügynökség, amely nagyobb állami megbízásokat kap, legalább egy évtizedet dolgozott azon, hogy a piacon sikeres legyen, mielőtt lehetősége lett volna egy nagyobb tenderen való részvételre.
Az állami beszerzések egy központi elektronikus platformon keresztül működnek. Minden állami tender, a kiírástól az eredményhirdetésig, nyilvánosan elérhető ezen a portálon – a nyertes neve és a szerződés értéke is. Az állami tender értéke meghatározza a pályázók körét. A szabály egyszerű: a kormányzati beszállítói regisztrációs rendszerben a cég éves árbevétele és a tender értéke közötti arány 1:1. Vagyis senki nem versenyezhet olyan értékű állami megbízásért, amely a cég éves árbevételét meghaladja.
Az állami megbízók az elektronikus rendszer átláthatósága mellett világos szakmai elvárások alapján szűrik meg a mezőnyt az értékarányosság elvén, amely az ár mellett figyelembe veszi a minőséget, a megbízhatóságot, a szállítási feltételeket. A közpénzekért valódi szakmai teljesítményt kell nyújtani, nem pedig politikai lojalitást. Ahogy az is magától értetődő, hogy egy korrupcióba keveredett cég nem vehet részt állami közbeszerzéseken.
Ilyen gyakorlat Magyarországon soha nem működött. A nyilvános szakmai csörtékből is nyilvánvaló, hogy sokan ma is abban bíznak, hogy nem is fog. Hogy végre újra eljön az igazán „ellenzéki” cégek ideje. Csakhogy az elmúlt 16 évben az egész piac ellenzékben volt. A szakmának pedig valódi versenyre van szüksége az állami szférában is ahhoz, hogy fejlődjön, egy olyan regionális környezetben, ahol a piaci verseny már rég nem csak az országhatárokon belül zajlik.
A szerző a Rothman & Roman Csoport vezetője, az Uniomedia alapítója.
